Fegyveres konfliktusok a világban

Az [origo] összegyűjtötte a jelenleg zajló fegyveres konfliktusokat. Bár csak a legjelentősebb ellentéteket soroljuk fel, annyi így is biztos: alig akad olyan része a Földnek, ahol nincs háború. Összeállításunkból megtudhatja, hol, mióta harcolnak egymással különböző ellenérdekelt felek, és ezekben a harcokban hozzávetőleg hányan vesztették életüket. Adatbázisunkat folyamatosan bővítjük.

Algéria

Szemben álló felek: kormányerők vs. iszlám fegyveresek
Harcok kezdete: 1992
Áldozatok száma: 100-150 ezer

Háttér: A Franciaországtól 1962-ben kivívott függetlenséget követően társadalmilag, gazdaságilag rossz helyzetbe került az ország. A következő 27 éves szocialista párti egyeduralom alatt egyre élesebbek lettek a különbségek a kormányzó elit és az elszegényedett többség között. A '80-as évek végén felkelések és sztrájkok sorozata is jelezte ezt, miközben az emberek körében egyre népszerűbbek lettek az iszlám mozgalmak.

Az 1990-ben bevezetett többpártrendszer és a választások 1991-es első fordulója után az Iszlám Megváltó Front (FIS) állt győzelemre. A katonaság által is támogatott kormányzat 1992-ben azonban elhalasztotta a választások második fordulóját attól való félelmében, hogy azt a FIS nyerheti meg. Ezt követően az iszlám pártok a fegyveres ellenállást választották, és a kormányzat folyamatosan harcban állt a FIS-hez köthető Iszlám Megváltó Hadserege (AIS), a szélsőséges Iszlám Fegyveres Csoport (GIA) mellett több más kisebb fegyveres csoporttal.

A '90-es években a GIA egyre brutálisabb módszerekhez nyúlt, az AIS pedig ennek hatására egyoldalú tűzszünetet hirdetett, hogy elhatárolja magát az iszlám nevében elkövetett erőszaktól. Egy 2000-ben hozott amnesztiatörvény következtében számos fegyveres feladta magát, ennek ellenére - ha kisebb intenzitással is - a harcok jelenleg is folynak.

Burundi

Szemben álló felek: tuszik vs. hutuk, illetve kormány vs. tuszi/hutu felkelők
Harcok kezdete: 1988
Áldozatok száma: 250-300 ezer

Háttér: Az 1962-ben Belgiumtól függetlenné vált Burundiban a függetlenség kivívása óta gyakoriak az etnikai villongások. A két fő ellenlábas etnikai csoport közül a kisebb létszámú tuszik birtokolták a hatalmat, miközben a hutu többség elnyomásban élt.

A jelenlegi konfliktus kezdete 1988-ra tehető, akkor több mint 20 ezer hutut mészároltak le egy felkelést követően. Burundi első demokratikus választását 1993-ban a hutu FRODEBU (Front a Burundi Demokráciáért) nyerte, de vezetőjét nem sokkal később megölték. A FRODEBU és az UPRONA (Tuszi Szövetség a Nemzeti Haladásért) 1994-ben két nagykoalíciót is alakított, utóbbit az ENSZ segédletével.

1996-ban Major Pierre Buyoya volt elnök katonai puccsal megszerezte a hatalmat, de elnyomó politikáját a környező országok is rossz szemmel nézték. A helyzetet tovább bonyolította a Kongói Demokratikus Köztársasággal kialakult konfliktus is 1998-ban.

2001-ben hutuk és tuszik közös ideiglenes kormányt alakítottak, de a két fő lázadó csoport (FDD, FNL) folytatja a harcot. A konfliktusra jellemző a gyerek katonák alkalmazása és az ellenséges etnikai csoporthoz tartozó civilek válogatás nélküli legyilkolása.

Elefántcsontpart

Szemben álló felek: kormányerők vs. északi lázadók
Harcok kezdete: 2002
Áldozatok száma: több mint 3000

Háttér: Afrika egyik legstabilabb államában, a kakaó-nagyhatalomban vallási okokból törtek ki zavargások egy 2002-es sikertelen puccsot követően. A javarészt északon élő muszlimok és a déli keresztények, valamint animisták között már régóta érlelődött a feszültség, az erőszakos puccskísérlet pedig elmérgesítette az ellentéteket.

A muszlimok úgy érzik, kimaradtak a hatalomból, emellett a kakaóültetvényeken kecsegtető nagyszámú munkalehetőség által az országba csábított bevándorlók miatt az etnikai szembenállás is erős. A kormányt a külföldi (brit, francia, dél-afrikai) zsoldosok támogatják, de a lázadók 2003-ban "Új Erők" néven egyesült csoportjaihoz is érkezik támogatás külföldről.

Kongói Demokratikus Köztársaság

Szemben álló felek: kormányerők vs. helyi lázadók, Ruanda, Uganda
Harcok kezdete: 1996
Áldozatok száma: 3,8 millió halott (350 ezer ember a harcok, a többség a harcok nyomán kialakult járványok és éhínség miatt)

Háttér: A Kongói Demokratikus Köztársaság (volt Zaire) keleten fekvő Észak- és Dél-Kivu tartományban régóta tartanak az erőszakos etnikai villongások a hutuk, nyangák, nandék és hundék között. Az ellenségeskedés azt követően kapott nagyobb teret, hogy a szomszédos Ruandából a tuszik győzelme miatt hutuk milliói menekült a területre 1994-ben.

1996-ban Dél-Kivu kormányzója a térség elhagyására szólította fel a Mobutu Sese Seko elnökkel szemben álló banyamulenge nevű tuszi csoportot. Válaszul a banyamulengék fellázadtak a hutuk ellen, majd számos más, Mobutu uralmával elégedetlen etnikai csoport is csatlakozott hozzájuk. 1997-ben Mobutut elüldözték, majd a helyére kinevezett, a Kongói Demokratikus Köztársaságot kikiáltó Laurent Kabila elnök ellen fordultak 1998-ban.

A feszültség oka, hogy az etnikailag kevert területen élők csak egy dologban értettek egyet: Mobutunak mennie kell. Távozása után azonban egymás ellen fordultak.

A konfliktusba a szomszédos államok - Zimbabwe, Angola és Namíbia - is beavatkoztak Kabila mellett. Ruanda, Uganda és Burundi ugyanakkor a Kabila-ellenes csoportok mellé állt. Kabila 2001-es megölését követően fia, Joseph Kabila lett az elnök, aki végül 2003-ban elérte, hogy az 1999-es luszakai egyezménynek érvényt szerezzenek: kivonták a külföldi csapatokat, a lázadók erőit pedig egyesített hadseregbe tagolták. Azóta volt két sikertelen puccskísérlet 2004-ben, fegyveres erőszak azonban ritkábban fordul elő, főleg az ország keleti felében.

Szomália

Szemben álló felek: kormányerők vs. rivális klánok
Harcok kezdete: 1991
Áldozatok száma: 400 ezer

Háttér: A '70-es évek végtől folyamatosak a klán-háborúk a kalózkodásról elhíresült Szomáliában. 1988-ban északkeleten a Szomáliai Nemzeti Mozgalom (SNM), délen pedig több más csoport kezdett harcot a kormány ellen. 1991-ben elüldözték a hatalomban lévő Sziad Barrét, de a megosztott lázadók egymás ellen fordultak, ráadásul az Egyesült Szomáliai Kongresszus (USC) által kikiáltott kormányt egyetlen külföldi állam sem ismerte el, ahogy az SNM által északon kikiáltott Szomáliföldet sem.

Az országban 1991 óta nincs központi kormány, a béke és rend helyreállítására 1992-ben felállított ENSZ-hadtest (UNOSOM) sem járt sikerrel. A békefenntartók harcba keveredtek helyi milíciákkal, amikor az egyik legjelentősebb hadurat - Mohammed Farad Aideedet - próbálták meg elkapni. Az UNOSOM-ot 1995-ben feloszlatták, Aideed pedig 1996-ban meghalt, helyére fia, Huszein került. Lázadók egy csoportja közben újabb kis államot kiáltott ki észak-keleten Puntföld néven, melyet senki nem ismer el.

Számos sikertelen béketeremtési kísérlet után, végül 2000-ben a klánok képviselőiből megalakult egy átmeneti kormány, ennek azonban a fővároson Mogadisun kívül nem sok gyakorlati hatalma van. A harcok intenzitása azóta csökkent, és jelentős eredményeket értek el az általános béke megteremtésében, sőt az új kormányt már nemzetközileg is elsimerik. Számos kisebb, a politikai fejleményekkel elégedetlen és a kormányt el nem ismerő klán azonban folytatja a harcot.

Szudán

Dél-Szudán

Szemben álló felek: kormányerők vs. lázadók délen
Harcok kezdete: 1983
Áldozatok száma: 2 millió

Háttér: Vallási alapú konfliktusnak indult a déli keresztény és animista tanok hívei, illetve a hatalmat birtokló északi muszlimok közti ellentét. Előbbiek autonómiát, függetlenséget követelnek, de a harcokba oldalukon utóbb bekapcsolódtak kormányellenes muszlim csoportok is.

Délen a felkelők gyakran egymással is harcba bonyolódtak etnikai és területi alapokon. A déli felkelőket több szomszédos ország - Eritrea, Etiópia, Uganda - is támogatta. Ugyan 2004-ben sikeres béketárgyalások kezdődtek a lázadók és a kormány között, sőt év végén állandó tűszünetet is kötöttek, a két fél gyakran vádolja a másikat ennek megsértésével.

Darfúr

Szemben álló felek: kormányerők vs. darfúri lázadók
Harcok kezdete: 2003
Áldozatok száma: 30-50 ezer

Háttér: A válság 2003-ban kezdődött, amikor a központi kormányzattal elégedetlen darfúri feketék két ellenzéki szervezete fegyverkezni kezdett. A két csoport idővel egymással is konfliktusba került. A kartúmi kormány a lázadásra válaszul a tartományba küldte az arabokból szerveződött Dzsandzsavíd milíciát, amely etnikai tisztogatást hajtott végre a térségben.

Egymillió ember kényszerült otthona elhagyására, a tartomány menekülttáboraiban embertelen körülmények uralkodnak. Annak ellenére, hogy 2004 novemberében békét kötöttek egymással, a harcok folytatódnak, és rendszeresek a támadások a menekülttáborok ellen is, ahonnan a legtöbb segélyszervezet kivonult.

Uganda

Szemben álló felek: kormányerők vs. lázadók
Harcok kezdete: 1987
Áldozatok száma: több mint 10 ezer

Háttér: Az 1986-ban az Apolo Milton Obote elnököt elűző és kormányra kerülő Yoweri Museveni Nemzeti Ellenálló Hadserege ellen lázadók csoportjait muszlim harcosok, illetve volt ruandai, zairei katonákból verbuválódott csoportok alkotják.

A legjelentősebb lázadó haderőt, az Úr Ellenálló Hadseregét (LRA) 1987-ben alakította meg Joseph Kony, egy unokatestvére által vezetett vallási alapú csoport feloszlatását követően. A csoport hírhedt civilek elleni brutális támadásairól és gyerekek elrablásáról, akiket gyerek katonának képeznek ki. Fő támogatóik az ország északi részén élő acholi és lango törzsek, melyek elégedetlenek a kormányzati politikával.