Aki vérbe borította a Balkánt

Elhunyt hágai börtönében Slobodan Milosevic. A volt jugoszláv elnök alig másfél évtizedes uralma alatt négy háborút indított, és mindegyiket el is vesztette. A szerb érdekek védelmére hivatkozva kezdeményezett többszázezer halálos áldozattal járó konfliktusok maguknak a szerbeknek is csak szenvedést okoztak, és hosszú évekre bizonytalan térséggé tették a Balkánt.

Alig másfél évtizedes uralma alatt Milosevic négy véres háborút indított, és mind a négyet el is vesztette. Uralmához emberek százezreinek halála, és millióinak elüldözése kapcsolódik. Gyakorlatilag ő verte szét Nagy-Jugoszláviát, az általa felszított szerb nacionalizmus, és az ennek nyomán kirobbanó etnikai konfliktusok hosszú évekre vérbe borították és bizonytalan térséggé tették a Balkánt.

Az 1941-ben Pozarevacban született Slobodan Milosevic 18 évesen lépett be a kommunista pártba. Eredetileg bankárnak készült, sokáig a Beogradska Bankánál dolgozott, és jogi tanulmányokat folytatott, mielőtt politikai pályára lépett volna. Politikai csillaga a '80-as években, Tito halála után kezdett emelkedni.

1984-ben a kommunista párt belgrádi szervezetének elnöke lett, 1987-re pedig már a Szerb Kommunista Párt elnökségéig jutott. Ebben a tisztségében nyíltan a jugoszláv szövetségi kormány ellenében politizált, és baloldali nacionalista ideológiát követve, Koszovó, illetve a Vajdaság szerb ellenőrzés alá vonását szorgalmazta, mindkét autonóm térség vezetését lecserélte. Koszovóban tartott nagygyűlésein elmondott nacionalista érzelmekre ható beszédei komoly visszhangra találtak a kommunista és a szövetségi rendszerben csalódott szerbek körében.

A hirtelen jött népszerűséget kihasználva még ebben az évben eltávolította régi barátját és mentorát Ivan Stambolicot az elnöki posztról és két év múlva, 1989-ben, már ő maga ült Szerbia elnöki székébe. Elnökként ellenállt a politikai reformnak, elutasította a többpártrendszert és a mérsékelt szövetségi politikát is. Megszüntette a Vajdaság és Koszovó autonóm státuszát, nacionalista fellépése és az egyre gerjesztett etnikai feszültség következtében 1991-ben Horvátország és Szlovénia kikiáltotta függetlenségét.

Erre a szerb többségű jugoszláv hadsereg támogatta szerb félkatonai csapatok véres bosszúhadjáratba kezdtek, feldúlták a horvát többségű Vukovárt, a felfegyverzett boszniai szerbek pedig muzulmán többségű településeket - Szarajevó, Srebrenica - vettek ostrom alá. A Vajdaság horvát és Bosznia muzulmán lakói menekülőre fogták. A véres etnikai tisztogatásoktól terhes Boszniai háború három évig tartott. 1995-re szankcióktól és gazdasági válságtól sújtottan Milosevic békét kötött.

1997-ben lett az új, Szerbiából és Montenegróból álló Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnöke, majd Bosznia helyett Koszovóra irányította figyelmét és nacionalista törekvéseit. A tartományban többségben élő albánok eleinte békés eszközökkel, majd gerillaakciókkal tiltakoztak a szerb elnyomás ellen, az etnikai konfliktusok 1999-ig folytatódtak, ekkor már albánok ezreit deportálták a tartományból a szerb csapatok. A NATO bombázásokkal igyekezett meggyengíteni Milosevic pozícióit, aki végül kénytelen volt kivonni a hadsereget a tartományból.

A rendre vesztes konfliktusoktól terhes évekből ugyanakkor már maguknak a szerbeknek is kezdett elegük lenni, az év második felében egyre gyakoribbak lettek a Milosevic távozását követelő utcai megmozdulások, jóllehet ekkor még hiába követelték lemondását. A váltás 2000-ben következett be, miután Milosevic előrehozott választásokon igyekezett megerősíteni hatalmát. Ez azonban visszafele sült el, az elnök kikapott, a választást az ellenzéki Vojislav Kostunica nyerte. Milosevic azonban még akkor sem ismerte be vereségét, végül több százezres békés demonstráló nyomására 2000 nyarán lemondott.

2001-ben aztán további megaláztatások várták, először korrupciós vádak, és az állami vagyon elsikkasztása miatt akarták letartóztatni áprilisban. Házánál több mint egy napos patthelyzet alakult ki testőrei és az őt őrizetbe venni akaró rendőrök között, majd végül feladta magát miután megígérték neki, hogy tisztességes tárgyalása lesz, és nem adják ki azonnal az ENSZ hágai háborús bűnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszékének. Júniusban azonban mégis Hágában találta magát, ahol emberiesség elleni bűntettek és népirtás vádjaival kellett szembenéznie.

Ítélet azonban már nem születik. A per folyamán sokat betegeskedő volt elnököt szombaton holtan találták cellájában.