22. fejezet: Környezetvédelem

Az Európai Unió környezetvédelmi szabályozása széles területeket ölel fel, és a követelményeknek a gazdaság minden ágában meg kell felelni. Mára már elmondható, hogy hazánk környezetvédelmi követelményrendszere lényegében megegyezik az EU-tagállamokéval, a jogszabályok végrehajtása terén azonban jelentős erőfeszítéseket kell még tennünk. A bővítés reményeink szerint a jelenlegi és az új tagok számára kölcsönösen kedvező eredményeket hoz a környezetvédelem és az életminőség terén.

Közösségi környezetvédelmi politika

Az Európai Unióban a hatvanas évek vége óta mintegy háromszáz környezetvédelmi jogszabály született. A környezeti hatásvizsgálattól kezdve a hulladék olajok kezelésének követelményein keresztül az ionizáló sugárzás elleni védelem szabályrendszeréig rendkívül széles a szabályozás tárgyköre. A környezeti problémákat az Unióban szakterületenként kezelik, az alábbi csoportosítás szerint:

- horizontális, valamennyi szakterületet érintő környezetvédelmi jogszabályok,
- levegőtisztaság-védelem,
- hulladékgazdálkodás,
- vízminőség-védelem,
- természetvédelem,
- ipari szennyezés-ellenőrzés és kockázatkezelés,
- vegyi anyagok és genetikailag módosított szervezetek,
- zaj és rezgések elleni védelem,
- klímavédelem, környezetpolitika, nemzetközi egyezmények,
- nukleáris biztonság és sugárzás elleni védelem,
- polgári védelem és katasztrófa-elhárítás.

A szigorú értelemben vett környezetvédelmi szakterületi teendők mellett alapvető elvárás, hogy a környezetpolitika az egyes gazdasági területek szabályozására (pl. közlekedés, mezőgazdaság) is kiterjedjen és érvényesüljenek a fenntartható, a környezetvédelmi, gazdasági és szociális érdekeket is figyelembe vevő fejlődés szempontjai.

Az Európai Közösséget alapító szerződés szerint:

1. Az Európai Unió környezetpolitikája hozzájárul a következő célkitűzések eléréséhez:

- a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása;
- az emberi egészség védelme;
- a természeti erőforrások körültekintő hasznosítása;
- a regionális és világméretű környezeti problémák leküzdésére vonatkozó intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten.

2. Az Unió környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, figyelembe véve az Unió különböző régióiban mutatkozó különbségeket is. Ez a politika az elővigyázatosság és a megelőzés elvén alapul.

3. Az Unió környezetpolitikájának kidolgozása során figyelembe veszi:

- a rendelkezésre álló tudományos és műszaki adatokat;
- az Unió különböző régióinak környezeti feltételeit;
- a beavatkozás, illetve a be nem avatkozás lehetséges előnyeit és költségeit;
- az Unió egészének gazdasági és társadalmi fejlődését, valamint régióinak kiegyensúlyozott fejlődését.

Az EU-tagállamok a környezetvédelmi jogszabályok megvalósítását 1973 óta többéves, a főbb célkitűzéseket rögzítő akcióprogramok keretei között végzik. Jelenleg a 6. akcióprogram hatályos, 2002-től 2010-ig.

Magyarország és az EU követelményei

Magyarország érdekei azt kívánják, hogy a környezetvédelem kérdését kiemelten kezeljük. Ezért fontos hazánk elkötelezettsége a magas nemzetközi környezetvédelmi követelmények érvényre juttatása mellett. Magyarország elkötelezett a regionális együttműködés mellett is, hiszen a Kárpát-medence sajátos földrajzi egységet alkot, a szennyezés nem áll meg országunk határainál. Csupán két példát kiemelve: Magyarország folyóvizeinek 96 százaléka határon túlról ered, illetve rendkívül nagy mértékű az országon átmenő tranzitforgalom. A környezetbiztonságunkat érintő kockázatok mértéke így egyes környezeti elemeknél jelentős - a nemrég bekövetkezett cián- és nehézfém-szennyeződések sajnálatos módon hívták fel erre a figyelmet.

Az EU környezeti állapota - a hiedelmekkel ellentétben - Magyarország belépésével a legtöbb környezeti mutatót tekintve nem romlik, sőt egyes területeken inkább javul. Magyarország természeti értékei, biológiai sokfélesége mindenképpen gazdagítják az Uniót. Az ország viszonylag kedvező környezeti állapotát azonban meg kell óvnunk, a meglévő környezeti problémákat (pl. hulladékok kezelése) pedig hatékonyan szükséges rendezni. Ehhez a tevékenységhez nyújt támpontokat az Unió környezetvédelmi követelményrendszere.

Magyarország az EU követelményeinek egyrészt a környezetvédelmi jogszabályok átvételével és mielőbbi végrehajtásával, másrészt a magyar gazdaság új - a fenntartható fejlődésnek megfelelő - növekedési pályára állításával kíván eleget tenni. Az uniós jogszabályok magyar jogrendbe történő átültetését és a jogérvényesítéshez szükséges intézményfejlesztést a csatlakozásig be kell fejezni. Mára már elmondható, hogy Magyarország környezetvédelmi követelményrendszere lényegében megegyezik az EU-tagállamokéval.

Kiemelten kell kezelni a legérzékenyebb területeket érintő jogszabályok végrehajtását, különös tekintettel az intézményfejlesztésre és az engedélyezésre - a hulladékgazdálkodás, az integrált szennyezés-megelőzés és -ellenőrzés, valamint a felszíni vizekbe bocsátott veszélyes anyagok csökkentése terén.

A végrehajtás nagyban függ a pénzügyi lehetőségektől. Elsősorban a belső piaccal kapcsolatos jogszabályok és a határokon átterjedő szennyezések megelőzése terén kell végrehajtani a fejlesztéseket. A végrehajtás ütemezésénél a legnagyobb környezeti haszonnal járó, leginkább költséghatékony beruházásokat kell előre sorolni.

A beruházások természetesen jelentős terhet rónak a magyar gazdaságra és társadalomra, ám ez a megfelelő átmeneti időszakokkal és a hatékonyan felhasznált uniós támogatásokkal enyhíthető.

Az integrációs folyamatot segíti, hogy Magyarország az utóbbi években bekapcsolódott a különböző EU-intézmények és programok rendszerébe, és pénzügyi támogatást is kapott. Hazánk az Unió kutatás-fejlesztési keretprogramjaiban és azok környezetvédelmi alprogramjában teljes jogú tagként vehet részt. Magyarország csatlakozott az Európai Környezetvédelmi Ügynökséghez, amely környezeti információs tevékenységet végez, valamint a LIFE III. programhoz, amely környezet- és természetvédelmi projekteket finanszíroz. Az ISPA-program - 2000 óta évi tízmilliárd forintnyi leköthető összeggel - elsősorban kommunális környezetvédelmi fejlesztéseket támogat. A program támogatási szabályai megfelelnek a csatlakozás után felhasználható Kohéziós Alapnak. Az intézményrendszer fejlesztéséhez pedig a PHARE-program nyújtott támogatást.

Költségek és hasznok

A teljes megfelelés az EU-szabályoknak - a magyar kormányzat becslései szerint - mintegy 2500 milliárd forint környezetvédelmi beruházást tesz szükségessé. A költségek legnagyobb részét (mintegy harmadát) a települési szennyvízelvezetésre és -kezelésre kell fordítani. Évi négy-öt százalékos folyamatos gazdasági növekedés és emelkedő környezetvédelmi ráfordítások mellett a célok - a négy átmeneti mentességgel meghosszabbított határidő keretei között - megvalósíthatók.

A meghökkentően nagynak tűnő költségekről tudni kell, hogy a magán- és a közszféra beruházásait egyaránt magukban foglalják, és sok évre oszlanak el (több olyan uniós előírás létezik, amelynél a végrehajtási határidő a tagállamok számára is csak az évtized vége felé jár le, például ivóvíz: 2009 vége, integrált szennyezés-megelőzés: 2007. október, hulladéklerakók: 2009 vége).

Ezek a költségek többnyire nem kizárólag a környezetvédelmi célok megvalósítását szolgálják, hanem egyúttal a modernizációt, az innováción keresztül a magyar gazdaság versenyképességének növekedését, a munkahelyek számának bővülését és az életminőség javítását is elősegítik. Lényeges továbbá, hogy hosszabb távon a környezeti hasznok jóval meg is haladhatják a korábbi ráfordításokat, a pénzben ki nem fejezhető előnyökről nem is beszélve. Elég csupán a környezetszennyezéssel összefüggő megbetegedések csökkenésére, a természeti erőforrások bölcs hasznosítására, az energiatakarékosságra, közvetett hatásként pedig az érintett gazdasági ágazatok - például a turizmus - fejlődésére gondolni.

A bővítés az EU-nak is előnyös, hiszen fejlett környezetvédelmi ipara számára új és növekvő piac nyílik meg. Az új tagok felvételével a "környezetvédelmi stabilitási övezet" tovább bővül kelet felé, ami a szennyezések határokon átterjedő jellege miatt igen fontos a mostani tagállamok számára.

Átmeneti mentességek

A csatlakozási tárgyalások során néhány fontos környezetvédelmi követelmény teljesítésére átmeneti engedményt kapott Magyarország a következők szerint:

1. Csomagolási hulladékok: Magyarország 2005. december 31-ig mentességet kapott az összes csomagolási hulladék legalább ötven százalékos hasznosításának követelménye, illetve az üveg és műanyag csomagolóanyagok hulladékainak legalább tizenöt százalékos újrafeldolgozásának követelménye alól. Az átmeneti időszak elsősorban a lakossági szelektív hulladékgyűjtés fejlesztéséhez szükséges.

2. Veszélyes hulladékok égetése: Egyes hazai berendezések esetében az EU-követelmények teljesítése csak korszerűsítéssel vagy teljes kicseréléssel érhető el - a nem megfelelő technikai szint, a füstgáz tisztításának és az égetési technológia folyamatos ellenőrzésének hiányosságai miatt. Erre kaptunk 2005. június 30-áig tartó átmeneti mentességet.

3. Települési szennyvízelvezetés és -tisztítás: Magyarország átmeneti mentességet kapott az EU-irányelv rendelkezéseinek betartása alól - a szervesanyag felhalmozódás következményei (pl. algásodás) miatt érzékeny területek esetében 2008. december 31-ig, a 15 ezer lakosúnál agglomerációk esetében 2010. december 31-ig, a kétezer és 15 ezer közötti lakosságszámú agglomerációk esetében 2015. december 31-ig, illetve a négyezer vagy annál nagyobb lakos-egyenértéknek megfelelő kibocsátású, meghatározott üzemekkel kapcsolatos követelmények tekintetében 2008. december 31-ig. Az irányelv végrehajtása jelentős beruházásokat igényel, és az ország csak akkor képes a magas költségek elviselésére, ha azok hosszú távra oszlanak el.

4. A nagy tüzelőberendezések légszennyező anyag kibocsátásának korlátozása: egyes berendezéseknél 2004. december 31-ig terjedő átmeneti időszak áll rendelkezésre a technológia fejlesztésére, mind az energiaipari, mind az energiaiparhoz nem kapcsolódó szektorban (például erőművek, cement- és cukorgyárak).

Vissza a tartalomjegyzékhez