Az 1900-as évek

"A nők jónéhány évig félszegek voltak, nem hordtak fűzőt, hajukat szorosan hátrasimították, lapos sarkú csizmát viseltek és nem passzoló köpenyeket; inkább beillettek főiskolás lánynak, mint nőnek." - Jó Háztartás Magazin (Good Housekeeping), 1907

Gyöngyös papucs
Az 1900-as év korántsem volt olyan izgalmas, ahogy a 19. századi millenium-hívők remélték: nem jött el a világvége. A cipődivat sem változott egetverően. Viktória királynő korának szemérmes fekete csizmái nem tűntek el teljesen a királynő halálával - még jópár évig szégyentelenül népszerűek maradtak. A szoknyák még egyébként is a nők bokáját súrolták. Lassan azonban a ruhaszegély emelkedni kezdett, s a többi, ahogy mondani szokták, történelem...
Lajos-sarok és jellegzetes
díszítés

Az 1901 és 1910 közé eső időszakot Edward-kornak szokták nevezni, mert Viktória királynőt VII. Edward követte az angol trónon. A kifinomultabb réteg a korszakot Belle Epoque-nak, azaz Gyönyörű Kornak hívte, mert megnőtt az érdeklődés a klasszikus esztétika iránt.

Párizs volt a világ divatfővárosa, Picasso a kék és rózsaszín korszakát élte, a Wright-testvérek repülés-történelmet írtak és 1906-ban San Franciscót lerombolta egy földrengés. Freud megfejtette az ember álmait, Einstein "feltalálta" a relativitáselméletet, Baekeland megalkotta a műanyagot, azaz a bakelitot, az Egyesült Államok megépítette a Panama-csatornát. A fényképezés első virágkorát élte, s elkészült az első játékfilm, a Nagy vonatrablás (1903) is.

Edward-kori menyasszonyi cipő
A nyugati nők a Gibson-lány szépségideálját követték, amiket Charles Dana Gibson gyönyörű feleségéről készült tollrajzai tettek népszerűvé. Irene Gibson friss volt és elegáns, vékony derekú, magasra feltornyozott hajjal. Irene szeretett kerékpározni is, ami független, modern szellemiségre utal. Ugyanakkor a vékony derék érdekében az elképzelhető legszörnyűbb fűzőket kellett hordani.

Viktória-kori cipő
Másrészt viszont Edward király állítólag előszeretettel viseltetett az érett, telt nők iránt. Ez pedig az idősebb, gömbölyded szépségek társadalmi rangját növelte, akik divatba hozták a szürke és a fehér hajat.

A felsőtest körüli felhajtás az évtized elején ahhoz is vezetett, hogy az emberek szeretni kezdték a vékony bokát, keskeny lábfejet. Azt gondolták, ez az előkelőség és a jó modor jele. Férfiak és nők egyaránt egy számmal kisebb cipőt hordtak. Néhány nő még arra is képes volt, hogy levágassa kis lábujját a keskeny lábfej érdekében.

Viktoriánus csizma a
jellegzetes vékony orral
Az emberek napközben többnyire csizmát hordtak, esténként már nagyobb volt a változatosság. A nők körében népszerű volt a kis Lajos-sarokkal rendelkező cipő, ami az extravagáns XIV. Lajosról kapta nevét. A különleges anyagok már nem csak a királyok számára voltak elérhetők. A lábbelit gyakran fémes cérnával kihímezték vagy üveggyöngyökkel díszítették. Sokszor előfordult, hogy a cipőnek csak a díszes orra látszott ki a terjedelmes szoknya alól. Az elegáns csizmákat többnyire puha bőrből vagy szaténból készítették, s a szárra gyakran gyöngyökkel kivert sávokat erősítettek.

A cipők nagy részét még suszterek készítették. Sok emberre, főleg férfiakra jellemző volt, hogy csak egy pár cipővel rendelkeztek hosszú évekig. Az ipari forradalom hatására azonban a mesterembereket egyre inkább gyárak váltották fel, s nem sokkal később már csak a nagyon gazdagok engedhették meg maguknak, hogy cipőiket külön készíttessék. Másfelől viszont a gyárban készített cipők olcsóbbak voltak, s így a lábbeli az öltözék kiegészítőjévé válhatott, amit könnyű és olcsó volt cserélni.

A kor embere lázban égett a következőktől:
Ford T-modelle, neonlámpák, biciklizés, töltőtollak, sétapálcák, férfi szalmakalapok, csipke, a nők számára készült ingblúz

Ajánló:

Tanácsok hölgyeknek, gyerekeknek (angolul)