A "komforthölgy" szépítő kifejezés volt a fasiszta
japán hadsereg szóhasználatában, és a japán megszálló katonaság "kényelmét" szolgáló bordélyok fogolyként őrzött lakóinak, a prostitúcióra kényszerített nőknek a megnevezése volt.
Az említett körzeti bíróság volt az első a japán igazságszolgáltatás történetében, amely helyt adott ilyen kártérítési igénynek. Japán bíróság azelőtt sohasem fogadta el volt "komforthölgyek" keresetét. Most ezt az egyetlent is elvetette a fellebbviteli bíróság, mégpedig arra hivatkozva, hogy nincs olyan törvény a japán jogrendszerben, amelynek alapján a kártérítés megítélhető lenne ilyen esetekben. Az igazságtételt ezekben az ügyekben a parlamentnek kellene kezdenie a kártérítés jogi alapját megteremtő törvény elfogadásával - áll a bírói ítélet indoklásában.
Az eddigi japán kormányok azonban nem kívántak ilyen törvényjavaslatot beterjeszteni. Szerintük ugyanis a világháborút lezáró békeszerződésekben rendezték már a "komforthölgyek" és a japán hadsereg által dolgoztatott kényszermunkások ügyét.
A mostani elutasító döntés furcsasága, hogy a kártérítést megítélő elsőfokú bírói határozat ellen nem a kormány képviselője, hanem a három felperes nő fellebbezett, mert kevesellték a megítélt összeget, és nyilvános bocsánatkérést is
követeltek a japán államtól második világháborús szenvedéseikért és megaláztatásaikért.
Ajánló: