Több a kommunista az EP-ben, mint otthon

Az Európai Parlament júniusban megválasztandó 787 képviselője majdnem annyi Magyarországra vonatkozó törvényt fog hozni, mint a budapesti parlament. Igaz, hogy olyan fontos kérdések, mint a költségvetés vagy alkotmányozás megmarad a nemzeti országgyűlések hatáskörében, de a brüsszeli döntések magas száma miatt érdemes arra is figyelni, hogy kik szavaznak majd a közös parlamentben. A radikális kis pártok általában jobban szerepelnek az EP-választásokon, mint az otthoni parlamenti szavazásokon.

Az Európai Parlament által megszavazott törvények minden tagországra, így Magyarországra is vonatkoznak. Ezek a törvények a közösségi szabályokat érintik, általában inkább olyan témák, amelyek egy-egy szakma vagy gazdasági ágazat számára fontosak. Az egyik európai párt honlapján például arról az aktuális törvényjavaslatról lehet véleményt nyilvánítani, hogy hozzanak-e szigorúbb törvényt a médiacégek egyesülése ellen. A hagyományosan országos figyelmet keltő törvények (költségvetés, az alkotmány vagy a Büntető törvénykönyv módosítása) továbbra is a nemzeti parlamentek hatáskörében maradnak. Az Európai Parlament mégis figyelmet érdemel: évről évre egyre több kérdésben dönt, és az Európai Bizottság tagjairól is ők határoznak, a Bizottság pedig az Unió kormányaként a közös végrehajtó hatalmat gyakorolja. Továbbá az Unió költségvetéséről is ez a testület szavaz, ami azt jelenti, hogy a Magyarországra érkező uniós támogatások nagysága és a magyar befizetési kötelezettség is itt dől el.

Az utóbbi év legfontosabb EU-döntései közé tartozik, hogy a tagállamokban például a foci világbajnokságokat csak ingyenes, országos csatornákon lehet közvetíteni; több környezetvédelmi szigorítás (például az üzemanyagok összetétele vagy az elektronikus eszközök kötelező újrahasznosítása); vagy éppen az a szabály, hogy a cigis dobozokon kötelező halállal, rákkal, impotenciával fenyegető nagybetűs szövegeket feltüntetni.

Az Európai Parlamentben a képviselők nem országonként, hanem frakciónként ülnek. Így például a magyar képviselők közül a fideszesek az Európai Néppártban, a szocialisták az Európai Szocialista Pártban stb. Hét ilyen nemzetközi frakció működik az Európai Parlamentben a mostani ciklusban. A legtöbb európai párt előre tudja, hogy melyik csoportosuláshoz fognak csatlakozni mandátumot szerzett képviselőik.

Az EP-választások mindig okoznak váratlan eredményeket. Egyrészt általában kevesebben mennek el szavazni, mert az emberek kevésbé érzik a bőrükön a tétet. Kivétel Belgium, Görögország és Luxemburg, ahol pénzbüntetéssel sújtják azokat, akik nem szavaznak. Az EP-választásokon sokszor jobban szerepelnek a kisebb radikális pártok, mint a nemzeti parlamenti választásokon. Az emberek bátrabban kísérleteznek a brüsszeli mandátumokkal, másrészt az alacsony részvétel kedvezni szokott ezeknek az erőknek, mert az elkötelezett radikális hívek mindig elmennek szavazni. Így történhet, hogy néha olyan pártok is bejutnak az EP-be, melyek otthon legfeljebb csak önkormányzatokba juttattak be képviselőket. Így az Európai Parlamentben jóval több nacionalista, kommunista és környezetvédő politikus ül, mint az európai parlamentekben.

Az is jellemző, hogy akik otthon kormányoznak, azok az EP-választáson kevesebb helyhez jutnak. Görögörszágot például három baloldali párt is képviseli az EP-ben (köztük két kommunista, melyből az egyik a nemzeti parlamentbe be se jutott), miközben az athéni parlamentben jobboldali többség van. Németország EP-képviselőinek viszont túlnyomó része a CDU-CSU kereszténydemokrata irányultságú pártszövetség valamelyik pártjához tartozik, miközben a berlini parlamentben a baloldalnak van többsége. Hollándiát pedig egy-egy képviselővel három EU-ellenes párt is képviseli az EP-ben, de közülük csak egy kapott helyet a holland parlamentben is. Miközben most már több ciklus óta a Munkáspárt győzött Nagy-Britanniában, a legutóbbi EP-választást a konzervatívok nyerték, és míg az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja egyetlen képviselőt sem tudott Londonba küldeni, közben Strassburgban három helyük is van, mert öt és fél százalákkal több szavazatot kaptak, mint a hazi szavazáson.

A régi tagok képviselőit 1999-ben választották, a most belépőkét (így a magyarokat is) a parlamenti pártok osztották el. A 24 helyből tizet-tizet az MSZP és a Fidesz, kettőt-kettőt pedig az MDF és az SZDSZ töltött be. Ez az ideiglenes állapot azonban csak néhány napig tartott a csatlakozás után: a régi parlament mandátuma lejárt, az új képviselőket pedig június 13-án már minden országban választással jelölik ki.

A most működő hét európai frakció közül a legnagyobb a jobbközép Európai Néppárt és Európai Demokraták nevű, jobbközép szövetség. Eddig több mint 37 százalékuk volt az EP-ben. Itt vannak a fideszes és MDF-es magyar politikusok is. Az Európai Szocialista Párt a második legnagyobb frakció, Magyarországot az MSZP képviseli benne. Ez a két frakció már mérete miatt is tekintélyes, hiszen az EP-képviselők több mint a fele ezek egyikében ül. Ráadásul csak ebben a kettőben képviselteti magát legalább egy képviselővel az összes tagállam.

Az Európai Liberális, Demokrata és Reformpártban Magyarországot az SZDSZ képviseli. Egyetlen görög, lett, máltai, osztrák, lengyel vagy portugál liberális képviselő sincs az Európai Parlamentben, de még így is ez a harmadik legerősebb frakció.

A másik négy frakcióban egyetlen magyar képviselő sem ült a most befejeződő ciklusban. Két, zöldek által is befolyásolt baloldali frakció is van az EP-ben (Zöldek-Európai Szabad Szövetség és az Egységes Európai Baloldal-Északi Zöld Baloldal nevűek) melyek nevükben is jelzik, hogy maguk is két-két csoport összeolvadásából alakultak. Magyarországon a Zöld Demokraták nevű párt már jelezte indulási szándékát az EP-választáson, ők a Zöldek-Európai Szabad Szövetség frakciójának munkájában szeretnének részt venni. Ebben a szövetségben vannak az úgynevezett regionalisták is, akik az országok nélküli népeket képviselik: itt ülnek többek között a baszk, skót, katalán, welesi, aragóniai pártok képviselői.

A másik zöld frakció - mint neve is sejteti - balra áll tőlük, és jórészt kommunista képviselőket tömörít. Magyar párt nincs a szövetségeseik között, a választáson indulni kívánó Munkáspárt egyik európai baloldali frakció partnerei között sincs feltüntetve.

Az Unió a Nemzetek Európájáért nevű frakció olyan jobboldali pártokat tömörít, melyek szerint nem szabad, hogy túlságosan beleszóljon az Unió az egyes tagországok életébe, és lazább, inkább gazdasági és nem politikai szövetségnek képzelik a szervezet jövőjét. Ide tartozik például az ír kormánypárt (Fianna Feil), és sok új tagállamnak is van itt képviselője, magyar kapcsolata azonban ennek a csoportnak sincs.

A Demokráciák és a Sokszínűség Európája nevű frakció a legkisebb, és tagjai legszívesebben csak egyszer szavaznának az Európai Parlamentben: arra a kérdésre nyomnák meg az igen gombot, hogy "Megszűnjön-e az EU?". Az EP-választáson indulni kívánó magyar pártok közül a MIÉP áll a legközelebb a frakció ideológiájához, de a partnerszervezetek között nincs feltüntetve magyar szervezet. Ez volt az egyetlen frakció, ami egyértelműen ellenezte az EU bővítését, érvelésük szerint a csatlakozók érdekében is.

Negyvennégy független képviselő is van az EP-ben. Ők nem klasszikus értelemben független jelöltek, hiszen őket is egy-egy anyaországi párt jelölte. Egyszerűen csak nem akartak csatlakozni egyetlen frakcióhoz sem. Flamand liberálisok, az idegenellenességéről ismert francia Nemzeti Front tagjai, az Észak-Olaszország függetlenségéért küzdő Északi Liga képviselői és a Lengyel Katolikus Néppárt delegáltjai egyaránt a függetlenek között vannak.

A frakciók felállása természetesen változhat a következő ciklusban, lehet, hogy új frakciók alakulnak, és többször szövetkeztek és szétváltak már ezek a csoportosulások.

Az EP-be a tagállamok lakosságuk számarányának megfelelően küldhetnek képviselőket, de az arányos elosztás nem tükrözi pontosan a valós adatokat. A kicsik több, a nagyok kevesebb politikust küldhetnek, mint ami a tisztán matematikai módszerrel logikus lenne. Magyarország nem egészen 10 millió lakosára például 24 képviselő jut. A 383 ezer lakosú Málta viszont ötöt (máltai képviselőből van a legkevesebb), pedig arányosan számolva nem egészen egy képviselő jutna a szigetországra. A nem egészen félmilliós Luxemburgnak viszont már hat képviselője van, pedig alig százezerrel több ember lakik a hercegségben, mint Máltán. Ráadásul az észteknek is hat képviselőjük van, pedig háromszor annyian vannak, mint a luxemburgiak. Németországnak van a legtöbb, 99 képviselője. 82 millió emberre jut ennyi, pedig például a magyar 24-hez viszonyítva közel 200 is járhatna nekik, ha csak a népesség számított volna az osztozkodáskor. Ebben azonban politikai szempontok is döntöttek, Magyarországnak például sokáig csak 22 helyet ajánlott az Unió, mint a 9 milliós Svédországnak. A plusz egymillió magyar után azonban sikerült még két helyet megszerezni a csatlakozási tárgyalások idején, részben arra hivatkozva, hogy a 10,4 milliós portugáloknak 25 képviselőjük van.