Szeptember 13-án kikiáltják önálló államukat a palesztinok<br/>

A Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) központ bizottsága hétfőn este Gázában úgy döntött: a palesztinok 2000. szeptember 13-án kikiáltják önálló államukat, Kelet-Jeruzsálem fővárossal. Ehud Barak izraeli kormányfő ugyanakkor a palesztin területek elfoglalását helyezte kilátásba a palesztin állam egyoldalú kikiáltása esetére.

''A Palesztin Felszabadítási Szervezet központ bizottsága tudatja a palesztin néppel, az arab nemzettel és a világ népeivel azt a szándékát, hogy valóra váltja a palesztin nemzetgyűlés 1988-ban Algírban tett bejelentését, amellyel az 2000. szeptember 13-ára, az átmeneti időszak végére tűzte ki a független palesztin állam kikiáltását..." – áll a közel 100 tagú testület által hétfőn este elfogadott szövegben.

Az izraeli politikusok is elfogadták 2000. szeptember 13-át az Izrael által 1967-ben elfoglalt területekkel kapcsolatos megegyezés végső időpontjául, de a tárgyalások hónapok óta egy helyben topognak, és mély nézetkülönbségek választják el a feleket.

Jasszer Arafat palesztin vezető vasárnap ismételten megerősítette a független állam kikiáltására vonatkozó elszántságát, akár sikerül megegyezni Izraellel szeptember 13-ig, akár nem. Válaszul hétfőn Ehud Barak izraeli kormányfő palesztin területek annektálását helyezte kilátásba a palesztin állam egyoldalú kikiáltása esetére. Az izraeliek nagy kiterjedésű biztonsági zónát hoznak létre a Jordán völgyében, ha elhangzik az államalapítással kapcsolatos bejelentés.

Eközben továbbra sincs időpont a sokat rebesgetett hármas - amerikai-izraeli-palesztin - csúcstalálkozóra. Fehér házi közlés szerint Bill Clinton elnök hétfőn a Camp David-i nyaralóból telefonon beszélt Ehud Barak izraeli miniszterelnökkel és Jasszer Arafat palesztin elnökkel. Egyelőre nem született döntés arról, vajon Clinton meghívja-e az 1979-es izraeli-egyiptomi kibékülést eredményező tanácskozáshoz hasonló
hármas csúcsra az izraeli és a palesztin vezetőt.

A külön-külön lezajlott konzultációk azokat az erőfeszítéseket érintették, amelyeket a két fél tesz a végső rendezés elemeit képező kérdésekről. Ilyen például a határok kijelölése, Jeruzsálem sorsa és a palesztin menekültek visszatérése.

Bill Clinton azt szeretné, ha sikerülne az 1979-es Camp David-i amerikai- izraeli-egyiptomi megbeszélésekhez hasonló módon, a világtól elszigetelt körülmények között tárgyalóasztalhoz ültetnie Ehud Barakot és Jasszer Arafatot. Clinton célja, hogy személyes gyámkodásával és közvetítői szolgálatával elvégezzék az utolsó simításokat a békeegyezményen. Ám a találkozó megrendezéséhez legalább annyi elégséges alapnak kellene léteznie, amely magában hordozza a siker - a végleges megegyezés - reményét. Szemmel láthatóan ez nincs meg, és az álláspontok között továbbra is mély szakadék húzódik.

Csakhogy az idő rohamosan fogy. Bill Clinton január 20-án kiköltözik a Fehér Házból, és minél inkább közeledik a hatalomból való távozásának az időpontja, annál nehezebb lesz számára elfogadtatni a kongresszussal az izraeli-palesztin rendezés anyagi-pénzügyi alapját megvető - feltehetően nem kis összegű -
amerikai támogatást.

Izraeli oldalról sürgetik a második Camp David-i hármas csúcs mielőbbi összehívását. Palesztin részről azonban elhamarkodottnak tartják a találkozót mindaddig, amíg az a tátongó nézetkülönbségek miatt eleve kudarcra van ítélve.

Bill Clinton számára azért is fontos volna a békemegállapodás nyélbe ütése, mert abban az esetben emlékezetes külpolitikai dicsőséggel mondhatna búcsút elnöki megbízatásának.

(MTI)

Ajánló:

(angolul)

Korábban:

(2000.06.18.)