Jelcin lemondási beszéde az orosz néphez <br/>

"Drága barátaim, kedveseim! Ma fordulok utoljára hozzátok újévi üdvözlettel. És ez még nem minden. Ma szólok hozzátok utoljára orosz elnökként" - kezdte az államfői tisztségről történő lemondását bejelentő pénteki beszédét Borisz Jelcin.

"Döntöttem. Hosszú, nehéz harcot vívtam magammal. Ma, a búcsúzó évszázad utolsó napján visszavonulok. Sokszor hallottam, amikor azt mondták: Jelcin minden eszközzel ragaszkodni fog hatalmához, nem adja át senkinek. Hazugság. Ilyesmiről szó sincs. Mindig azt mondtam, hogy egyetlen lépéssel sem távolodom el az alkotmánytól, hogy a duma-választásokat az alkotmány által előírt időkeretek között meg kell tartani. Ez meg is történt.

Szerettem volna azt is, ha az elnökválasztásra a tervek szerint 2000 júniusában sor kerül. Ez nagyon fontos lett volna Oroszország számára. Létfontosságú precedenst teremtettünk volna a civilizált önkéntes hatalomátadásra, arra, hogy Oroszország egyik elnöke átadja a hatalmat az újonnan megválasztott következő államfőnek. És mégis, ettől eltérő döntést hoztam. Én ... (szünet) elmegyek. Idő előtt lemondok. Rájöttem, hogy ezt kell tennem. Oroszországnak új politikusokkal, új arcokkal, új, intelligens, erős és energikus emberekkel kell átlépnie a millennium küszöbét. Ami minket, sok évig hatalmon lévőket illet, nekünk távoznunk kell. Látva, mennyi reményt, hitet helyeztek a duma-választások idején az emberek a politikusok új generációjába, megértettem, hogy életem fő feladatát elvégeztem. Oroszország soha nem fog visszatérni a múlthoz.

Oroszország most már mindig előre halad. Nem állhatok az útjába, nem akadályozhatom a történelem természetes haladását. Miért ragaszkodjak még hat hónapig a hatalomhoz, amikor az országnak rendelkezésére áll egy erős, elnöki tisztségre alkalmas személy, akitől gyakorlatilag valamennyi orosz a jövőre vonatkozó reményei beteljesítését várja? Miért álljak az útjába? Miért várjak még hat hónapot? Nem, ez nem illene hozzám, a jellememhez. Ma, ezen a számomra hihetetlenül fontos napon, a szokásosnál több személyes jellegű dolgot szeretnék mondani.

A megbocsátásotokat kérem, mert sok reményünk nem vált valóra, s amiről azt hittük, hogy könnyű lesz, fájdalmasan nehéznek bizonyult. Bocsássátok meg, hogy sok reményét nem váltottam be azoknak, akik azt hitték, hogy a szürke, stagnáló, totalitárius múltból egyetlen ugrással eljutunk a fényes, gazdag és civilizált jövőbe! Magam is hittem ebben. Egyetlen gyors lendülettel azonban nem lehetett megvalósítani. Bizonyos tekintetben én is naiv voltam. A problémák egy része túl összetettnek bizonyult. Hibákon és kudarcokon át küzdöttük előre magunkat. Ezekben a bonyolult időkben sok embert értek súlyos megrázkódtatások. De szeretném, ha tudnátok: soha nem állítottam azt, hogy könnyű lesz.

Ma még valamit szeretnék mondani: Mindannyiatok fájdalmát átéreztem. Sajgott a szívem, álmatlan éjszakákon át őrlődtem azon, mit kell tenni, hogy az emberek, ha csak egy kicsit is, de könnyebben és jobban élhessenek. Nem volt ennél fontosabb célom. Elmegyek. Megtettem mindent, amit tudtam. Nem az egészségem, hanem a körülmények összessége miatt távozom. Új generáció veszi át a helyemet, azoknak a generációja, akik többet és jobban tudnak tenni.

Az alkotmánnyal összhangban rendeletet írtam alá, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin miniszterelnököt bíztam meg az elnöki teendők ellátásával. A következő három hónapban, ugyancsak az alkotmánnyal összhangban, ő lesz az állam feje. Az elnökválasztást három hónapon belül meg kell tartani. Mindig szilárdan hittem az orosz állampolgárok lenyűgöző bölcsességében, s ezért nincs kétségem afelől, hogyan fognak választani 2000 márciusának végén. Búcsúzóul a következőt szeretném mondani mindenkinek: legyetek boldogok! Megérdemlitek a boldogságot. Megérdemlitek a boldogságot és a békét. Boldog, boldog új évet, drága honfitársaim! "

(MTI)