A franciák az EU-bővítés ellen

Vágólapra másolva!
Franciaországban, Nagy-Britanniában, Ausztriában és Németországban a legmagasabb az Európai Unió keleti kibővítését ellenzők aránya. Közülük is a franciák helyeslik legkevésbbé a tagfelvételt. Elsősorban azért aggódnak, hogy a bővítés után csökkenni fognak a Franciaországnak folyósított mezőgazdasági támogatások.
Vágólapra másolva!

Az Európai Unió 15 tagállama közül csak négyben marad ötven százalék alatt a bővítést támogatók száma, de egyedül Franciaországban haladja meg az euroszkeptikusok aránya a keleti tagállamok befogadásával egyetértőkét.

A Libération hétfői kiadásában közétett adatok szerint Nagy-Britanniában 38 százalék, Németországban 43, Ausztriában pedig a lakosság 45 százaléka ítéli kedvezőnek a 10 új tagállam csatlakozását. (Ezekben az országokban az állást nem foglalók aránya 13 és 28 százalék között mozog.) Franciaországban 40 százalék támogatja a bővítést, a népesség 47 százaléka viszont ellenséges az unió kelet felé nyitásával szemben. Ez a tendencia az utóbbi másfél évben erősödött fel..

A franciák rossz hangulatáról tanúskodó mérési adatok aggasztják Brüsszelt. Szeptember végén Günter Verheugen bővítésügyi biztos erőteljesen megfeddte Párizst. Szemére vetette, hogy elhanyagolja az európai közösség történelmi jelentőségű átformálódásával felmerülő kérdések és problémák megértéséhez szükséges társadalmi vitákat és felvilágosító kampányokat.

Egyetért a brüsszeli elmarasztalással Dominique Reynié, a párizsi politikatudományi főiskola professzora is, aki szerint az EU-bővítés propagálásának hiánya katasztrófát okozhat. Mostanáig csupán a franciák háromnegyede rendelkezik több-kevesebb ismerettel arról, mi várható a közösségben a 2004-ben kezdődő "big bang" - 10 új tag egyidejű felvétele - után.

A 2000. decemberi nizzai csúcs után rendezett néhány regionális fórum azt bizonyította, hogy a franciák többsége befejezett ténynek tekinti a bővítés kérdését, a lakosság nem helyezkedik radikálisan szembe a döntéssel. Elmélyült vita esetén azonban súlyos fenntartások fogalmazódtak meg, mindenekelőtt a közösség jövendő határait illetően. A franciákat az a kérdés foglalkoztatja, hol fog véget érni "Európa", s a többség bizonyosságot szeretne arról, hogy Törökország és Oroszország nem nyer felvételt az EU-ba.

A társadalmi vitákon szerzett tapasztalatok szerint a franciák szorongásai abból a félelemből táplálkoznak, hogy a többnyire szegény kelet-európai országok integrálását növekvő munkanélküliség, munkaerődömping, helyi üzemek leszerelése és átköltöztetése, bevándorlók tömeges beözönlése fogja kísérni, egyszóval: azontúl kevesebb jut nekik az "Európa-tortából". Az első helyen a közösségi mezőgazdasági szubvenciók jövője iránti aggodalom áll, hisz a támogatások legfőbb haszonélvezője éppen Franciaország. A csatalakozó új tagok többsége viszont relatíve nagy paraszti népességgel rendelkezik (elsősorban Lengyelország), s természetesen igényt tart saját mezőgazdáinak uniós támogatására.