Gorbacsov nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy II. Miklós politikai rehabilitálása egybeesne Oroszország alkotmányának tizedik-, és az európai emberjogi egyezmény aláírásának 55. évfordulójával.
II. Miklós az 1917-es februári polgári forradalom után lemondott trónjáról. Az ideiglenes kormány megbízottai letartóztatták, s a szibériai Tobolszkba menekítették családjával. Az októberi forradalom után a bolsevikok 1918 tavaszán az uráli Jekatyerinburgba szállították, majd július 17-re virradóra lemészárolták őket, miután felolvasták halálos ítéletüket.
Gorbacsov megjegyezte, hogy a kivégzés idején a szovjethatalom bírói szervei már beszüntették a halálos ítéletek hozatalát. Emlékeztetett rá, hogy a Romanovok meggyilkolását az orosz ügyészség és más illetékes szervek politikai megtorlásnak minősítették.
A cári család tagjainak földi maradványait 1998 júliusában Szentpéterváron eltemették, ami megnyitotta az utat a rehabilitálási kérelemhez. Az orosz ortodox egyház vezetése 2000 augusztusában szentté avatta a cári család tagjait.
Gorbacsov végül rámutatott, hogy a politikai megtorlások áldozatainak rehabilitálásával foglalkozó bizottság, amelyet a peresztrojka egykori főideológusa, Alekszandr Jakovlev vezet, már megtette hivatalos javaslatait Vlagyimir Putyin elnöknek.