A Jean-Francois Bergier történész vezette független szakértői bizottság a nemzetiszocializmus idején folytatott svájci cigánypolitikáról szóló tanulmányában, megállapította, hogy Svájc annak ellenére tagadta meg a menedéket a cigányoktól, hogy tudta, milyen szenvedések várnak rájuk a náci uralom alatt.
A bizottság megállapítása szerint a XIX. és XX. századba, a nemzetállamokban kirekesztették a romákat, és úgy bántak velük, mint bűnözőkkel. Svájc először megkísérelte asszimilálni, beolvasztani őket, majd egyike lett az első olyan európai államoknak, amelyek a következetes elutasítás politikájához folyamodtak a hontalan és külföldről érkező vándorlókkal szemben. A bűnözővé nyilvánítást, a kiközösítést és az üldözést olyan "fajhigiéniai" elméletekkel támasztották alá, amelyeket svájci tudósok is felkaroltak.
Egy kényszersterilizálás elől Németországból Svájcba menekült cigány menedékjog-kérelmét annak idején azzal utasították el a svájci hatóságok, hogy a (Németországban gyakorolt) ivartalanítás nem mond ellent a svájci jogszabályoknak, és ezért ilyen alapon nem adható menedék. A menekültet ugyan nem adták ki, de bebörtönözték.
A svájci hatóságok még azután is fenntartották - egészen a II. világháború utáni időkig - "cigányelhárítási" politikájukat, hogy 1944-ben a szövetségi állam lazított megszorító jellegű menekültpolitikáján. Egészen 1972-ig fennmaradt a határt romák elől lezáró 1913-as törvény. A cigányokkal és kultúrájukkal szembeni magatartás változása csak a hatvanas évek végén vált észrevehetővé.
A Bergier-jelentéssel kapcsolatos állásfoglalásában a berni kormány egyebek között megállapította: "A legújabb kori történelem nehéz fejezetét alkotta az a politika, amelyet e közösséggel szemben - sok más európai államhoz hasonlóan - Svájc is folytatott a II. világháború alatt, sőt még után is" - idézi az sda svájci hírügynökség.
(MTI)