A mágia földje és a száznyelvű ország

Egy felmérés szerint a franciák kétharmada úgy gondolja, hogy a gyarmatosítás pozitív hatást gyakorolt a francia uralom alá került országokra, így nincs semmi gond az ezt kimondó törvénnyel sem. Az [origo] ennek kapcsán összegyűjtött néhány információt a leggazdagabb és legszegényebb, egykori francia gyarmatokról, hogy kiderüljön, mit hagytak maguk után a gyarmatosítók. Ismerje meg a mágia földjét és a száznyelvű országot. Irány Afrika!

"Bármilyenek is legyenek a gyökereink, mi mindannyian a Köztársaság gyermekei vagyunk" - mondta Jacques Chirac francia elnök november 10-én, a franciaországi zavargások második hetében. Az elnöki atyáskodás mellett Chirac kijelentésének két oka lehetett. Az egyik a józan politikai megfontolás. Védelmébe vette ugyanis a francia nagyvárosok külterületein élő, a zavargások magját képező bevándorlókat, akiknek családja főleg a volt francia gyarmatokról érkezett az '50-es, '60-as években, hogy az anyaországban találjon boldogulást. Ez mindenképp jól jöhetett Chirac számára, hiszen az egyik legnagyobb politikai ellenfelének tartott Nicolas Sarkozy belügyminiszter nagyban hozzájárult a zavargások elmérgesedéséhez azzal, hogy csőcseléknek nevezte a külvárosok mozgolódó lakóit.

Másrészt feltehetően volt Chirac szavaiban őszinte lelkesedés is, amit a francia birodalmi hagyományokat idéző, a francia nyelvet és kultúrát a világ majdnem minden táján ápoló, egykori gyarmatok iránt érez, akárcsak nagyon sok francia. A Le Figaro című francia napilap nem sokkal a zavargások elcsendesedése után, múlt héten hozta nyilvánosságra egy közvélemény-kutatás eredményét, amely szerint a franciák 64 százaléka egyet ért azzal a februárban elfogadott törvénnyel, amely a francia gyarmati jelenlét pozitív hatásainak oktatására kötelezi az iskolákat. "Az iskolai tananyagoknak pedig különösképpen el kell ismerniük a tengeren túli, főleg észak-afrikai francia jelenlét pozitív szerepét" - fogalmaz a törvény. A megkérdezettek alig több mint harmada nem ért egyet ezzel a megközelítéssel vagy nem kívánt válaszolni.

A Köztársaság gyermeke

Az ellenzéki szocialisták most már támadják a törvényt, bár februárban még gond nélkül belementek a megszavazásába. Emberi jogi szervezetek és néhány történelemtanár azonban felhívta a figyelmet rá, nem biztos, hogy ez a helyes megítélése a francia gyarmatosításnak. Tiltakozott a törvény ellen Abdel Aziz Buteflika algériai elnök is, akinek országában nem annyira a jótékonyság, mint inkább az 1945-ös népirtás miatt emlékeznek a franciákra.

A gyarmatosítás megítélése tehát egyáltalán nem olyan egyértelmű, ahogy azt a francia törvények és Chirac lelkes szavai sugallják. Az [origo] ennek kapcsán összegyűjtötte a legnagyobb jólétben és a legnagyobb szegénységben élő, egykori francia gyarmatokat. Megnéztük, mi a helyzet ezekben az országokban, hogy áll a gadaság, a politika, mit gondolnak az emberek. Az országok kiválasztásához a Világbank 2005-ön nemzeti össztermékre (GNI) vontakozó adatait vettük alapul.

A merítésbe csak olyan ország kerülhetett be, amelyik legalább 50 évig francia kolónia volt. Ez önkényes ugyan, de abból indultunk ki, hogy ennél kevesebb idő alatt, nehezebb komoly változásokat véghezvinni egy társadalomban. Így kiesett Niger, amely a legszegényebb a volt francia gyarmatok közül, mert csak 38 évig tartozott francia fennhatóság alá, illetve nem kerülhetett be Libanon sem, amelynek a legjobban megy az egykori francia területek közül, mert csak az első világháború végétől 1943-ig volt francia kézen.