26. fejezet: Külgazdasági kapcsolatok

Magyarország, mint nyitott gazdasággal rendelkező, exportorientált ország számára létkérdés, hogy a külkereskedelmi kapcsolatai hogyan alakulnak. Ebből a szempontból különösen nagy jelentőséggel bír az Európai Unióhoz történő csatlakozás.

A fejezet tartalma

Magyarország növekvő teljesítményével az EU által összeállított országrangsorban - mind az export, mind pedig az import tekintetében az EU első tíz partnerországa közé emelkedett.

Az adatokból látható, hogy Magyarország kereskedelmének zömét a csatlakozás után az EU-n belül folytatja. Ezzel együtt a kívülálló országokkal megvalósított kereskedelmi kapcsolatok - melyekkel az alábbiakban foglalkozunk - újabb lökést kapnak az EU közös kereskedelempolitikája által teremtett kedvező feltételek révén.

A külgazdasági kapcsolatok témakörébe - a vámkérdések kivételével - a közös kereskedelempolitika és az unió külgazdasági kapcsolatai tartoznak. A csatlakozási tárgyalásokon a következő kérdéseket tekintettük át:

- a mennyiségi importrendszer és a kereskedelmi védelmi eszközök;
- a textil- és ruházati termékek behozatalának szabályozása;
- a dömpingellenes és értékkiegyenlítő intézkedések;
- az exportrendszer szabályozása;
- a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO) összefüggő kérdések;
- a harmadik országokkal kötött két- és többoldalú kereskedelmi megállapodások;
- a fejlesztési együttműködés (a fejlődő országoknak nyújtott támogatások);
- az exporthitel-nyújtás és az exporthitel-biztosítás szabályozása;
- a politikai okokból alkalmazott gazdasági szankciók;
- a nemzetközi áruegyezmények.

Magyarország vállalta, hogy a csatlakozástól alkalmazza a külkapcsolatokra vonatkozó EU-joganyagot. A tárgyalásokon hazánk megerősítette, hogy a belépés időpontjára megszünteti minden olyan nemzetközi kötelezettségét, amely ellentétes az uniós vívmányokkal.

A csatlakozás fő hatásai

A kereskedelempolitika - intézményi és gazdasági szempontból is - az EU-csatlakozás egyik legfontosabb területe. A tagság révén Magyarország az unió közös kereskedelempolitikájának részévé és egyben alakítójává is válik, ám ezzel szuverenitásunk egy részét is átadjuk az uniónak. Jogainkat azután a többi tagállammal összhangban gyakorolhatjuk. Az egyes kérdésekben képviselt magyar álláspontot csupán úgy tudjuk érvényesíteni, ha azt többségi EU-álláspontként fogadtatjuk el.

A csatlakozásból adódó változásokat mérsékli, hogy Magyarország gazdasága az elmúlt évtized fejlődésével jelentős mértékben integrálódott az EU-ba. A tagállamokkal folytatott magyar külkereskedelem részaránya az ország teljes külkereskedelmi forgalmán belül már ma is magasabb, mint ugyanez az arány néhány EU-tagállam esetében. 2001-ben a magyar kivitelnek már közel 75 százaléka irányult az EU-tagországokba, míg a magyar vállalatok által importált áruk közel hatvan százaléka valamely EU-tagállamból származott.

Jelentős mértékben megváltoznak viszont a külkereskedelmi áruforgalom szabályozásának jogi keretei: az irányadó jogszabályok EU-csatlakozásunk időpontjától szinte teljesen kicserélődnek. Ez a közös kereskedelempolitika következménye, hiszen az uniós jogszabályok alkalmazása az új tagok számára is kötelező.

A közös kereskedelempolitika keretében Magyarországra kiterjednek az EU által kötött kereskedelmi megállapodások - miközben hazánknak a csatlakozás időpontjára fel kell mondania azokat a kereskedelmi megállapodásokat, amelyek tartalma nem egyeztethető össze az EU kereskedelempolitikájával. A szabadkereskedelmi megállapodások - mivel azok kétoldalú kedvezményeket nyújtanak - ellentétesek a közös kereskedelempolitika elveivel, ezért a csatlakozás után nem maradhatnak hatályban. De mivel az érintett államokkal az EU-nak is hasonló megállapodásai vannak, így a csatlakozás miatt nem éri hátrány sem ezeket az államokat, sem Magyarországot. Tagállamként részesei leszünk az Európai Gazdasági Térséget (EGT) létesítő megállapodásnak, továbbá az unió kiterjedt mediterrán megállapodás-rendszerének, azon belül az EU–török vámuniónak.

Az EU-tagság követelményeként Magyarországnak is csatlakoznia kell mindazokhoz a többoldalú megállapodásokhoz, amelyeknek az unió és tagállamai a részesei. Ez érinti a nemzetközi áruegyezményeket, amelyek közül egyesekben (gabona, cukor, olívaolaj) csupán az EU a tag, így a csatlakozáskor a jelenlegi magyar tagságot meg kell szüntetnünk - míg mások esetében (kávé, nyersgumi, juta, trópusi fa) saját jogon kell a tagságot kérnünk.

A csatlakozással Magyarország részese lesz az EU egységes belső piacának, ami nagyban megkönnyíti a Magyarországra szállított termékek továbbszállítását más tagállamokba. Magyarországra is vonatkozik majd az unió közös vámpolitikája. Ennek hatásaként az importtermékekre alkalmazott vámok négyötödének szintje a mainál alacsonyabb lesz, míg a fennmaradó egyötöd szintje emelkedik, vagy marad változatlan.

Az EU a termelők, illetve a belső piac működésének védelme érdekében piacvédelmi mechanizmusokat működtet. A csatlakozás után ebben a védelemben a magyar ipar és piac is részesül majd. Magyarországra is kiterjednek az EU dömpingellenes, illetve értékkiegyenlítő vámjai. Az unión kívüli, harmadik országokkal szemben meghozott - és jelenleg hatályos - mintegy 150 rendelet döntően az elektronikai, a textil-, a vas- és acél-, valamint a fogyasztási cikkek piacát védi a tisztességtelen versennyel szemben.

Vissza a tartalomjegyzékhez