Ma is jó üzlet az emberkereskedelem

Vágólapra másolva!
Az Egyesült Államok külügyminisztériumának jelentése szerint évente 700 ezer embert adnak el rabszolgának idegen országokba. A hivatal a feketelistán szereplő államok nevét is közölte. Ezek az országok - az USA szerint - a legkisebb erőfeszítést sem teszik meg annak érdekében, hogy meggátolják az emberkereskedelmet, sőt igényeik szerint válogatnak a megfelelő bevándorlók közül.
Vágólapra másolva!

Az amerikai kormány jelentése szerint a legalább 700 ezer eladott rabszolga többsége nő és gyerek. Kelendő árucikkek, mert könnyen kimerülnek, és mert védtelenek. Mint minden más árucikkre, rájuk is érvényesek az export-import alapelvei. Az út hosszú, az áru, ha útközben nem hal meg, egyre értékesebbé válik, mert strapabíró. A 23 ország nevét tartalmazó listán olyan állapok is vannak, amelyek látszatra teljesen "tiszták", még földrajzilag is messzebb esnek a hagyományos "elosztóhelyektől". Az amerikaiak szerint Izrael, Dél-Korea és Görögország épp földrajzi elhelyezkedését használja ki, ezért válhatott az emberkereskedők fontos terepévé. Az Egyesült Államok ezért azt tervezi, hogy felülvizsgálja kapcsolatait ezekkel az államokkal. Amerikában nem tagadják, hogy e téren ők is súlyos problémával küszködnek, évente legalább 50 ezer rabszolga talál gazdára náluk. "Hihetetlen, hogy 2001-ben még rabszolgaságról beszélhetünk"- mondja Colin Powel külügyminiszter.

A jelentés szerint az országok, melyek egyáltalán nem harcolnak az emberkereskedelem ellen: Albánia, Bahrein, Belorusszia, Bosznia-Hercegovina, Burma, Katar, Kongó, Gabon, Görögország, Indonézia, Izrael, Kazahsztán, Libanon, Malajzia, Pakisztán, Románia, Oroszország, Szaúd-Arábia, Szudán, Törökország, az Arab Emirátusok és Jugoszlávia. Mindannyian valamire specializálódtak

Izraelben például szinte csak nőket keresnek. Moldáviából, Ukrajnából, Oroszországból, de messzebbről is, Brazíliából és Dél-Afrikából érkeznek, és legtöbbször prostituáltként adják el őket. Az Egyesült Államok vizsgálata szerint Izrael egy fillért sem különít el költségvetésében arra, hogy küzdjön az emberkereskedelemnek ezen alantas formája ellen. Oroszország esete példaértékű. Ott nem is létezik törvény, amely tiltaná, hogy az emberekből ne válhasson kereskedelmi cikk. A nyomor és a zűrzavar elől sokan sodródnak a legtöbbször európai kereskedők kezei közé. Nem csak a nők helyzete ilyen szomorú azonban, sok országban mindig új munkaerőre van szükség, például az arab országokban, ahova évről évre munkások százezrei érkeznek Indiából, vagy a Fülöp-szigetekről. A háztartási alkalmazottaktól itt rendszeresen szexuális szolgáltatásokat is várnak. Gabonban ezzel szemben a kisfiúk a legkeresettebbek. Minél kisebbek, annál tanulékonyabbak és szófogadóbbak. Őket más afrikai országokból hozzák be.

[origo]