13. fejezet: Szociálpolitika, foglalkoztatás

Az Európai Unióban a foglalkoztatás és szociálpolitika rendkívül összetett terület. Legfontosabb témakörei: a munkajog, a szociális párbeszéd, a nők és férfiak esélyegyenlősége, a rasszizmus elleni küzdelem, a foglalkoztatás-politika, az Európai Szociális Alap, a társadalmi kirekesztettség elleni fellépés, a fogyatékossággal élő személyekről való gondoskodás, a népegészségügy, valamint a munkahelyi egészség és biztonság. Látható tehát, hogy az elnevezés ellenére a témák nagy része inkább munkaügyi jellegű.

Közösségi politika

A szociálpolitika az EU-ban alapvetően a tagállamok hatáskörébe tartozik, így a legtöbb területen megőrzik szuverenitásukat. A csatlakozás után Magyarország is maga határozza meg a szociálpolitika fő irányvonalait.

Bizonyos szociális területeket az unió erőteljesebben szabályoz, ilyen a munkahelyi egészség- és biztonság, a munkajog, az esélyegyenlőség, az Európai Szociális Alap. Más területeket a tagállamok döntően maguk szabályoznak, itt az EU nem kötelező ajánlásokkal igyekszik befolyást gyakorolni (szociális biztonság, társadalmi kirekesztettség elleni fellépés, szociális párbeszéd, fogyatékosok ügye, idősek támogatása).

Bérekre, jövedelmekre, nyugdíjakra, szociális juttatásokra nincs EU-szabályozás, vagyis ezek önmagában a csatlakozástól nem változnak. Itt csupán hosszabb távon, a gazdasági teljesítmény növekedésével várható előrelépés.

Munkajog

Az unió munkajoga jelenleg tizennégy irányelvet foglal magában. Ezek általános jellemzője a védelmi jelleg: a munkavállalók jogait és érdekeit védelmezik az állam bizonyos mértékű beavatkozásán keresztül, illetve garanciák biztosításával. Az irányelvek egy része a foglalkoztatás alapfeltételeit, a munkavállalók alapvető jogait részletezi (munkaidő, munkaszerződés), a másik részük a munkavállalók egységes védelmét szolgálja olyan gazdálkodási helyzetekben, amelyek befolyásolhatják a cégek versenypozícióját (tulajdonos-váltás, fizetésképtelenség, csoportos létszámleépítés). A harmadik csoportba a rugalmas foglalkoztatási formákhoz kapcsolódó szabályok tartoznak (részmunkaidős foglalkoztatás, határozott idejű munkaszerződések).

A munkajogi irányelvek azonban a munkajognak csak egyes részterületeit érintik, és ezeken minimális előírásokat fogalmaznak meg a tagállamok számára. Minden egyéb munkajogi szabályt továbbra is szabadon alakíthatnak a tagországok.

A munkajog harmonizációjában Magyarország meglehetősen előrehaladt, az utolsó irányelvek átvételét szolgáló Munka Törvénykönyv módosítás jelenleg van a Parlament előtt. A magas szintű jogharmonizáció következtében a csatlakozás után rövidtávon nem várható lényeges változás. Hosszabb távon viszont az új EU-irányelveknek köszönhetően javul a munkavállalók jogbiztonsága.

Szociális párbeszéd

A tagállamokban működő szociális párbeszédre - a szakszervezetek és a munkaadói szervezetek, illetve a kormány közötti dialógusra - nincs EU-szabályozás. Uniós elvárás azonban, hogy a tagállamokban legyen érdemi szociális párbeszéd.

A közösségi szabályok - döntően a különböző fórumok működését előíró határozatok - az EU-szinten megvalósuló szociális párbeszédre vonatkoznak. A szociális párbeszéd ma az Unió különféle szintjein van jelen, és különböző funkciókat lát el. Az európai szociális párbeszéd megvalósulhat az európai szintű kollektív alku, azaz az európai szintű szociális partnerek által kötött keretegyezmények formájában is (ezek később irányelvekként épülhetnek be az EU-szabályokba).

Nők és férfiak esélyegyenlősége

A nők és a férfiak egyenlő esélyeinek biztosítása az európai integráció kezdete óta fontos téma. Napjainkra igen változatos jogi eszközrendszer alakult ki: több kötelező jogszabály (nyolc irányelv) és még több nem kötelező jellegű ajánlás született. A kötelező jogszabályok fő szabályozási területei: az egyenlő bérezés, az egyenlő bánásmód, az egyenlő elbírálás a szociális biztonság szempontjából, a foglalkoztatásban és a szakképzésben követendő egyenlő elbánás, a terhesség és anyaság védelme a munkavégzés során, a szülői szabadságok rendszere.

A magyar jogrendszerben az egyenlő bánásmód elvét megfelelő szintű rendelkezések védik, a jogharmonizációval előrelépés így elsősorban a jogalkalmazástól várható. Az esélyegyenlőség elve az uniós gyakorlatban "pozitív intézkedéseken" keresztül érvényesül (pl. a nők munkaerőpiaci visszatérését segítő speciális programok, stb.). Ezek azonban a magyar gyakorlatból még jórészt hiányoznak. Elterjedésüket segíti majd a részvételünk az egyenlő bánásmód érvényesülését támogató uniós programokban, valamint a jogorvoslati lehetőségek bővülése.

Rasszizmus elleni küzdelem

A diszkrimináció elleni uniós fellépés erősítése érdekében, 2000-ben a tagállamok két irányelvet is elfogadtak. Az egyik a faji és etnikai alapon történő diszkrimináció általános tilalmáról rendelkezik, a másik a foglalkoztatás és képzés területére vonatkozó egyenlő bánásmód kereteit teremti meg. Az irányelvek átvételét a kidolgozás alatt álló anti-diszkriminációs törvény biztosítja majd. Ennek részeként új, független testület is alakul, amely a megkülönböztetés tilalmának betartásán őrködik.

Foglalkoztatáspolitika

A munkanélküliség leküzdése az 1990-es évek közepétől az EU egyik legfontosabb célkitűzése. Az 1997-ben kialakított uniós eljárás, a "nyitott koordináció" segítségével az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) célkitűzéseit a tagállamok önállóságuk megtartása mellett, saját hatáskörben hajtják végre. Évente közös, lehetőleg számszerű célokat határoznak meg, amelyek végrehajtása érdekében nemzeti akcióterveket készítenek. A tervek teljesítését az Európai Bizottsággal és egymással közösen értékelik, és ezután új célokat, ajánlásokat fogalmaznak meg a foglalkoztatási helyzet javítására.

A csatlakozás után Magyarországnak is alkalmaznia kell az EFS eljárásait, és eleget kell tennie a közös célkitűzéseknek. Ez bizonyára kedvező hatással lesz a munkanélküliségre, miként az unióban is számottevő javuláshoz vezetett: 1997-től napjainkig közel tízmillió új állást hoztak létre, és a tizenegy százalékos munkanélküliség nyolc százalék alá csökkent.

Európai Szociális Alap

Az Európai Unióban a foglalkoztatási helyzet javításának legfontosabb eszköze az Európai Szociális Alap (ESZA). Az ESZA a strukturális alapok összetevője: az általa nyújtott támogatások az alapok költségvetésének egyharmadát adják (az alapok pedig az Unió teljes költségvetésének körülbelül egyharmadát használják fel). Az ESZA - nevével ellentétben - alapvetően foglalkoztatási jellegű. Célja, hogy a belső piacon javítsa a foglalkoztatási lehetőségeket, megkönnyítse a munkát keresők elhelyezkedését, fokozza a munkavállalók földrajzi és szakmai mobilitását, támogassa alkalmazkodásukat a technológiai változásokhoz és a termelési rendszer fejlődéséhez (elsősorban a szakképzés, az át- és továbbképzés segítségével).

A szociálpolitikai fejezetnél a legjelentősebb változás az ESZA támogatásától várható. Magyarország a tervek szerint 2004 és 2006 között összesen 550-600 milliárd forint támogatásra számít az Európai Unió strukturális alapjaiból; ennek 28 százaléka szükséges az ESZA-célokhoz kapcsolódó operatív program végrehajtására. A 160-180 milliárd forintra tehető támogatás fele - több mint nyolcvanmilliárd forint - a foglalkoztatás elősegítését, a munkanélküliek és a munkaviszonyban állók képzését, a jobb munkaerő-piaci szolgáltatások biztosítását szolgálja. Az oktatási-képzési rendszerek fejlesztésére - beleértve az ehhez szükséges infrastruktúrát is - várhatóan 73 milliárd forintos támogatás jut, több mint 14 milliárd forint pedig a társadalmi beilleszkedés intézményeinek megerősítését segíti majd.

Társadalmi kirekesztődés elleni fellépés

2001-től e területen is a "nyitott koordináció" alkalmazása segíti a kirekesztődés elleni közös stratégia megvalósítását. Ennek keretében a tagállamok közös célkitűzéseket fogadnak el, amelyeket beépítenek a nemzeti politikájukba. A végrehajtás érdekében a tagállamoknak kétévente a szociális integrációt szolgáló nemzeti akciótervet kell kidolgozniuk, az alábbi célok szerint:

- a munkaerőpiaci részvétel fokozása, mindennemű forráshoz, jogokhoz, javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés elősegítése;
- a társadalmi kirekesztődés veszélyének elkerülése;
- a leginkább veszélyeztettek segítése;
- az érintettek mozgósítása.

A felkészülés részeként 2003-ban - az uniós követelményeknek megfelelően - Magyarországnak is ki kell dolgoznia a társadalmi kirekesztettség és a szegénység elleni akciótervét.

Fogyatékosok

A fogyatékossággal élők jogainak védelmére eddig nem született kötelező érvényű EU-jogszabály. A fogyatékosok problémája azonban kiemelt figyelmet kap a tagállamokban, hiszen az Unió minden tizedik polgára valamilyen testi vagy szellemi fogyatékossággal él. A Közösségi Karta (1989) és az azt követő akcióprogram hangsúlyozta először a társadalmi kirekesztés elleni harc fontosságát. Az 1990-es évekre bekövetkezett szemléletváltást pedig az Amszterdami Szerződés tükrözi.

Az új stratégia két elemen nyugszik: egyrészt olyan kezdeményezéseken, amelyek ráirányítják a figyelmet a fogyatékossággal élők gondjaira, másrészt a fogyatékosok érdekeinek összehangolt képviseletén, minden lehetséges területen (így az oktatásban, a munkahelyeken, a fizikai mobilitás és lakhatás biztosításában, a jóléti rendszerekben). A stratégia megvalósítását nem kötelező jellegű ajánlások segítik. 2003. a fogyatékossággal élők európai éve, amelynek intézkedéseihez a magyar kormány is csatlakozik.

Népegészségügy

Bár az egészségügy nem tartozik EU-hatáskörbe, az Európai Közösség létrejöttétől kezdve széles körben fogadott el az emberi élet és egészség védelmét szolgáló intézkedéseket, és az egyéb közösségi politikákon belül is (fogyasztóvédelem, környezetvédelem, áruk szabad mozgása) jelentős szerepet játszanak az egészségvédelem szempontjai. Az Amszterdami Szerződés egyes területeken (humán eredetű szervek és anyagok, vérkészítmények minősége, közegészségügyi jelentőségű állategészségügyi intézkedések) már felhatalmazza az Európai Bizottságot EU-szintű szabályozás előkészítésére. Az első ilyen jogszabályt - a vér és vérkészítmények biztonságos tárolásáról és felhasználásáról - 2002. végén fogadták el, míg a további kötelező jogszabályok főként a dohánytermékekkel kapcsolatosak. Ez utóbbiakat Magyarország hiánytalanul átvette.

Munkahelyi biztonság és egészségvédelem

A munkahelyi egészség és biztonság védelme az uniós szociális jog legkidolgozottabb területe. A szociálpolitika irányelveinek több mint a fele ezt a kérdéskört szabályozza. A szabályozás alapvető célja - a munkaerő szabad mozgását figyelembe véve - a munkahelyi egészség és biztonság egységes szintjének megteremtése az Unió teljes területén.

A jogszabályok gerincét egy keretirányelv adja, amely megfogalmazza a munkavállalók egészségének és biztonságának munkahelyi követelményeit. Ezeket az előírásokat az 1993. évi munkavédelmi törvény, illetve annak későbbi módosításai átültették a magyar jogrendbe, míg a részletező előírásokat az illetékes minisztériumok rendeletei rögzítik.

A további irányelvek a munkavégzés során használt munkaeszközök biztonsági és egészségügyi követelményeire, a kémiai, fizikai és biológiai tényezők általános szabályozási kérdéseire (egészségre nem veszélyes határértékek, megelőzésre alkalmas intézkedések, orvosi vizsgálatok, munkavállalók tájékoztatása), a zajjal kapcsolatos védőintézkedésekre, a védőeszközök munkáltató által történő kiválasztásának szabályaira vonatkoznak. Külön irányelvek szabályozzák a képernyős berendezéssel végzett munkát, vagy a kézi tehermozgatással járó tevékenységek kockázatait. Napjainkra lényegében minden munkavédelmi EU-szabályt átvettünk, ám a szabályok érdemi alkalmazása és a végrehajtás ellenőrzése még jelentős erőfeszítéseket igényel.

Vissza a tartalomjegyzékhez