A francia döntés arculcsapásként érte Magyarországot, azt az EU-tagjelöltet, amelynek csatlakozását általában "biztosra veszik" - írta a mérsékelten konzervatív belga lap. Budapesten járt különtudósítója idézi az Európai Bizottság Magyarországról készült tavalyi országjelentésének azt a megállapítását, amely szerint a cigányok "a társadalomban nagyon elterjedt előítéleteknek és diszkriminációnak vannak kitéve". Sabine Verhest a maga részéről "hétköznapi rasszizmusról" ír, s minősítését egy uniós diplomata megállapításával támasztja alá: "A rasszizmus mindenütt jelen van, keresztülmetszi a politikai választóvonalakat és a társadalmi rétegeket". A diplomata szerint rövid vagy középtávon nem is lehet változásra számítani.
A magyar kormány 1999-ben középtávú cselekvési programot fogadott el a cigányság helyzetének javítására - fűzi hozzá a tudósító -, de egy nyugati diplomata szerint a 2000-re előirányzott keretből a cigány képviseletekhez az év végéig semmi nem jutott el. "A kormány szavai és tettei nem esnek egybe. Sok mindent hoznak nyilvánosságra arról, hogy mit fognak tenni, de nem sokat tesznek" - mondta a diplomata.
A romák helyzetének alakulása azonban nem lesz akadály Magyarország EU-csatlakozásának útjában, és ezzel a kormány is tisztában van - állapítja meg a lap. Szombati Béla, a külügyminisztérium integrációs államtitkárságának helyettes vezetője szerint a magyar társadalom problémájáról van szó, amely független a csatlakozástól. Ennek megfelelően azonban látszik is - mondja az idézett nyugati diplomata -, hogy a kormánynak nem sok kedve van a helyzet rendezéséhez.
Martonyi János külügyminiszternek a cikkben idézett kijelentése szerint a kormány tett erőfeszítéseket, de rövid távon nem lehet eredményeket várni, mert ez a nehéz probléma nem oldható meg egyik napról a másikra. A miniszter az oktatásban látja a rendezés kulcsát, s ezzel a kormányzat más illetékesei is egyetértenek.
A jelentéshez csatolt keretes kommentárban a tudósító az EU-bővítés különféle forgatókönyveinek esélyeit latolgatja. Arra a következtetésre jut, hogy a csatlakozási folyamat három alapelve - az egyéni érdemek szerinti megítélés, a differenciálás és a többiek utolérésének lehetősége - technikailag makulátlan, politikailag azonban kivitelezhetetlen. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy például Észtország és Szlovénia korábban csatlakozhatna, mint a geopolitikailag és gazdaságilag megkerülhetetlen Lengyelország, még
ha nála korábban készülnének is el. Hasonlóan valószínűtlen, hogy ha Magyarország és Csehország megelőzi Szlovákiát, akkor az utóbbival szemben a csatlakozásáig hátralévő rövid időre bevezetnék az unió külső határain érvényes szigorú és költséges intézkedéseket.
A legjobban felkészült jelöltek tehát egy kicsit várnak majd a lemaradókra, amelyek viszont anélkül fognak csatlakozni, hogy az ehhez szükséges valamennyi feltételnek maradéktalanul eleget tettek volna. A technikai ismérvek fognak igazodni a politikai célokhoz - vonja le a következtetést a La Libre Belgique, kimondatlanul is arra utalva, hogy ez a romakérdésre is érvényes.
(MTI)
Korábban:
(2001.03.12.)