Az 1940-es évek<br/>

"Fel nem vennék egy cipőt, amíg legalább öt évig nem hordtam." - Samuel Goldwyn filmproducer, a Metro-Goldwyn-Mayer filmgyártó cég egyik alapítója

1940-re az átlagos amerikai nőnek öt pár cipője volt. 1941-ben azonban az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, megnőtt a nacionalista eszmék népszerűsége, s mindenki összefogott, hogy legyőzzék a fasizmust. S ezzel hirtelen a cipők is elvesztették jelentőségüket - feltéve persze, hogy az embernek volt belőle legalább egy pár.

A negyvenes évek legnagyobb részében a háború uralta az emberek gondolatait. Még Hollywood is a hatása alá került: az ekkor készült filmek a hazafias propaganda eszközei voltak.

Lapos sarkú cipő

Ez a cipő még a harmincas
években jött divatba

Cipő bőr helyett hálós anyagból

Mindent újra hasznosítottak, s ez olyan sikeres hirdetéseket eredményezett, mint a Vogue magazin "Make Do & Mend" (Toldozz-foldozz és javíts)-kampánya. A gyárak a használati tárgyak termeléséről átálltak a hadsereg igényeinek kielégítésére. Az Egyesült Államok korlátozásai 1 inchben (2,54 cm) maximalizálták a cipősarkakat és legfeljebb hat színt lehetett használni. Harisnyához szinte senki nem jutott hozzá. A divatlapok és a szépségszalonok úgy segítettek ügyfeleiknek, hogy tanácsokat adtak, hogyan fessenek a nők harisnyaszegélyt lábukra. Minthogy ez meglehetősen nehézkes gyakorlat volt, a bokazokni jött divatba.

A nőies stílus visszatért

A kor embere rajongott a következő dolgokért:
kalapok, válltömések, krokodilbőr, big bandek, poszterlányok, filmek

Ajánló:

(angolul)