Az 1900-as évek<br/>

"A nők jónéhány évig félszegek voltak, nem hordtak fűzőt, hajukat szorosan hátrasimították, lapos sarkú csizmát viseltek és nem passzoló köpenyeket; inkább beillettek főiskolás lánynak, mint nőnek." - Jó Háztartás Magazin (Good Housekeeping), 1907

Gyöngyös papucs

Lajos-sarok és jellegzetes
díszítés

Párizs volt a világ divatfővárosa, Picasso a kék és rózsaszín korszakát élte, a Wright-testvérek repülés-történelmet írtak és 1906-ban San Franciscót lerombolta egy földrengés. Freud megfejtette az ember álmait, Einstein "feltalálta" a relativitáselméletet, Baekeland megalkotta a műanyagot, azaz a bakelitot, az Egyesült Államok megépítette a Panama-csatornát. A fényképezés első virágkorát élte, s elkészült az első játékfilm, a Nagy vonatrablás (1903) is.

Edward-kori menyasszonyi cipő

Viktória-kori cipő

A felsőtest körüli felhajtás az évtized elején ahhoz is vezetett, hogy az emberek szeretni kezdték a vékony bokát, keskeny lábfejet. Azt gondolták, ez az előkelőség és a jó modor jele. Férfiak és nők egyaránt egy számmal kisebb cipőt hordtak. Néhány nő még arra is képes volt, hogy levágassa kis lábujját a keskeny lábfej érdekében.

Viktoriánus csizma a
jellegzetes vékony orral

A cipők nagy részét még suszterek készítették. Sok emberre, főleg férfiakra jellemző volt, hogy csak egy pár cipővel rendelkeztek hosszú évekig. Az ipari forradalom hatására azonban a mesterembereket egyre inkább gyárak váltották fel, s nem sokkal később már csak a nagyon gazdagok engedhették meg maguknak, hogy cipőiket külön készíttessék. Másfelől viszont a gyárban készített cipők olcsóbbak voltak, s így a lábbeli az öltözék kiegészítőjévé válhatott, amit könnyű és olcsó volt cserélni.

A kor embere lázban égett a következőktől:
Ford T-modelle, neonlámpák, biciklizés, töltőtollak, sétapálcák, férfi szalmakalapok, csipke, a nők számára készült ingblúz

Ajánló:

Tanácsok hölgyeknek, gyerekeknek (angolul)