Leomlott Európa utolsó vasfüggönye

Vágólapra másolva!
Eltűnt Európa utolsó vasfüggönye, mikor az ukrán hatóságok több mint hatvan év után elbontották a kettézárt Kis- és Nagyszelmencet elválasztó megerősített határvonalat. Ezzel néhány perc alatt eltávolították a rokonokat, barátokat több mint hat évtizede elválasztó vasfüggönyt.
Vágólapra másolva!

Ha a XX. század Európa történelmében meglehetősen zűrzavaros korszak, még inkább igaz ez Kárpátalja esetében, mely terület a század nyolcvan éve alatt hat ország fennhatósága alá tartozott. Ebben a hányatott sorsú régióban fekszik két magyar falu, Nagyszelmenc és Kisszelmenc, melyeket egészen napjainkig vasfüggöny választott el egymástól.

Kárpátalja, pontosabban az egykor területén fekvő négy-öt magyar vármegye Magyarország szerves része volt, és az első világháborút lezáró békeszerződéssel került a volt Csehszlovákiához. A második világháború előestéjén, 1939 tavaszán Csehszlovákia felbomlásakor a magyar honvédség a terület jó részét visszafoglalta; így 1938-1944 között Szelmenc is újra Magyarországhoz tartozott. Az ikerfalut a második világháború után vágták ketté a szovjet-csehszlovák határral, amikor 1945-ben a Szovjetunió nyugatra tolta határait és bekebelezte Kárpátalját.

Ebben a történelmi környezetben alakult Szelmenc sorsa is. A szovjet-csehszlovák határ kijelölése után Csehszlovákiában, Nagyszelmencen maradt az iskola, a református és a görög katolikus templom, a temető, a kovácsműhely. Míg a Szovjetunióban, Kisszelmencen maradt a római katolikus templom. A Felszabadulás utcán azóta nem lehet végigmenni. Mihelyt kijelölték a végső határvonalat, azonnal elkezdték kiépíteni a faluban a Szovjetuniót az akkoriban még félig-meddig nyugatinak számító államtól, Csehszlovákiától, így Kisszelmencet Nagyszelmenctől hermetikusan elzáró vasfüggönyt. Minden kommunikáció tilos volt a kettévágott falu két része között. Öt méter magas sövényt is húztak, hogy át se lehessen látni. De volt többszörös drótkerítés, elektromos és rakéta-jelzőrendszer, esti-éjszakai kijárási tilalom és elsötétítési parancs is. Akik a határ közelében, a zónában laktak, csak külön igazolvánnyal térhettek haza. A hatvanas évek közepétől építési tilalmat vezettek be Kisszelmencen. Ennek bevallott célja a falu elnéptelenítése, majd megszüntetése volt, hogy a szovjet határ őrzését senki és semmi ne zavarja. Az építési tilalom a nyolcvanas évek elejéig volt érvényben. A levél ma is két-három hétig megy Kijeven át a szomszéd házba. Egy kicsit odébb pedig a házak fölé még mindig őrtorony magasodik. Ezekben a Szovjetunió összeomlása után gyakran ukrán katonabábu állt, nehogy azt higgye bárki, lankad az éberség.

Forrás: [origo]
A kettéosztott falu

A Szovjetunió felbomlásának idején néhány látogatást engedélyeztek a szelmencieknek. De arra ekkor is ügyeltek, hogy ne a falu főutcáját elzáró szögesdrótrendszert bontsák meg. A falutól távolabb, a szántóföld sarában lehetett gyalogolni. Aztán ez is megszűnt.

Bár az Európát megosztó vasfüggöny és a Berlint kettészakító fal jó pár éve leomlott már, amikor Szlovákia keleti szegletében még mindig valóságos drótkerítés húzódott.

Zelei Miklós magyar író 2000 tavaszán írott Kettézárt falu című dokumentumregénye még jórészt visszhangtalan maradt, de aztán figyelemfelhívás gyanánt 2003 őszén - az elválasztva összetartozás jelképeként - a falu népe két fél székely kaput állított a határ két oldalán és az Európa Tanács után az amerikai szenátus is fölfigyelt a szlovák-ukrán határon lévő Szelmencre, az 1944-ben országhatárral kettévágott falu sorsára.

A 2004. áprilisában lezajlott amerikai kongresszusi meghallgatást az amerikai magyarok kongresszusi kapcsolatainak központja, egy magyar lobbi iroda kezdeményezte. Tóth Lajos nagyszelmenci és Illár József kisszelmenci polgármester amerikai törvényhozók előtt számolt be faluja sanyarú sorsáról, kérve az amerikai törvényhozók közbenjárását helyzetük javításában.

Az amerikai kongresszusi nyomás, Ukrajna lassú nyugatosodása és Szlovákia uniós tagsága egyszerre hozhatta el a várva várt pillanatot: a megerősített határvonal eltűnését. Bár a mintegy ezeregyszáz fős település lakóinak továbbra is ötven kilométert kell kerülniük, ha el akarnak jutni a falu másik felébe, az ukrán lépés az első jele lehet annak, hogy Kijev végre valóban rászánta magát a probléma megoldására, azaz egy állandó határátkelőhely nyitására.

A szelmenciek - főként az ukrán oldalon élők - számára a kérdés azért is égető, mert többségüknek hatalmas anyagi megterhelést jelent az utazás, nem beszélve a Szlovákia és Ukrajna között életben levő vízumkényszerről.

Az érintettek most azt remélik, hogy a kérdés ősszel végleg rendeződhet, amikor is a tervek szerint végre a határ is megnyílik Szelmencen.