Csak Bill Clinton kérésére folytatódik a Camp David-i megbeszélés

Drámai fordulatoktól sem mentes nap fejeződött be Camp Davidben szerdán. A Fehér Ház ugyanis lezártaknak minősítette az eredménytelenül végződött izraeli-palesztin megbeszéléseket, majd egy órával ezután Bill Clinton elnök bejelentette, hogy a két küldöttség - kérésére - folytatja az egyeztetéseket, amíg ő távol lesz a Nyolcak Csoportjának okinavai csúcsértekezletén.

A szemmel láthatóan megviselt, csalódottnak látszó elnök közölte, hogy a döntés a felekkel történt konzultációk alapján született. ''Valamennyien azt hittük, hogy vége... De aztán kiderült, hogy senki sem akarja feladni'' - mondta. Mind Ehud Barak izraeli kormányfő, mind Jasszer Arafat palesztin vezető jelezte maradási szándékát. A megbeszélések Madeleine Albright amerikai külügyminiszter közvetítésével fognak zajlani.

Bill Clinton nem rejtette véka alá, hogy bár történtek bizonyos előrelépések, az álláspontok közötti különbségek továbbra is óriásiak és lényegiek. ''Ne legyenek hamis illúzióink, rendkívül nehéz feladatról van szó'' - mondta. Ugyanakkor hozzátette, hogy a felek kétségtelenül nagy erőfeszítéseket tettek a megoldásra, meglehet, a tárgyalások kilenc nap után sem hozták meg a várt eredményt. Jelezte, hogy miután visszatért Japánból - az előzetes program szerint vasárnap -, számba veszi majd a megbeszélések állását, és annak fényében dönt a továbbiakról.

Joe Lockhart fehér házi szóvivő mindenesetre közölte az újságírókkal, hogy a hírzárlat továbbra is fennmarad, és érdemi tájékoztatást nem fognak adni a megbeszélésekről.

Az Ehud Barak izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat palesztin vezető részvételével megtartott tárgyalások az izraeli-palesztin konfliktust véglegesen lezárni hivatott rendezési megállapodás tartópilléreivel - az úgynevezett központi kérdésekkel - foglalkoznak. Így: Jeruzsálem jövőjével, a végleges izraeli-palesztin határokkal, a megszállt ciszjordániai és gázai területeken létesült zsidó telepek sorsával és a három-négy millióra becsült palesztin menekült hazatérési jogával. Soha ennyi energiát és igyekezetet még nem fektettek be tárgyalások keretében a tartós rendezés kimunkálásába.

A megbeszélések a legösszetettebb - és érzelmileg talán a leghevesebb indulatokat felkavaró - kérdésen, Jeruzsálem jövőbeli sorsán akadtak fenn, míg a többi tárgykörben történtek bizonyos előrelépések. Úgy tudni, hogy az izraeli küldöttség az egyeztetések során olyan megoldási formát javasolt, amelynek értelmében izraeli fennhatóság alatt Jeruzsálemhez csatoltak volna néhány, a város szomszédságban létesült ciszjordániai zsidó telepet, cserébe viszont a palesztinok ellenőrzési-közigazgatási jogot kaphattak volna Kelet-Jeruzsálem arabok lakta részei fölött.

A palesztinok azonban világossá tették, hogy nem tudják elfogadni a Jeruzsálem fölötti "osztatlan izraeli szuverenitást". Ragaszkodtak ahhoz, hogy az 1967-es háborúban Izrael által megszállt Kelet-Jeruzsálem legyen a független palesztin állam fővárosa. Abba ellenben hajlandók lettek volna beleegyezni, hogy az óváros zsidó negyede, a Siratófal és a város környéki zsidó telepek izraeli fennhatóság alá kerüljenek.

Állítólag az amerikai házigazdák a tárgyalások megmentésére irányuló utolsó erőfeszítés részeként azt javasolták a "jeruzsálemi csomó" szétvágására, hogy az izraeliek és a palesztinok osszák meg a szuverenitási jogokat az óváros fölött. Az utóbbiak fennhatósága alá kerültek volna olyan körzetek is, amelyek kívül esnek az 1967-es városhatáron, Jeruzsálem többi része pedig Izrael szuverenitása alá tartozott volna. A jelek szerint azonban a felek ezt az elképzelést sem tartották elfogadhatónak.

A kudarc nyilvánvalóan óriási csalódást jelent a csúcstalálkozó összehívásával nem kis presztízskockázatot vállaló Bill Clinton számára. Az elnök igyekezete egyelőre kevésnek bizonyult a hosszú évtizedek alatt felhalmozódott problémákkal terhelt kihívás nagyságával szemben.

(MTI)

Korábban:

(2000.07.19.)