A republikánusok néggyel több elnököt adtak

Több mint száz éve a republikánus vagy a demokrata párt delegálja az Egyesült Államok elnökét. Az elnökválasztási rendszer a 18. század vége óta szinte változatlan, de a két meghatározó párt többször is átalakult. A republikánusok eddig néggyel több elnököt adtak, mint a demokraták, ám utóbbiak közül eggyel több elnököt választottak meg második ciklusra is.

A két párt közül a demokrata az idősebb, a pártot Thomas Jefferson, az angolok elleni függetlenségi háború vezéregyénisége alapította, az 1790-es években. A demokraták korai történetét az egyes államok szerepének erősítéséért folytatott harc határozta meg a szövetségi kormány hatalmával szemben. Mára ez a tendencia megfordult. Mint a helyi döntések hívei, az amerikai polgárháborúban a déli demokraták kiálltak a rabszolgaság fenntartása mellett. Ám mivel a háborút az északiak nyerték a republikánus Lincoln vezetésével, a párt jelentéktelenné vált, képviselőik be sem kerültek a Fehér Házba.

A századfordulótól új politikát hirdettek, melyben a szegények, elesettek, kisebbségek fő támogatóiként léptek fel. Franklin Roosevelt elnök vezetésével a '30-as években hatalmas népszerűségnek örvendtek. Roosevelt nevéhez fűződik az úgynevezett New Deal nevű gyökeres gazdasági reform, amely kivezette Amerikát a gazdasági világválságból. A New Deal okozta siker és a második világháborús győzelem is hozzásegítette a demokratákat, hogy 1932-52 között ők adták az összes elnököt. A '60-as években volt még egy látványos felfutása a pártnak, amikor a konzervatívabb republikánusokkal szemben az emberi jogok védelmét kezdték erőteljesen hangsúlyozni. Ebben az időben gyilkolták meg a legendássá vált demokrata elnököt, J. F. Kennedyt. A Kennedy család több fontos politikust adott azóta a pártnak, akik most is meghatározó személyiségek.

1968-92 között csak egyszer, Carter révén, egyciklusnyi időre tudtak elnököt adni, de Clinton megtörte a republikánus uralmat, és két cikluson keresztül is megtartotta az elnöki posztot. Clinton alatt a párt politikája centristává vált, a liberális ideológia helyett a pragmatikus, gyakorlatias megközelítés jellemezte a párt vezető politikusait. A Clinton-időszak alatt megerősödött a gazdaság, és komoly reformok történtek a szociális háló erősítése érdekében.

Al Gore 2000-es veresége mélyen demoralizálta a demokratákat, hiába szerezte meg az államok többségében a támogatást, a kulcsszerepet játszó floridai győzelemről egy hajszállal maradt le. Hiába szerezték meg a szenátusi vezetését 2001-ben, a terrortámadások miatt az egész amerikai társadalom szinte egy emberként állt Bush mögé. A terrorizmus elleni háború okozta nemzeti összefogásban elenyésztek az olyan politikai botrányok, mint az Enron energiaipari óriásvállalat összeomlása, amelyet békeidőben jól kihasználhattak volna Bush ellen. Az ellenzéki politizálás ráadásul hazafiatlannak tűnt az adott körülmények között.

A 2002-es képviselői választásokon elszenvedett vereség miatt aztán - 1954 óta először - nem került demokrata képviselő se a kongresszus, se a kormányzat vezetői közé.