Csak a politikai nyomásgyakorlás kapott teret az AIDS-világkonferencián<br/>

A 13. AIDS-konferencián nem jelentettek be drámai áttörést az orvostudományban, ám annál több volt a dráma a politika tekintetében. Az első olyan AIDS-konferencián, amit a harmadik világban tartottak, a dél-afrikai elnök végig a támadások középpontjában állt. Mbeki elnök viszont folyamatosan támadta a fejlett államokat, beszédeiben elsősorban pénzt és gyógyszert követelt. Azért persze voltak tudományos ülések is, ahol nap mint nap drámai adatokkal bizonyították: ha a világ nem tesz valamit, Afrika egy generációja el fog tűnni a Föld színéről. A konferencia két tekintetben mindenképpen sikeres volt: most először találkozott a játszma összes szereplője, az orvosoktól a prostituáltakig. Másrészt pedig a nyilvánosság hatására Bill Gates és a Világbank is mélyen a zsebébe nyúlt.

Már a konferencia kezdete előtt látni lehetett, hogy ez nem tudományos, hanem politikai jelentőségű találkozó lesz. Már a helyszín is ezt sugallta: ez volt az első AIDS-konferencia, amit fejlődő országban tartottak. S nem is akármelyikben, hanem abban a Dél-afrikai Köztársaságban, ahol a 4,2 millió fertőzött lakó ellenére az elnök még azt is tagadja, hogy a HIV-vírus okozza az AIDS-et.

Noha nyitó beszédében az elnök óvatosan elkerülte a határozott véleménynyilvánítást, mégis kiderült, hogy a szegénységet tartja felelősnek az AIDS-ért. "Nem okolhatunk mindenért egyetlen vírust" - mondta a konferencia nyitányaként. Az elnök ugyanakkor azt állította: kormánya mindent megtesz a járvány megállításáért.

A konferencia jelentős részben innentől kezdve arról szólt, hogy Mbeki állítása mennyire nem igaz. A leghevesebb támadást egy HIV-fertőzött dél-afrikai bíró, Edwin Cameron indította az elnök
ellen. Cameron azt mondta, ő ugyan él, mert hozzájuthat a kezelésekhez, ám ezt dél-afrikaiak millió nem tehetik meg, s ezért részben a kormány a felelős. Mivel Mbeki nem támogatja a világ gazdagabbik részén már elterjedt gyógyszerek és kezelések használatát, a legtöbb fertőzöttnek az országban nincs esélye az életre. Cameron ugyanezért támadta a gyógyszergyárakat és a fejlett országokat. Azt mondta, hogy akik eltűrik, hogy 30 millió ember meghaljon, mert nem kap gyógyszert, azok ugyanolyanok, mint a nácikat elviselő németek voltak a második világháborúban.

A konferencián tudományos áttörést nem jelentettek be. Ezek hiányában a legnagyobb orvosi szenzációt az jelentette, hogy nyár végén elkezdik kipróbálni az első kifejezetten Afrika számára elkészített oltóanyagot. A kutatóknak ugyanis a HIV-vírus nagy változékonysága komoly problémát jelent. Azonban ha a kísérletek sikerrel járnak is, még legalább egy évtized telik el, amíg a betegek széles körben hozzájuthatnak a vakcinához.

Afrika Szaharától délre fekvő részén azonban a sikeres kísérletek is csak nagyon távoli reményt nyújthatnak. Ezen a részen él ugyanis a világ HIV-fertőzötteinek több mint 70 százaléka. A konferencia arra mindenképpen jó volt, hogy felhívta a figyelmet a kontinens katasztrófájára.

A kutatók az üléseken egymás után jelentették be a megdöbbentőbbnél megdöbbentőbb számításokat. A Unicef jelentése szerint egy egész nemzedék tűnhet el Afrikában: van olyan ország, ahol minden harmadik fiatal nő és hetedik fiatal férfi HIV-fertőzött. 10 millió fiatal HIV-pozitív él a világban, legtöbbjük a Szaharától délre fekvő területeken. Az AIDS miatt néhány országban 30 évre fog visszaesni az emberek várható legmagasabb életkora. S ennek persze katasztrofális következményei lesznek mind a társadalomra, mind a gazdaságra nézve.

Legalább ilyen súlyosak lesznek a társadalmi következmények. A járvány miatt kieső nemzedék nem tudja eltartani az időseket. Ennél is veszélyesebb azonban, hogy a fiatal felnőttek egyben szülők is, s ha meghalnak, gyerekeik árván maradnak. A számítások szerint 2010-ben 28 millió árva él majd az afrikai földrészen. Ez a nemzedék többszörösen hátrányos helyzetű lesz: szüleik halála miatt nem járhatnak iskolába, viszont valószínűleg eltartani sem tudják majd magukat. Így a tágabb családjukra, s végső során a kormányra hárul majd ez a hatalmas szociális teher. Emellett ezeket a gyerekeket a szüleik nem nevelték, nem gondozták szeretettel, így sokan lesznek lelkileg sérültek közöttük. Egy olyan társadalom pedig, ahol a lakosság egy nagy csoportja alultáplált, elégedetlen, s a társadalom peremén él, nehezen érheti el a társadalmi stabilitást.

A riasztó adatok nem maradtak hatástalanok, tehát a konferencia ebben a tekintetben sikeresnek nevezhető. A Világbank a találkozón jelentette be, hogy 500 millió dollárt ad az AIDS elleni harcra, s a Bill és Melinda Gates Alapítvány 90 millió dollárt ajánlott fel ugyanerre a célra.

Még egy szempontból sikeres volt a konferencia. Az Independent beszámolója szerint most először történt meg, hogy az AIDS-szel a legkülönbözőbb módon kapcsolatba kerülő emberek találkozni tudtak. A világ különböző részeiről érkezett prostituáltak első osztályú immunológusokkal kávézhattak, japán melegek beszélgethettek az ugandai AIDS-es pappal, afrikai HIV-fertőzött gyerekek ülhettek Nobel-díj várományosok mellett.

A konferencia úgy ért véget, ahogy kezdődött: politikával. Záróbeszédében a volt dél-afrikai elnök, Nelson Mandela támadta utódja, Thabo Mbeki hozzáállását a válsághoz. Mandela a kutatók álláspontját ismételte el: a régen megcáfolt érvek bizonygatása helyett a betegekkel kellene foglalkozni. Mivel nagyon nagy veszélyt jelent, hogy az anyák átadják a fertőzést születendő gyereküknek, Mbeki kormányának támogatnia kellene az ez ellen használatos készítményeket. Hogy mennyire volt hatásos az ex-elnök beszéde, s az egész konferencia a politikai nyomásgyakorlás tekintetében, az még a jövő titka. Az azonban biztos, hogy ha valami nem történik, az emberiség hatalmas katasztrófa előtt áll.

[*****]

Ajánló:

(angolul)