Véget nem érő orosz-csecsen konfliktus

Vágólapra másolva!
A moszkvai színházban zajló túszdráma újabb fejezetet nyit Oroszország és Csecsenföld eddig is számos konfliktussal terhelt kapcsolatában. A két fél álláspontja persze eddig sem sok mindenben egyezett: a Csecsenföld függetlenségéért harcoló szakadárok szabadságharcosoknak tekintik magukat, míg Moszkva terroristáknak tartja őket. A Csecsenföldön 1994-ben kezdődött háború ugyan 1996-ban hivatalosan véget ért, de a konfliktus azóta sem zárult le. 
Vágólapra másolva!

Nem csak a moszkvai túszdráma, hanem az elmúlt évek történései is azt mutatják, kibékíthetetlen ellentétek vannak Oroszország és a Csecsenföld függetlenségéért küzdő lázadók között. Míg a szakadárok szabadságharcosnak tartják magukat, addig Moszkva terroristákként kezeli őket - mutat rá a konfliktusok alapjára a BBC egyik elemzője. A csecsen harcosok állítják, Csecsenföld sohasem csatlakozott önként Oroszországhoz, Moszkva azonban mindvégig az erőszak nyelvén beszélt a függetlenséget követelőkkel. A lázadók szerint ezt bizonyítja az 1994 és 1996 között zajló háború és az 1999-ben újrakezdődött katonai akciók is.

A terror éjszakája a színházban/nagyvilag/20021024aterror.htmlSzemtanúk beszámolójaA halott hadúr rokonsága/nagyvilag/20021024ahalott.htmlPutyin belföldön veszíthet, külföldön nyerhet/nagyvilag/20021024putyin.html

Az orosz fél természetesen teljesen más véleményen van. Putyin szerint Oroszország egy antiterrorista hadműveletet hajt végre, amikor fellép a csecsen lázadók ellen. Moszkva rendszerint hozzáteszi, 1999-ben csak azt követően küldte vissza katonáit Csecsenföldre, miután több - összesen 200 halálos áldozatot követelő - merénylet is történt orosz városokban. Az orosz vezetés szerint, miután a hadsereg 1996-ban elhagyta Csecsenföldet, azóta a térség a szervezett bűnözés melegágya és az emberrablók fészke lett.

A muszlim csecsenek Törökországban és a Közel-Keleten egyaránt komoly támogatói körrel rendelkeznek. Elsősorban a Törökországban és Jordániában élő csecsen diaszpóra támogatja a szakadárokat. A folyamatos konfliktusok miatt egyébként az egymilliónyira becsült csecsen népesség nagy része nem Csecsenföldön él.

Vlagyimir Putyin korábban éppen azzal az ígérettel foglalta el miniszterelnöki székét, hogy megoldja a csecsen-konfliktust. Az 1999 második felében megkezdett dagesztáni és csecsenföldi akciók olyannyira népszerűvé tették, hogy 2000 márciusában minden különösebb nehézség nélkül megnyerte a Jelcin lemondása után megüresedett elnöki székért folyó választásokat. A közelmúlt eseményei azonban azt mutatják, hogy Putyin sem került közelebb a konfliktus megoldásához - írja a BBC.

Ha csak az idei év történéseit nézzük: márciusban egy fegyveres csoport eltérített egy szaúdi repülőgépet, a támadásnak végül egy orosz légikísérő is áldozatául esett. Áprilisban három Dél-Oroszországban elkövetett bombatámadás húsz embert ölt meg, legutóbb pedig a Moszkva-barát csecsen adminisztráció két hivatalnokát végeztek a támadók.

Moszkvának ráadásul most szembe kell néznie azzal a problémával is, hogy a csecsen lázadók mára megosztottá váltak. Míg az 1994 és 1996 között zajló háborúban egyértelmű volt, hogy Dudajev elnök áll a szakadárok élén, addig mostanra a lázadók politikai és vallási alapon is megosztottak lettek. Ennek következtében azonban a támogatásként - Szaúd-Arábiából és többek között Afganisztánból - érkező pénzeket főképp a radikális iszlám csoportok kapják meg.

A csecsen lázadók 1997-ben megválasztott vezetőjének Aszlan Maszhadovnak eközben egyre csökkent a befolyása. Maszhadov mérsékelt politikusként és az iszlám szélsőség ellenzőjeként ismert, az orosz vezetés azonban mégsem volt hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni vele. A csecsen elnök ugyanis nem akarta visszavonni a függetlenségi követeléseket, Moszkva azonban csak akkor tárgyalna vele, ha elismerné, hogy Csecsenföld Oroszország része. Elemzők szerint ugyanakkor a mostani túszdrámával tovább csökkent Maszhadov hitele, így nem valószínű, hogy akár a nyugati világ, akár Oroszország tárgyalópartnerként kezelné őt.