Én épp az irodába indultam reggel, amikor a portásunk értesített róla, hogy ismét lezuhant egy repülő. Rázta a fejét, hogy milyen hihetetlen, de nem gondolta hogy terroristákról van szó. Azonnal visszafordultam, és néhány percen át néztem a tévét - a szokásos képeket lehetett látni, és a különböző tévéállomásokon a szokásos rémhírt és valódi híregyveleget.
Annyi valóságos volt, hogy Queens egy távoli csücskében zuhant le a gép. Az a környék egy igen távoli lakónegyed, így fel sem merült szinte, hogy bárkit ismerhetnék, aki áldozatul esett. Az is hamar kiderült, hogy a gép a Dominikai Köztársaságba repült - legalábbis számomra ez is csökkentette a veszélyét, hogy ismerősöm pusztult el a gépen. Az ember akarva-akaratlanul ezeket a rideg számításokat végzi a fejében, amikor egy ilyesmi történik.
Nemsokára újra elindultam az irodába. Inkább arról beszélnek sokan, hogy nem szabad abba a csabdába esni, hogy okvetlenül terrocselekménynek higgyük ezt a szörnyű balesetet. Valószínűleg csak egy hihetetlen egybeesés - de persze semmi sem kizárt. Az az egy tény megnyugtató, hogy nem térítették el a gépet. Ilyen szempontból sem azonos a forgatókönyv a két hónappal ezelőttivel.
Nincs pánik. Sokkal zavaróbb, hogy a szenátusban ismét találtak négy vagy öt lépfenés borítékot. Ez nehezebben értelmezhető, elvben mindenki számára, ha bár kicsi de valós veszély. Sokan beszélnek a ma reggel a New York Timesban megjelent cikkről, amely a floridai elnökválasztással kapcsolatos független vizsgálat eredményeit taglalja. Nagy kár, hogy ez az újabb katasztrófa eltereli a figyelmet erről, mert nyugtalanító következtetésekre jutottak.
A cikk megjelenésének a ténye is jelzi, hogy sok szempontbol kezd az ország visszatérni a régi kerékvágásba. Ideje is, hogy tuljussunk a kényszerállapoton, mert nagyon súlyos gazdasági es politikai kérdéseknek nézünk elébe, amelyekkel nyugodtan és higgadtan kell bánni, nem a háború és a katasztrófasorozatok által keltett feszült állapotok között. Rengeteg hibás politikai döntés születik most, a kényszerállapot leple alatt.
Jövő csütörtök Amerikában a hálaadás ünnepe. Ez az ünnep sok szempontból fontosabb itt, mint a karácsony. Rengeteg család csak ilyenkor jön össze igazán. Idén még nagyobb jelentősége van, hiszen különösen ráfér erre a megtépázott országra egy kis nyugodt, családi beszélgetés. Remélhetőleg ez az újabb szerencsétlenség nem állja útját.
Szántó András - New York