Az Európai Unió költségvetése

Az uniós büdzsé összeállításának alapelveiről, törvényi és intézményi hátteréről, a költségvetési vita folyamatáról olvashat összeállításunkban.

A közösségi költségvetés alapelvei:

1. Az egység (unity) elve: az uniós szerződés 268. cikkelyében fektették le azt az alapelvet, amely szerint a közösségi bevételeket és a kiadásokat egyetlen dokumentumban kell rögzíteni.

2. Az univerzalitás (universality) elve, amely két összetevőből áll.

Egyrészt a nem átruházhatóság (non-assignment) alapelve meghatározza, hogy a közösségi költségvetésből származó összegeket mire nem lehet fordítani, másrészt a teljes költségvetés (gross budget) elve értelmében a költségeket és kiadásokat anélkül kell meghatározni, hogy egyiket a másikhoz igazítanák.

3. Az annualitás (annuality) elve: a költségvetés csak és kizárólag az adott költségvetési évre vonatkozik, az ellenőrzés megkönnyítése érdekében. Ugyanakkor az éves költségvetés hosszabb periódus része: az Agenda 2000 a 2000-2006-os időszak pénzügyi mozgásterét rögzíti.

4. Az egyensúly (equilibrium) elve: az alapelv értelmében a költségvetés elfogadásakor a bevételek és kiadások pontosan egyensúlyban vannak, hiszen nem létezik olyan alap, amely kölcsönökkel fedezni tudná a deficitet. Ha az év végén pozitív a mérleg, akkor a keletkező többletet a következő évi költségvetésben tüntetik fel, mint bevételt. Ha hiánnyal zárna az év, úgy a deficitet a következő évi költségvetés kiadás oldalában könyvelik el.

5. A specifikáció (specification) elve: a kiadási oldalon részletesen fel kell tüntetni, hogy a költségvetés által biztosított összeget milyen célokra fordítják; ezzel kívánják megelőzni a döntéshozatal, illetve a végrehajtás során felmerülő esetleges bizonytalanságokat.

A költségvetés felépítése:

1. Bevételek:

Az uniós költségvetés forrásai:

1. mezőgazdasági vám (a magyar szaknyelv lefölözésnek hívja): a mezőgazdasági importtermékekre kirótt vám

2. behozatali vám: az Európai Unión kívüli országokból importált áruk vámértékére kirótt általános vámtarifa

3. hozzáadott értékadó (áfa): a tagállamoknak áfabevételeik meghatározott részét az unió büdzséjébe kell befizetniük. Az Agenda 2000 a lehívható rátát 2002-ben és 2003-ban 0,75 százalékban, 2004-ben 0,5 százalékban maximálja.

4. a tagállamok GNP-alapú hozzájárulása, melynek arányát évente határozzák meg.

Az uniós büdzsé bevételeit gyarapítják még a késedelmes fizetésből befolyó kamatok, bírságok, illetve a már említett, korábbi pénzügyi évből áthozott többletbevételek is.

2. Kiadások:

A kiadási oldal hat részből áll össze. 1: Európai Parlament, 2: Európai Tanács, 3: Európai Bizottság, 4: Európai Bíróság, 5: Számvevőszék, 6: Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága. Az 1., 2., 4., 5., és 6. intézmény adminisztrációs kiadásait biztosítja a költségvetés, míg az Európai Bizottságnál a büdzsé - az adminisztrációs kiadások forrása mellett - további, összesen 8 költségvetési alfejezet kiadásait is fedezi.

A költségvetés készítésének folyamata:

Július 1.:

Minden szervezet megküldi megbecsült költségvetési igényét az Európai Bizottságnak, amely ezek alapján előzetes költségvetési vázlatot készít.

Július 31-ig:

Az Európai Tanács első olvasatban dönt az előzetes költségvetési javaslatról, melyet szeptember első felében elküld a parlamentnek. A tanács döntése után az előzetes vázlat költségvetési vázlattá válik.

Október 5.:

A parlament első olvasatban tárgyalja a tervezetet; ekkor számára három lehetőség adott:

1. Nem tesz semmit, vagyis a költségvetést elfogadhatónak tartja.

2. A kötelező kiadásokkal kapcsolatban javaslatokat tesz. (A kötelező kiadások gyakorlatilag a közös mezőgazdasági politika forrásait jelentik.)

3. A nem kötelező kiadásokkal kapcsolatban tesz javaslatokat. (Ezek a strukturális alapok, kutatási tevékenység stb. pénzügyi támogatását szolgálják.)

November utolsó harmadában:

A tanács második olvasatában megvizsgálja a parlament javaslatait.

1. A tanács módosíthat minősített többséggel a nem kötelező kiadásokban. Ekkor a szöveg visszakerül a parlamenthez.

2. A kötelező kiadások területén két lehetősége van.

A tanácsnak, amennyiben a parlament indítványa növekedést jelentene a kötelező kiadások összegében, úgy kétharmados többséggel kell elfogadnia az indítványt ahhoz, hogy az jogszabállyá váljon;

Ha a parlament indítványa csökkenést okozna a kötelező kiadásokban, úgy kétharmados többséggel kell elvetnie a Tanácsnak azt, ugyanis csak ebben az esetben tudja megakadályozni az indítvány jogszabállyá válását.

Az eljárás vége:

A Parlament mondhatja ki az utolsó szót a közösség költségvetéséről: a nem kötelező kiadásokkal kapcsolatban a Parlament a tanács módosított javaslatát követően abszolút többségi szavazás eredményeként ismét beteheti eredeti javaslatát a költségvetésbe, és úgy fogadhatja el.