Utószó: Kiszámítható gazdasági fejlődés

Magyarország EU-tagsága olyan változások elindítója lesz, amelyek elősegítik az ország gazdasági fejlődését, a társadalmi és területi egyenlőtlenségek csökkenését, az egyéni boldogulást. A belépés érzékelhető, jótékony hatása fokozatosan, évek alatt bontakozik majd ki. Mindennapi életünkben az EU-csatlakozás nem hoz azonnali, drámai változásokat, sem pozitív, sem negatív értelemben.

A csatlakozás kapcsán sok várakozás él az emberekben. Az alábbiakban számba veszünk néhány szempontot, amelyek elsősorban a pénztárcánkon keresztül befolyásolhatják a közérzetünket.

Mit is jelent majd Magyarország polgárai számára az Európai Unió piaca? Az egységes belső piacon az áruk és a szolgáltatások szabadon adhatók és vásárolhatók. Magyarországra a kiskereskedelemben kapható árucikkek többsége már ma is az EU-tagállamokból érkezik, bármiféle kereskedelmi korlátozás nélkül. A tagsággal a mezőgazdasági termékek - még részlegesen fennálló - külkereskedelmi szabályozása megszűnik, itt is megvalósul tehát a teljesen szabad kereskedelem. Jelenleg az EU-ból érkező mezőgazdasági behozatal négyötöde vámmentes, további tizenkét százaléka pedig kedvezményes vámtételek mellett érkezik hazánkba.

A magyar termelők, kereskedők és fogyasztók már olyan gazdaság cselekvő részesei, amely a csatlakozás előtt is nagymértékben részévé vált az Európai Unió belső piacának. Az EU Magyarország legnagyobb kereskedelmi és gazdasági partnere. Az első tíz magyar külkereskedelmi partner között hét EU-tagállam található. A magyar kivitel háromnegyede az EU-tagállamokba irányul, míg onnan érkezik a magyar behozatal 58 százaléka. Magyarország az unió külkereskedelmében a nyolcadik-kilencedik helyet foglalja el. Mindezek alapján előre jelezhető, hogy a boltokban alapvetően ugyanazt lehet majd kapni a csatlakozás után, mint ma - legfeljebb a belső piacot jellemző verseny eredményeképpen nagyobb választékban és jobb minőségben.

Ám joggal merül fel a kérdés, hogy a belépés után a bővülő kínálat és a javuló minőség mellett milyen áron juthatunk a keresett árucikkekhez? Fontos eloszlatni a tévhitet, hogy a csatlakozás jelentős áremelkedéssel jár. Az iparcikkek kereskedelme már ma is teljesen szabad Magyarország és az unió között. Az EU-tagállamok jelenlegi árszintje és a magyarországi árak között egyre kisebb a különbség, kedvezőtlen árhatással ezért nem kell számolnunk. Az unió egységes piaca által ösztönzött verseny egyes esetekben kifejezetten kedvezően hat majd a hazai árszínvonalra (például háztartási termékek, műszaki cikkek). A nyertes a magyar fogyasztó lesz, akit még többen igyekeznek jól kiszolgálni.

Az élelmiszereknél azonban nagyobb a különbség, mint az iparcikkeknél a hazai árszint 35-40 százalékkal marad el az uniós átlagtól. Ám az élelmiszerek ára az Európai Unión belül tagállamonként, sőt azokon belül is igen változó. A kevésbé fejlett tagországok vagy vidékek árszintje az uniós átlag alatt maradt. Ennek alapvető oka, hogy az élelmiszerek előállításához szükséges alapanyagok, mezőgazdasági földterület, munkaerő stb. ára, illetve az élelmiszerek iránti kereslet nagyban függ az adott állam, illetve régió fejlettségi szintjétől. Ezek a tényezők Magyarországon is csupán lassan változnak, így nincs okunk feltételezni az élelmiszerárak gyors emelkedését a csatlakozás után.

Néhány mezőgazdasági terméknél a magasabb közösségi intézményes árak bevezetése áremelkedéshez vezethet: ide tartozik a marhahús és a cukorrépa. A cukor esetében viszont a hazai fogyasztói ár megközelíti az EU-szintet. Más termékeket is az EU-hoz hasonló - esetenként magasabb - termelői árak jellemeznek Magyarországon: ilyen a sertéshús, baromfihús, tojás, tej, burgonya vagy az árpa.

Gyakran szóba kerül az energiaárak ügye. Tudni kell, hogy az árváltozások nem az EU-csatlakozás következményei, hanem azokat gazdasági kényszer váltja ki. A földgáz esetében az áralakulást a jelenlegi torz arányok megszüntetésének igénye indokolja. A gázüzletág ugyanis veszteséges, az árszint nem nyújt fedezetet az infrastruktúra fenntartására. A rendszer állapota évről-évre romlik, és lassan kritikus szintet ér el. Miközben a nagyfogyasztók az EU-tagállamok árszintjén vásárolják a gázt, a háztartások az importált gáz áránál olcsóbban jutnak az energiához. Mivel az árváltozások időben közel eshetnek a csatlakozáshoz, ez azt sugallhatja, hogy az áremelkedés az EU-integráció következménye. Ám az árváltozás okát nem a csatlakozásban, hanem az áremelések korábbi elhalasztásában kell keresni.

A várható ármódosulások kapcsán érdemes végül megemlíteni a helyi szolgáltatásokat is. A lakossági szolgáltatások esetében (például fodrász, cipész, fényképész, vízvezeték-szerelő) az árakat alapvetően a helyi kereslet határozza meg. A lakosság fizetőképessége pedig a helyi bérviszonyok függvénye. A magyarországi szolgáltatások árai nagyjából olyan mértékben közelítenek majd a nyugat-európai árakhoz, ahogyan a magyarországi bérek felzárkóznak az uniós bérekhez.

Az árak Magyarországon - mint minden működő piacgazdaságban - jelentős mértékű adókat tartalmaznak. A magyarországi adórendszer nagyjából már megfelel az Európai Unió elvárásainak. A magyar áfa-rendszer harmonizációjának utolsó lépése az EU belső piacán nem megengedett nulla százalék megszüntetése, és helyette egy legalább öt százalékos kulcs bevezetése lesz. Ugyanakkor a 25 százalékos, normál áfa-kulcsnál magasabbat az EU-ban nem találunk (és az gazdasági szempontból sem ésszerű). Ez az adóteher tehát már biztosan nem nő.

A jövedéki adók terén a cigaretta jövedéki adójának megemelésére Magyarország átmenti mentességet kapott, e nélkül a harmonizáció - vagyis a jövedéki adó hirtelen növelése - jelentős inflációs hatással járna. Az átmeneti mentesség alkalmazásával ez a hatás több évre elosztható. Ami az üzemanyagok adóztatását illeti, azt a tagállamok saját hatáskörben döntik el, az unió csupán kötelező minimumot állapít meg, amit a magyar adószint már teljesített. A jelenlegi hazai üzemanyagárak összetevőit és a minimális harmonizációs kötelezettséget figyelembe véve bizonyosan állítható, hogy az EU-csatlakozás miatt a benzin és a dízelolaj ára nem változik, annak alakulását csak a világpiac befolyásolja.

Személyi jövedelemadónk sem változik a belépés miatt, a jövedelemadó sávjait minden EU-tagállam maga állapítja meg. Nem közömbös persze, hogy jövedelemadónkat milyen bérek után fizetjük. A csatlakozás nem ír elő automatikus bérharmonizációt az egységes belső piacon. Ettől függetlenül megalapozott a várakozás, hogy az EU-tagságnak hosszú távon kedvező hatása lesz a bérek felzárkózására. A vállalkozások alkalmazottai a termelékenység javulásával együtt számíthatnak arra, hogy a magyar gazdaság felzárkózási ütemét többé-kevésbé követik majd a kifizetett bérek is.

A költségvetési szférában dolgozó közalkalmazottak és köztisztviselők esetében a bérfelzárkózás az államháztartás helyzetétől függ, vagyis alapvetően az ország gazdasági fejlettsége határozza meg az emelés lehetőségét. Általánosságban arra lehet számítani, hogy a közalkalmazottak és a köztisztviselők bérfelzárkózásának üteme megegyezik majd az ország gazdasági felzárkózásának ütemével.

Az árak és bérek kapcsán felmerülhet a kérdés: meddig számolunk forintban, és mikortól euróban? A forintot várhatóan még az évtized vége előtt felváltja a közös európai valuta. Ahhoz, hogy egy EU-tagállam bevezethesse az eurót, több követelménynek is meg kell felelnie. Bizonyítania kell, hogy a fogyasztói árszínvonal, a nemzeti valuta árfolyama és a hosszú távú állampapírok kamata stabil, továbbá az államháztartás nem küzd túlzott költségvetési hiánnyal. A kormány és a nemzeti bank közös célkitűzése, hogy Magyarország ezeknek a feltételeknek 2007-re megfeleljen.

A számítások azt mutatják, hogy Magyarország esetében az euró bevezetésének tartós előnyei meghaladják annak hátrányait, ezért a feltételek teljesítése után az ország érdekelt lesz a közös fizetőeszköz mielőbbi bevezetésében. Az euróra való áttérésnek a gazdasági növekedésre gyakorolt előnyei között meg kell említeni az átváltási költségek és kockázatok megszűnését, a reálkamatok csökkenését, a bővülő külkereskedelem kedvező hatását - de nem elhanyagolhatóak a Lisszabontól Helsinkiig, Párizstól Budapestig érvényes fizetőeszköz idegenforgalmi előnyei sem.

Az euróval, sőt annak millióival a csatlakozás után remélhetőleg sok-sok építkezésnél, infrastrukturális beruházásnál felállított hirdetőtáblán találkozhatunk. Az EU belső fejlesztési politikája ugyanis különös figyelmet szentel az unió átlagától elmaradó tagállamok - köztük Magyarország - regionális fejlesztési, közlekedési és környezetvédelmi infrastruktúra-fejlesztési igényeinek. Az Európai Unió strukturális alapjai évente eurómilliárdokat áldoznak az elmaradott régiók felzárkóztatására, a gazdasági szerkezet átalakítására, a munkahelyteremtő- és megőrző beruházások támogatására, a kisvállalkozások segítésére, a szakképzésre, általában a foglalkoztatási helyzet javítására, továbbá a vidékfejlesztésre - hogy csak a legfontosabbakat említsük.

A másik közösségi finanszírozási eszköz, a kohéziós alap környezetvédelmi és közlekedési nagyberuházásokat társfinanszíroz: csatornázási programokat, szennyvíztisztítókat, út-, vasút- és hídépítéseket. Az uniós előírások szerint ezekről a beruházásokról a helyszínen felállított, az EU zászlaját viselő - kék alapon tizenkét csillaggal díszített - hirdetményeken tájékoztatják a lakosságot.

Okkal feltételezhető, hogy középtávon a strukturális és kohéziós politika keretében nyújtott támogatások hasonló mértékű nemzeti jövedelem-növekedést eredményeznek Magyarországon, mint a jelenlegi kedvezményezett tagállamokban. Például 1994 és 1999 között a közösségi támogatások 0,6-0,8 százalékponttal emelték a spanyol, a portugál, az ír és a görög gazdaság növekedési ütemét. Spanyolországban ebben az időszakban a gazdasági növekedés egynegyede a strukturális és kohéziós támogatásoknak volt köszönhető.

Kérdés, hogy Magyarország esetében mekkora összegek fejthetik majd ki e kedvező hatást? A csatlakozási tárgyalások eredményeképpen az EU költségvetése 2004 és 2006 között 5,1 milliárd eurós (körülbelül 1200 milliárd forintos) kötelezettséget vállal magyarországi támogatások folyósítására. Ebből a strukturális és kohéziós támogatás több mint 2,8 milliárd eurót (680 milliárd forintot), a mezőgazdasági támogatás közel 1,5 milliárd eurót (360 milliárd forintot) tesz ki. A fennmaradó összeg egyéb közösségi politikák támogatását, a költségvetési kompenzációt és a schengeni határvédelem kiépítését szolgálja.

Magyarország nem csupán támogatásokat kap a közös költségvetésből, hanem hozzájárul azok előteremtéséhez is. Nem kell azonban az állampolgárok által fizetendő "európai adóra" gondolnunk: a magyar költségvetés a rendelkezésére álló bevételekből fizet be az EU-kasszába. A brüsszeli költségvetés úgy működik, hogy az uniós átlagnál szegényebb tagállamoknál a kifizetett támogatások meghaladják a befizetéseket. Így lesz ez Magyarország esetében is: 2004 és 2006 között hazánk várhatóan 1,4 milliárd euróval (340 milliárd forinttal) több kifizetéssel számolhat, mint amekkora összeget a közös kasszába átutal.

A támogatásokból építhető utakon, vasutakon nemcsak Magyarország határáig utazhatnak majd azok, akik szívesen próbálnak szerencsét külföldön. Az EU-csatlakozás napjától minden magyar állampolgár szabadon választhatja meg, hogy - a helyi feltételek teljesítése esetén - hol kívánja tanulmányait folytatni. Egy középiskolai vagy felsőoktatási jelentkezés esetén egy magyar diáknak semmivel sem kell többet teljesítenie, vagy több tandíjat fizetnie, mint az adott EU-tagállam tanulóinak. A hazai vagy külföldi iskolák elvégzése után pedig a magyar állampolgárok a tagállamok többségében könnyen vagy teljesen szabadon vállalhatnak majd munkát. Ide tartozik például Nagy-Britannia, Spanyolország, Írország, Hollandia, Dánia, Svédország, Görögország. Két tagállam, Ausztria és Németország bizonyos ideig (az első két évben biztosan) korlátozásokat tart fenn az új tagok munkavállalóival szemben. A felmérések szerint azonban a magyarok túlnyomó többsége nem kívánja tartósan elhagyni szülőföldjét. Nem közömbös tehát, miként alakul Magyarország gazdasági felzárkózása.

Hazánk 2000-ben elérte az unió (vásárlóerő-paritáson számított) egy főre eső nemzeti jövedelemének 52 százalékát. Az előrejelzések szerint ez a mutató 2004-2005-re elérheti az 58-60 százalékot, ami hasonló, mint Írország mutatója volt a csatlakozáskor (1973-ban 59 százalék), és magasabb, mint Portugália csatlakozáskor mért gazdasági fejlettsége (1986-ban 54 százalék).

A csatlakozásra történő felkészüléssel, majd a csatlakozás bekövetkeztével a magyar gazdaság fejlődése új szakaszba lép. A gazdaság egészét - és benne hétköznapjainkat - meghatározó feltételek kiszámíthatóvá, nagy bizonyossággal előre láthatóvá válnak.

Magyarország a nyugat-európai államokkal szembeni modernizációs lemaradását EU-tagként jóval rövidebb idő alatt lesz képes ledolgozni, mint csatlakozás nélkül. Az ország a közösségi politikák révén, a közösségi fejlesztések haszonélvezőjeként és az euró bevezetésével a nemzeti jövedelem biztos növekedésével számolhat. Az EU-átlagot kétszeresen - de legalább két százalékponttal - meghaladó gazdasági növekedési ütem fenntartása azt eredményezheti, hogy Magyarország a következő tizenöt-húsz évben eléri az unió egy főre jutó jövedelmének átlagát. Ezt a reményteli kilátást a ma gyermekei már minden bizonnyal valóságként élik majd meg.

Vissza a tartalomjegyzékhez