Az 1940-es évek

"Fel nem vennék egy cipőt, amíg legalább öt évig nem hordtam." - Samuel Goldwyn filmproducer, a Metro-Goldwyn-Mayer filmgyártó cég egyik alapítója

1940-re az átlagos amerikai nőnek öt pár cipője volt. 1941-ben azonban az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, megnőtt a nacionalista eszmék népszerűsége, s mindenki összefogott, hogy legyőzzék a fasizmust. S ezzel hirtelen a cipők is elvesztették jelentőségüket - feltéve persze, hogy az embernek volt belőle legalább egy pár.

A negyvenes évek legnagyobb részében a háború uralta az emberek gondolatait. Még Hollywood is a hatása alá került: az ekkor készült filmek a hazafias propaganda eszközei voltak.

Lapos sarkú cipő
A amerikai sztárok egy része Európába hajózott, hogy szórakoztassa a katonákat. Ekkor jelentek meg a poszterlányok. Sok ezer amerikai katona követelte Betty Grable fényképeit, s a színésznő lábait a filmstúdió 1 millió dollárra biztosította.

Ez a cipő még a harmincas
években jött divatba
A negyvenes évek elején a divatos nőknek keskeny volt a csípőjük, válltömést hordtak és mindenféle fejfedőt. A munkásosztály ikonjai sikkesek lettek, ahogy minden társadalmi osztályba tartozó nő összefogott a háborúban. A nők működtették a dolgokat otthon, átvéve a frontra induló férfiak munkáját - és ruhásszekrényét. A társadalmi osztályok közötti különbségek az öltözködésben is elhalványultak. Tapintatlannak tartották, ha valaki kihívóan öltözött a nélkülözések idején. A tervezők megpróbáltak nagyon kreatívak lenni - még gyönyörűen díszített gázmaszkokat is terveztek az estélyi ruhákhoz.

Cipő bőr helyett hálós anyagból
Európában a bőrt csak hadi célra használhatták, így a cipőtervezőknek egyre okosabbnak kellett lenniük. Minden elképzelhető anyagot felhasználtak, a legsikeresebben hüllők bőrét és különféle hálókat. A fából és a parafából készült telitalpú cipőket szintén sokan hordták. A cicomát és a díszítést a körülmények miatt a lehető legjobban visszafogták. A nők lakberendezési és otthoni eszközöket, például celofánt használtak a cipők díszítésére.

Mindent újra hasznosítottak, s ez olyan sikeres hirdetéseket eredményezett, mint a Vogue magazin "Make Do & Mend" (Toldozz-foldozz és javíts)-kampánya. A gyárak a használati tárgyak termeléséről átálltak a hadsereg igényeinek kielégítésére. Az Egyesült Államok korlátozásai 1 inchben (2,54 cm) maximalizálták a cipősarkakat és legfeljebb hat színt lehetett használni. Harisnyához szinte senki nem jutott hozzá. A divatlapok és a szépségszalonok úgy segítettek ügyfeleiknek, hogy tanácsokat adtak, hogyan fessenek a nők harisnyaszegélyt lábukra. Minthogy ez meglehetősen nehézkes gyakorlat volt, a bokazokni jött divatba.

A nőies stílus visszatért
1947-ben Christian Dior kitalálta és divatba hozta az Új Külsőt (New Look). Ez visszatérést jelentett a klasszikus nőiességhez: keskeny csípő és bő szoknya kellett hozzá. A hozzátartozó cipődivat már a következő évtized cipőinek készítette elő az utat: a korlátozások megszüntek, a cipősarkak ismét az égig nőhettek.

A kor embere rajongott a következő dolgokért:
kalapok, válltömések, krokodilbőr, big bandek, poszterlányok, filmek

Ajánló:

(angolul)