Iraki fogságáról számolt be a kiszabadult francia újságírónő

Vágólapra másolva!
Hosszan mesélt az iraki emberrablók fogságában töltött öt hónap megpróbáltatásairól Florence Aubenas francia újságírónő kedden Párizsban, a kiszabadulása utáni első sajtótájékoztatóján.
Vágólapra másolva!

A 41 éves tapasztalt haditudósító - a Libération francia napilap munkatársa - beszámolt róla, hogy egy lakóház pincéjében tartották fogva, egy másfél méter magas, két méterszer négy méteres vaksötét helyiségben. Csak engedéllyel beszélhetett - csakis fogvatartói kérdéseire válaszolhatott - és naponta összesen huszonnégy lépést tehetett meg - ez a séta abból állt, hogy napi két alkalommal kimehetett a mosdóba, egyébként végig egy matracon kuporgott. "El sem tudtam volna képzeli, hogy öt hónapig kell majd ebben a cellában maradnom" - mondta.

Florence Aubenast január ötödikén rabolták el iraki kísérő tolmácsával, Huszein Hanúnnal együtt. "Eleinte azt gondoltam, hogy példát akarnak velünk statuálni a választások előtt, és felveszik, ahogy fejbe lőnek minket, majd a felvételt felteszik az internetre" - mondta, a január végi iraki választásokra utalva.

Felidézte azt is, hogy egy alkalommal kivezették az odúból és bekötött szemmel egy csoport ember elé állították, akik különféle politikai témákról kérdezték, a több évtizeddel ezelőtti algériai francia háborútól az iraki megszállásig. Fogva tartóiról csak annyit tudott mondani, hogy egy szunnita iszlám vallási mozgalom tagjainak mondták magukat.

Elmondta, hogy miután sem beszélni, sem mozogni nem engedték őket, csak az utolsó napokban jött rá, hogy kísérőjét idővel ugyanabban a cellában helyezték el. Tagadta viszont, hogy az iraki fogságukból szintén elrabolt és a napokban kiszabadult román újságírók egyikével őrizték volna őt együtt, mint ahogy azt ők állították. "Csak annyit tudok mondani, hogy Huszeinnel voltam együtt" - mondta. Nem beszélt kiszabadulásának körülményeiről sem. "Előttem nem beszéltek pénzről" - mondta, amikor arról kérdezték, vajon fizettek-e érte váltságdíjat.

Az átéltek ellenére nem hagyta el a humorérzéke: elnézést kért, amiért kicsit rekedt a hangja - "nem sokat beszéltem az elmúlt öt hónapban" - , majd hozzátette: "de már újra belejöttem és egyfolytában beszélek".