A demokraták és a republikánusok történelmi háttere<br/>

Több mint száz éve a republikánus vagy a demokrata párt delegálja az Egyesült Államok elnökeit. Az elnökválasztási rendszer a 18. század vége óta szinte változatlan, de a két meghatározó párt többször is átalakult. A polgárok nem közvetlenül választják meg az elnököt, hanem az úgynevezett elektorok mondják ki a végső döntést. Őket az egyes államok delegálják, és a szokásjog alapján a népszavazáson elért eredmény alapján döntenek.

A Demokrata Párt rövid története

A két párt közül a demokrata az idősebb, a pártot Thomas Jefferson, az angolok elleni függetlenségi háború vezéregyénisége alapította, az 1790-es években. A demokraták korai történetét az egyes államok szerepének erősítéséért folytatott harc határozta meg, a szövetségi kormány hatalmával szemben. Mára ez a tendencia megfordult, most Gore az erősebb szövetségi ellenőrzés híve, míg a republikánus Bush az államok nagyobb autonómiáját tette programja fontos részévé. Mint a helyi döntések hívei, az amerikai polgárháborúban a déli demokraták kiálltak a rabszolgaság fenntartása mellett. Mivel a háborút az északiak nyerték, a republikánus Lincoln vezetésével, 1884-ig a párt jelentéktelenné vált, képviselőik be sem kerültek a Fehér Házba.

A századfordulótól új politikát hirdettek, melyben a szegények, elesettek, kisebbségek fő támogatóiként léptek fel. Franklin Roosevelt elnök vezetésével a '30-as években hatalmas népszerűségnek örvendtek. Roosevelt nevéhez fűződik az úgynevezett New Deal nevű gyökeres gazdasági reform, amely kivezette Amerikát a nagy gazdasági válságból. A New Deal okozta siker és a második világháborús győzelem is hozzásegítette a demokratákat, hogy 1932-52 között ők adták az összes elnököt. A '60-as években volt még egy látványos felfutása a pártnak, amikor a konzervatívabb republikánusokkal szemben az emberi jogok védelmét kezdték erőteljesen hangsúlyozni. Ebben az időben gyilkolták meg a legendássá vált demokrata elnököt, J. F. Kennedyt. A Kennedy család több fontos politikust adott azóta a pártnak, és most is meghatározó tekintélyek.

1968-92 között csak egyszer, Carter révén, egyciklusnyi időre tudtak elnököt adni, de Clinton az elmúlt nyolc évben megtörte a republikánus uralmat. Clinton alatt a párt politikája centristává vált, a liberális ideológia helyett a pragmatikus, gyakorlatias megközelítés jellemezte a párt vezető politikusait. A Clinton-időszak alatt megerősödött a gazdaság, és komoly reformok történtek a szociális háló erősítése érdekében.

A Republikánus Párt rövid története

A republikánusok története a rabszolga-felszabadításért folyt harccal kezdődött. A párt első elnöke Lincoln volt, aki az északi államokat vezetve megnyerte az amerikai polgárháborút. A '30-as évekig a republikánusok delegálták az elnökök nagy részét.

1932-től húsz évre kiszorultak a hatalomból, de a 20. század második fele szinte végig az övék volt. 1952-től a hidegháború élharcosa, Eisenhower elnök alatt gyors gazdasági növekedés erősítette a republikánusok iránti általános szimpátiát. A '60-as években a párton belül megerősödött a protestáns konzervatív csoportok befolyása a pártban. 1992-ig Kennedy, Johnson és Carter elnöki évein kívül nem kellett kiengedniük az elnöki hatalmat a kezükből.

1980-92 között Reagan és Bush alatt az USA hatalmas fegyverkezésbe kezdett. Ekkoriban határozottan konzervatív ideológiájú vezetés mellett megkezdte a '70-es évek recessziójából való kilábalást az amerikai gazdaság. A korszak végére nyilvánvalóvá vált, az USA megnyerte a hidegháborút, és a világ egyetlen szuperhatalmává vált.

Az idősebb Bush '92-es bukása óta több változáson is keresztülmentek a republikánusok. A '90-es évek első felében Gingrich vezetésével egy harcosan konzervatív irány kerekedett felül, mely képtelen volt megtörni Clinton népszerűségét. Azóta, a szintén radikális Buchanan távozásával egy óvatosabb, liberális értékeket is felvonultató politika lett a párt vezérfonala. Ezt a kiegyensúlyozó, középre húzó irányt képviseli a mostani jelölt, ifjabb Bush is.

Magyari Péter