Lenézik a nőket a brit alsóházban

Hosszú évekkel az első női képviselők bekerülése után is gyakran válnak a férfiak gúnyos, szexista megjegyzéseinek tárgyául a nők a brit alsóházban. Erre egy kutatás derített fényt, amelyben 88 volt és jelenleg is képviselőként szolgáló nőt kérdeztek tapasztalataiktól. A Guardian által ismertetett felmérésből kiderül: a helyzet sokat javult, de a megszerzett előnyök hamar elszállhatnak, ha a következő választásokon kevés nő kertül be a brit alsóházba.

Amikor 1987-ben Gillian Shephard bekerült a brit parlament alsóházába összezavarta, hogy rendszeresen "Betty"-nek szólították más női képviselőtársaival egyetemben. Amikor rákérdezett erre a nőket rendszeresen ezen a néven hívó konzervatív képviselőnél, az csak annyit közölt vele: "Ó, mind egyformák vagytok, úgyhogy mindannyiotokat Bettynek hívlak, mert így egyszerűbb".

Hiába telt el azóta több mint 15 év, a brit parlamentbe bekerülő nők továbbra is ki vannak téve szexista megjegyzéseknek, rosszindulatnak és durva bánásmódnak, jóllehet számuk azóta megsokszorozódott - derül ki egy felmérésből, melyet a Guardian ismertet. A kutatás során 83 volt, vagy jelenleg is képviselőként dolgozó nőt kérdeztek parlamentbeli tapasztalataikról. Az általuk festett kép nem éppen kedvező a nagy múltú intézményre nézvést: a durva szexizmus és a lekezelő rosszindulat keveredik a z együttérzéssel és a reménnyel - írja a brit lap.

"Maradj a kaptafánál Glenda"

A felmérés során több mint 100 órányi beszélgetést rögzítettek magnószalagra. Ezekből kiderül, hogy még a nők 1997-es nagyszámú parlamentbe kerülése után is azt várták tőlük, hogy maradjanak a hagyományosan női politikai szerepeknek tekintett nevelési és egészségügyi kérdéseknél. Számos esetben akkor kaptak bántó megjegyzéseket férfitársaiktól, ha a férfiak terepének számító kérdésekkel merészeltek foglalkozni. Glenda Jackson, felidézte, amikor védelmi kérdésekben szólalt fel, egy tory képviselő egyszerűen csak azt mondta neki: "Maradj a kaptafánál Glenda." Amikor a munkáspárti Dari Taylor lemondott védelmi bizottsági tagságáról - amelyben rajta kívül még egy nő volt - a bizottság elnöke csak annyit közölt: "Nos, bejelenthetem: egy már kint van, már csak egy maradt."

A durva rosszindulat még azokra is jellemző volt, akik a nyilvánosság előtt támogatták a nők esélyegyenlőségét. Főként akkor, amikor egy-egy nőt előléptetnek, szinte megszokottak az olyan megjegyzések, hogy "Csak azért sikerült, mert nő vagy", vagy hogy "Ó, nagyon gyorsan előreléptél, kinek feküdtél le?"

Egy női képviselő még fizikai erőszakról is beszámolt. Mint elmondta, egyenesen egy miniszter volt az, aki a nyakánál fogva a falnak szegezte és rákiabált: "Most jól megcsináltad, most jól megcsináltad!" Mindezt azért, mert többen össze mertek fogni, hogy több nőt juttassanak be az egyik munkáspárti bizottságba.

"Kutató vagy, vagy titkárnő?"

Miniszter, nem titkárnő

A férfiak közül sokan egyszerűen fel nem tudták fogni, hogy lehet egy 30-as, 40-es éveit taposó nőből képviselő. Jellemző eset az, amelyet Estelle Morris művészeti miniszter idéz fel, akit politikai karrierje elején azzal állított meg a folyosón egy férfi képviselőtársa, hogy "'Ó, de jó, hogy látlak Estelle, itt dolgozol, kutató vagy, vagy titkárnő?' és amikor közöltem vele, hogy nem, képviselő vagyok, egyszerűen megdermedt, teljesen lemerevedett". Mások hasonlóan jártak az alsóház kapuőrével.

Barbara Follett azt idézte fel, hogy akárhányszor egy munkáspárti nő szólalt fel, a konzervatív képviselők közül többen képzeletbeli melleiket kezdték fogdosni, miközben azt mondták: "dinnyék".

A liberális-demokrata Jackie Ballard egy tory képviselőre emlékszik, aki rendszeresen tett sértő megjegyzéseket "egyesek lábára, vagy leszbikus mivoltára" a mikrofon hallótávolságán kívül. Ugyanerről a képviselőről feljegyezték, hogy egyszer ittasan bejelentette a házban, hogy "szívesen blokkolnám" - egy közelben álló nőre értve.

Tinédzser fiúkkal teli középiskola

A legtöbb interjúból az derül ki, hogy a nők valóságos kultúrsokkot kaptak a talán túlságosan is hagyományőrző brit alsóházban. Az egyikük azt először azt gondolta a fogasokra aggatott piros szalagokról, hogy milyen progresszív, hogy nem csak fogast biztosítanak mindenkinek, hanem még az AIDS-esekkel való együttérzést jelölő piros szalagot is kirakják, egészen addig, amíg fel nem világosították, hogy "Claire, az a szalag a kardodnak való".

Mások úgy jellemezték a helyzetet, hogy hiába hasonlították nekik öregfiúk klubjához az alsóházat, őket inkább egy tinédzser fiúkkal teli középiskolára emlékeztette.

A Guardian megjegyzi, hogy mára ugyan jóval barátságosabbak a viszonyok, ám még mindig sok férfi képviselő van, aki szívesen visszaforgatná az idő kerekét, és ez akár sikerülhet is nekik - Joni Lovenduski professzor, a kutatás egyik résztvevője szerint. A kutatásból könyvet is író Lovenduski úgy véli, hogy ha a következő választásokon kevés nő jut be a parlamentbe a megszerzett kevés női befolyás is oda lesz.

Pedig értek el sikereket a nők a képviselőházban. Sikerült a férfitémák uralta politikába több, a nőknek fontos kérdést is becsempészni. Egyesek ide sorolták a nők körülmetélésének törvényen kívül helyezését, a gyerekneveléssel foglalkozó kérdések felvetését, és a családon belüli erőszak elleni fellépés napirendre tűzését - írja a Guardian.