Ázsiában árulták a HIV-fertőzött gyógyszert

Vágólapra másolva!
Kényesen érintheti a világ egyik legnagyobb gyógyszergyártó cégét az az ügy, amelyet a The New York Times újságírói hoztak nyilvánosságra tényfeltáró cikkükben. A lap szerint a Bayer egyik vállalata még akkor sem hagyott fel a HIV-vírus terjedése szempontjából veszélyes vérkészítmények eladásával, amikor már léteztek biztonságos gyógyszerek is. Mivel az Egyesült Államokban és Európában tisztában voltak a régebbi szerek veszélyeivel, ezért ázsiai országoknak adták el készleteiket még a nyolcvanas évek közepén.
Vágólapra másolva!
A Magyar Hemofília Egyesület honlapjahttp://mhe.ngo.hu/A The New York Times weboldalahttp://www.nytimes.comAIDS-ről a Katalógusbanhttp://vizsla.origo.hu/static/tudomany/termeszettudomany/elettudomanyok/orvostudomany/betegsegek/fertozo_betegsegek/AIDS/

A hemofíliában, azaz vérzékenységben szenvedők számára nélkülözhetetlen véralvadást elősegítő készítmények az AIDS felbukkanása idején komoly veszélyt jelentettek. Ezeket a szereket a gyógyszergyártó cégek ugyanis donorok vérplazmájából állítják elő, és mivel a nyolcvanas évek elején még nem léteztek AIDS-tesztek, ezért azt sem lehetett kiszűrni, hogy a véradók nem fertőzöttek-e. Amerikai szakértők ugyanakkor már 1982-ben megállapították, hogy a vérkészítmények felelősek lehetnek az AIDS terjedéséért. Ezt követően a gyógyszergyártó cégek kidolgoztak egy olyan hőkezelési technológiát, amellyel sikerült vírusmentes készítményt előállítaniuk.

A Bayer gyógyszergyárhoz tartozó Cutter Biological ugyanakkor ennek a technológiának a birtokában is tovább gyártotta, és árusította a régi típusú, nem hőkezelt készítményeket - írja a The New York Times című amerikai napilap a cég belső emlékeztetőire, jegyzőkönyveire és a terjesztőknek küldött telexüzeneteire hivatkozva. A lap szerint a Cutter az új típusú gyógyszer 1984 februárjában történt bemutatása után még több mint egy évig árusította a korábbi készítményt. Mivel az Egyesült Államokban és Európában már ismerték a régi szerek veszélyeit, ezért a cég ázsiai országokban (Malajzia, Hongkong, Szingapúr, Tajvan, Indonézia, Japán) és Argentínában adta el a nem hőkezelt szereket.

A Bayer részéről senki nem kívánt nyilatkozni a lapnak, a vállalat ugyanakkor írásban reagált a felvetésekre. A cég azt közölte, hogy a Cutter felelősen, etikusan és humánusan járt el, amikor eladta a régebbi típusú szereket. A Bayer szerint azért árusították továbbra is ezt a készítményt, mert több megrendelő kétségbe vonta az új szer hatását. Emellett néhány országban azért késett a hőkezelt készítmények forgalmazása, mert a helyi hatóságok csak vonakodva adtak engedélyt az árusításra - teszi hozzá a cég. A közlemény szerint az is gondot okozott, hogy abban az időben épp szűkében voltak a vérplazmának, és így nem tudtak elegendő mennyiségű hőkezelt készítményt előállítani.

A Times újságírói lényegében a cég összes állítását cáfolják. A lap megemlíti például, hogy amikor az egyik hongkongi terjesztő érdeklődött az új szer iránt, akkor a Cuttertől azt a választ kapta, hogy csak akkor váltson "biztonságosabb és jobb" készítményre, ha már kiürült a raktár. A cég még akkor is nyugtatgatta a forgalmazót, amikor vérzékenységben szenvedők között is regisztráltak AIDS-megbetegedést Hongkongban. A Cutter azzal próbálta megnyugtatni a terjesztőt, hogy a hőkezelés nélkül készített szernek "nincs komoly kockázata".

A lap szerint nem megalapozott az az állítás sem, hogy több országban - például Tajvanban - az engedélyezési procedúra miatt késett a hőkezelt készítmény bevezetése. A tajvani egészségügyi minisztérium ugyanis azt közölte, hogy a cég csak 1985 júliusában - tehát másfél évvel az új termék amerikai bevezetése után - folyamodott engedélyért. Belső dokumentumokból pedig az is kiderült, hogy a Cutter vezetői egy megbeszélésen arról is tárgyaltak, hogyan lehetne késleltetni a hőkezelt termék Japánban történő engedélyeztetését.

A Bayer arra is hivatkozott, hogy 1985-ben a vérplazmából hiány volt, így nem tudott elegendő új típusú szert előállítani. A cég ugyanakkor maga is hozzájárulhatott ehhez a hiányhoz, mivel a korlátozott mennyiségű plazmát régi készítmény előállítására is használta - jegyzi meg a Times.

Annak, hogy a Cutter kitartott a korábbi termék gyártása és árusítása mellett, egy oka volt: a megrendelőkkel kötött szerződések egy részében előre meghatározott ár szerepelt, a régi termékeket pedig olcsóbban lehetett előállítani, és így a cég nagyobb profithoz juthatott - derül ki a cikkből. A cég végül csak 1985 júliusában fejezte be a hőkezelés nélkül készített szerek szállítását. A biztonságos szerek bemutatását követően tehát még közel másfél évig tartott a régi készítmények forgalmazása. Ez idő alatt a cég 100 000 ampullányi vitatott szert adott el, és ezzel 4 millió dolláros bevételhez jutott.

Húsz évvel a történtek után nehéz megállapítani, hogy világszerte pontosan hányan fertőződtek meg a vérkészítmények miatt. Azt még nehezebb kideríteni, hányan lehetnek azok, akik ugyan hozzájuthattak volna a biztonságos gyógyszerhez, de a Cutter Biological vitatott magatartása miatt még a régi készítményt kapták meg. Annyit tudni, hogy csak Hongkongban és Tajvanban több mint százan fertőződtek meg a gyógyszer miatt. Legtöbbjük azóta belehalt a gyógyíthatatlan betegségbe.