A földrengésnél is több életet olthat ki a tél Pakisztánban

Vágólapra másolva!
A hideg és a gyúlékony sátrak szedik az áldozataikat az októberi pakisztáni földrengés túlélői körében. Főleg a gyerekek vannak veszélyben: segélyszervezetek egy egész generáció kihalásától tartanak. A földrengés 3,5 millió embert fosztott meg otthonától, akiknek jelentős része a hideg ellen semmit sem védő sátrakban kénytelen meghúzni magát. A segélyezők úgy vélik, a tél a 73 ezer ember életét kioltó földrengésnél is több áldozatot szed majd Pakisztán érintett térségeiben.
Vágólapra másolva!

Tüdőgyulladást kapott a három éves pakisztáni Madia a Himalája behavazott lábánál. Szüleivel, valamint több más falubeli beteggel arra vár, hogy lejusson a völgybe a tengerszint felett 2800 méteres magasságban fekvő településről. Erre most még megvan az esélye, bár a legközelebbi kórház négy órás buszozásra van a baghi völgyben. A környékbeli nehezen megközelíthető településeken közben sorra halnak meg az emberek a hidegtől - írja az Independent.

A brit lap szerint bekövetkezett, amire minden segélyszervezet előre figyelmeztetett az októberi (hivatalos adatok szerint) 73 ezer halálos áldozattal járó pakisztáni földrengés után: a rengéseket túlélő de otthontalanná vált 3,5 millió ember körében, most a zord himalájai tél szedi áldozatait. Egy kasmíri segélyszervezet adatai szerint csak az elmúlt hónapban 100 gyerek halt meg a hideg miatt Baghban és Muzaffarabadban. A halálesetek száma azonban ennél jóval magasabb lehet a távoli, nehezen megközelíthető hegyi településeken.

A segélyszervezetek már egy egész generáció kihalásától tartanak. Úgy vélik, az éjjelenként mínusz tíz Celsius fok alá süllyedő hőmérséklettel és méteres hóval támadó tél a földrengésnél is több ember halálát okozza majd. A hegyi utak akár már ezen a hétvégén járhatatlanná válhatnak, és az elzárt települések lakói - így Madia és a földrengésben megcsappant számú családja is - nehéz válaszút előtt áll. Vagy maradnak és szembe néznek a kihűlés, az éhség és az egészségügyi ellátás hiánya jelentette veszélyekkel, vagy megpróbálnak bejutni egy-egy menekülttáborba, amelyekből ugyan még nem jelentettek haláleseteket, de szinte minden gyerek légúti fertőzésben szenved a hideg miatt.

Megfelelő szállása ugyanis nem csak a falujukban maradóknak nincsen, hanem a menekülttáborok sincsenek jól ellátva. Hiába osztottak szét például a földrengés után több millió sátrat, ha azoknak kétharmada nem nyújt megfelelő védelmet a hideg és a hó ellen. Közel kétmilliót kellene téliesíteni. Más veszély is leselkedik azonban a sátorlakókra: sokuk ugyanis nem fogadja meg a segélymunkások tanácsait és tűzzel pórbálja felmelegíteni a hideg szükséglakokat. Eddig már több száz sátor kapott lángra, és volt olyan család, amelynek minden tagja túlélte ugyan a földrengést, de elevenen elégtek sátrukban - írja a brit lap.

A helyszínen dolgozó segélyszervezetek előre jelezték a várható második katasztrófát, de mégsem biztosítottak elég embert és anyagot nekik ahhoz, hogy ezt megelőzzék. Volt olyan segélyszervezet, amely már tíz nappal a földrengés után jelezte: ne sátrakat, hanem télálló menedékeket küldjenek nekik. Nem kaptak. Az ENSZ szerint azért, mert sokkal fontosabb volt, hogy gyorsan küldjenek segítséget. A legtöbb helyen szállítási nehézségekkel is küzdenek: hiába gyűjtöttek például össze 40 ezer kályhát Muzaffarabadban, ha nem tudják, hogyan eljuttatni azokat a rászorulóknak.

Az ENSZ segélymunkáját mindeközben finanszírozási gondok is nehezítik, a segélyakciók becsült költségeinek csupán a 40 százaléka áll rendelkezésükre. Takarók beszerzésére például azonnal 45 millió dollárra volna szükség. A segítőkész országok ráadásul inkább hosszú távú segélyt ajánlanak fel a pakisztáni kormányzatnak, mintsem gyorssegélyt, amire pedig sokal égetőbb szükségük van a segélyszervezeteknek - írja az Independent.