Krátertavak gyilkos lehelete fenyegeti a kameruniakat

Bármelyik pillanatban gyilkos mennyiségű szén-dioxid-felhő törhet fel két tóból Kamerun nyugati hegyvidékén. A vulkánok krátereiben lévő tavakban felgyülemlett színtelen, szagtalan gáz közel húsz éve már gyilkolt. Akkor 1800 környéken élő ember fulladt meg a völgyeket elárasztó sok millió köbméternyi, levegőnél nehezebb gáztól.

Gyakorlatilag folyamatos életveszélyben vannak azok a kameruniak, akik az ország nyugati hegyvidékén, a festői környezetben fekvő a Nios-, illetve Manoun-tó közelében élnek. Egy közelmúltban készült tanulmány szerint ugyanis a vulkánok valamikori kráterében lévő tavak bármelyik pillanatban gyilkos mennyiségű szén-dioxidot bocsáthatnak ki, észrevétlenül megfojtva a környéken élőket - írja a Guardian.

A tó már okozott ilyen katasztrófát. 1986-ban egyes források szerit 80 millió, más beszámolók szerint 200 millió köbméternyi szén-dioxid szabadult ki a tóból a légkörbe. A levegőnél nehezebb, színtelen, szagtalan gáz a környékbeli völgyekben lévő településekre leereszkedve 1800 ember és 3500 állat életét oltotta ki csendesen, még 26 kilométeres távolságban is.

A tragédiát a tó mélyén, 209 méteres mélységben felgyülemlő gáz okozta. Ott áramlik a tóba ugyanis az a talajvíz, amely egy kialudt vulkánból előzőleg nagy mennyiségű szén-dioxidot oldott ki. A nagy nyomás és a szinte állandó hőmérsékletű, ezért nem keveredő víz miatt a gáz a mélység foglya marad. Évente 5 millió köbméter gáz halmozódik fel így. A szén-dioxid akkor szabadul fel, ha nyomása meghaladja a vízét. Ekkor robbanásszerűen kitör. A szakértők szerint azonban elég egy kisebb földrengés is, hogy a gáz korábban felszabaduljon.

A gáz felgyülemlését egy módon lehet megakadályozni: ha csövet engednek le a mélybe, és felszivattyúzzák a szén-dioxiddal telített vizet. A felszínen aztán felszabadul a gáz, ami így kisebb mennyiségben nem okoz problémát. 2001-ben már fel is állítottak egy ilyen csövet a Nios-tóban, illetve a közeli Monoun-tóban, amelynek hasonló kitörése 37 ember halálát okozta 1984-ben.

A jelenséget tucatnyi esztendeje vizsgáló George W. Kling amerikai biológus szerint ugyanakkor egy-egy cső a tavakban nem elég ahhoz, hogy biztosan megelőzzék a bajt. A tudós vezetésével készült vizsgálatok azt mutatták ki, hogy 12-14 százalékkal ugyan csökkent a tavak gáztartalma, de még így is sokkal több szén-dioxid van a vízben, mint amennyi a '80-as években felszabadult. Kling szerint akár már holnap feltörhet a gáz, és az újabb katasztrófa sokkal nagyobb lehet, mint eddig bármikor.

A kockázatot ugyanakkor csak növeli, hogy a térségbe egyre többen térnek vissza az 1986-os katasztrófát követően kitelepítettek közül. A környéken ugyanis jó termőföldek és legelők találhatók. Ráadásul a Monoun-tó közelében most sokkal többen laknak, mint 21 évvel ezelőtt, ami azt jelenti, hogy egy gázkitörés is jóval több áldozatot szedne, mint 1984-ben.

A szakember szerint négy újabb csövet kellene felállítani a tavakban - évente egyet. 2010-re így képesek lennének biztonságos keretek között tartani a széndioxid-szintet.