Történelmi beszédében a pápa megemlítette Róma és Vatikán ellenséges viszonyát, amelynek javítása szerinte mindkét fél érdeke. Vatikán csak egy kis területet kapott az 1860-ban megalapított Olaszországban, cserébe a későbbi pápák nem ismerték el a hivatalos olasz államot.
Felszólalásában az egyházi vezető kedvenc témáira is kitért, így többek között szólt az európai keresztény hagyományokról és globális világunkban a szolidaritás fontosságáról. Könyörületet és a börtönőrök kegyelmét kérte a túlzsúfolt olasz börtönökben fogva tartott raboknak. A pápa beszédét hangos taps szakította félbe, miközben néhány kommunista politikus bojkottálta II. János Pál vendégeskedését, mondván aláássa az olasz állam tekintélyét az egyházi vezető parlamenti látogatása.
A pápa szerint komoly veszélyt jelenet a társadalomra, hogy az olasz születési ráta az egyik legalacsonyabb a világon. Mindenekelőtt növelni kell születések számát - mondta II. János Pál. Az uniós bővítésről szólva a pápa elmondta: spirituális értékekkel gazdagodnak a jelenlegi tagországok, ha a volt szovjet blokk országai - köztük szülőhazája, Lengyelország - is csatlakoznak az Európai Unióhoz.
A parkinson-kórban szenvedő egyházi vezető, ha nehezen is, de 45 percig beszélt az olasz politikusokhoz. Felszólalását a politikusok állva, tapssal és "Éljen a pápa!" felkiáltással üdvözölték.
A pápa második otthonának tekinti Olaszországot - Róma nemrégiben díszpolgárává választotta az egyházi vezetőt - azonban csak 1929 óta ismerik el egymás entitását.