Horvátország: kereskednek a taposóaknák térképeivel

Horvátországban még mindig folyik az aknamentesítés, és elképesztő kereskedelem folyik az elaknásított területek térképeivel, tárta fel a horvát televízió egyik dokumentumfilmje. A rendező szerint Horvátország nem fejezi be a munkálatokat határidőre, mert a mentesítő cégek egy része maga is új aknamezőket telepít.

Sanja Bilic rendezőnő filmje szerint kérdéses, hogy befejeződhet-e határidőre, 2010-re Horvátország aknamentesítése. Már csak azért is bizonytalan ez, mert előfordul, hogy a munkálatokat végző, egymással is versengő 27 mentesítő cég némelyike maga is új aknamezőt telepít a már előtte mentesített területeken, hogy utána maga is pénzt kereshessen a felszedéssel.

A szerb-horvát háborúból visszamaradt aknamezők térképeinek, taposóakna-telepítési jegyzőkönyveinek kialakult piaca és tetemes ára van. Egy 20-30 példányú kötegért 25 000 eurót is lehet kapni. Nem azok árulják a térképeket, jegyzőkönyveket, akik a háború alatt aknásítottak, hanem közvetítő, nem is csak szerb, hanem horvát kereskedők is. Általában telefonon kínálják az árut, s ha vevőre találnak, az adásvételt valahol odaát, a Duna szerbiai oldalán bonyolítják le. A vevők igen gyakran a horvát mentesítő cégek, amelyek ilymódon is csökkenteni próbálják a taposóaknák felkutatásával járó halálos kockázatot.

Rátalált a rendező egy olyan vállalkozóra, aki elaknásított terület koncesszióját vette meg az államtól azzal a feltétellel, hogy a saját költségén maga végzi el az aknaszedést. A mentesítésre egy helybeli szerbet fogadott fel, aki annakidején közreműködött a telepítésben: igaz, nem maga telepítette az aknákat, hanem csak adogatta őket teherautóról. Senki sem tudja, hogy vannak-e telepítési jegyzőkönyvei, térképei, de nyomorúságos áron végzi az aknaszedést és alakítja - ha nem lép közben robbanószerkezetre - művelhetővé, termővé az államtól bérelt földet.

Egy hivatásos szerb aknász elmondta a filmben, hogy a háború alatt a telepített aknák helyét ő rajzolta be a jegyzőkönyvekbe. A terület felszabadításakor a horvát hadsereg elkobozta tőle jegyzőkönyveinek egy részét, a maradékot pedig ő maga szolgáltatta be jóval később. 2000-ben aztán a saját fia aknára lépett és életét vesztette éppen az annak idején általa bejelölt aknamezőn, amelynek pontos határait már semmi sem jelezte.

A dokumentumfilm a horvát Duna mentén készült, mert azon a tájon, a megszálló szerbek és a honvédő horvátok között kialakult egykori választóvonalakon dívik a döbbenetes kereskedelem a halál térképeivel.