Ázsia

Iraki merényletekről, lefejezésekről és kínzásokról szóló képek rémisztgették a világot. Délkelet-Ázsiában tízezreket ölt meg a szökőár. Afganisztánban és Indonéziában először tartottak elnökválasztást, míg Indiában visszatért a hatalomba Gandhi pártja. Arafat meghalt, a Szaúd családnak pedig az al-Kaidával gyűlt meg a baja.

Irakban továbbra sincs béke, bár Bush elnök már tavaly májusban bejelentette, hogy vége a háborúnak. Amerika gyorsan lerohanta az országot, de a gerillák ellenállása erősebb, mint 2003 második felében volt. Idén ősszel elesett az ezredik amerikai katona is Irakban. Az iraki áldozatok számáról nem közöltek hivatalos adatokat, becslések szerint azonban százezer fölötti a 2003 márciusa óta tartó konfliktus halottainak a száma.

Irakban formálisan megy csak az ország rendbe tétele. Június végén az amerikaiak átadták a közigazgatás vezetését az ideiglenes iraki kormánynak, amelynek vezetője Ijád Allávi lett. A hatalom átadása titokban, néhány nappal az előre kihirdetett dátum előtt történt, és csak utólag tájékoztatták róla a közvéleményt. Ez az óvatosság is jelzi, hogy életveszélyes a helyzet Irakban. 2005 január végén választásokat tartanak.

Az erőszak április óta a korábbinál is erősebben tombol Irakban. Ekkor jelentek meg az Abu Graib börtönben készült kínzásokról szóló képek. A képeken amerikai katonák kegyetlenkednek irakiakkal. Nemi erőszakról és megalázásokról szóló hírek terjedtek el. A bagdadi börtön korábban is hírhedt volt, Szaddám Huszein idején is válogatott kínzások helyszíne volt. A képek hatalmas felháborodást keltettek, és az amerikaiak erkölcsi érvei a megszállás mellett romba dőltek. Hamarosan brit és dán katonák ellen is eljárások indultak a kegyetlenkedések miatt. Az amerikai és brit kormányzat arra is kényszerült, hogy beismerjék, túlzóak voltak az iraki tömegpusztító fegyverekről szóló titkosszolgálati jelentések. Ez azért nagyon fontos, mert e fegyverek miatt indították a háborút. A kínos igazságért a politikusoknak Nagy-Britanniában és Amerikában is sikerült a titkosszolgálatokat felelőssé tenni.

A merényletek idén mindennaposak voltak Irakban, és szinte minden várost érintettek. A legtöbb áldozatot az Amerika-barát kormány fegyveresei között szedték a támadások, de a civilek és a külföldi katonák is állandó célpontok maradtak. Nem csak a megszállók ellen folyik a küzdelem, hanem az irakiak között is: egyrészt vallási okokból a többségben lévő síiták és a szunniták között, másrészt etnikai alapon az arabok és a kurdok között is folyik a harc.

Az amerikaiak külön-külön verték le a síiták és a szunniták idei legnagyobb felkeléseit. Előbb a síita vallási vezető, Muktada al-Szadr csapatai ellen tört ki kisebb háború. Szadr rendkívül népszerű a Szaddám Huszein idején elnyomott, de többségben lévő síiták között, Bagdad szegénynegyedét máris róla nevezték el (Szaddámvárosból Szadrvárosnak) a helyiek. Szadr nem ismerte el az ideiglenes kormányt, és Nedzsef városban (a síiták egyik szent helye) átvette a hatalmat. Rendszeres lövöldözések után augusztusban az amerikaiak megostromolták a várost, a harc végül egy megállapodással végződött. Al-Szadr feladta Nedzsefet, az amerikai fegyveresek is kivonultak, és az ideiglenes iraki kormány ejtette Szadrral szemben a gyilkosság vádját, amit egy nála mérsékeltebb síita vezető elleni merénylet miatt emeltek. Al-Szadr várhatóan indulni fog a januári választásokon.

Lefejezés előtt

A szunnita ellenállás ennél is keményebbnek bizonyult. A szunnita felkelés karizmatikus figurája al-Zarkávi, egy jordán származású férfi, aki az amerikaiak szerint az al-Kaida embere. Zarkávi csoportja több külföldit lefejezett már, amikor bevette magát harcosaival Fallúdszába. A Bagdadtól alig ötven kilométernyire lévő szunnita városban teljesen átvették a hatalmat a lázadók. Októberben az amerikaiak ezt a várost is megostromolták. A háború egyik legkegyetlenebb hetét hozta az ostrom, a városban maradt civilek élelem, víz, gyógyszer és áram nélkül maradtak és százával pusztultak el az utcai harcokban. Sikerült kiverni Zarkávi csoportját a városból, de a vezér egérutat nyert.

Idén több tucat külföldi civilt ejtettek túszul Irakban, és sokukat meggyilkolták, többeket lefejeztek. A túszok életéért kivonulást vagy pénzt követeltek a támadók. Ha olyan állampolgárságú túszt fogtak el, akinek hazája katonákat küldött, akkor a hadsereg kivonulását követelték, ha csak civil cégek voltak jelen, akkor az adott vállalat távozását szabták feltételül. Míg a cégek többsége kivonult, a hadseregek közül csak a spanyolt vonták vissza fenyegetés közvetlen hatására. Spanyolországot szörnyű támadás érte márciusban, a madridi robbantások közel kétszáz ember halálát okozták. Több más állam is jelezte az idén, hogy kivonják csapataikat Irakból: a Fülöp-szigetek, Honduras, Dominika néhány száz fős egységei már távoztak, és hamarosan távoznak a magyar, a holland és az ukrán katonák is.