Az EU önkényétől félnek a tagjelöltek

Országuk függetlenségét, versenyképességét és gazdasági önállóságát féltik az EU-tagjelöltek csatlakozást ellenző pártjai az Uniótól. Míg egyes országokban szinte jelentéktelen populista pártok ellenzik csak a csatlakozást, addig Lettországban és Lengyelországban az EU-ellenes erők a kormányban is ott vannak. Összeállításunkból megtudhatja, hogy a tagjelölteknél mely pártok ellenzik az uniós csatlakozást, mik a fő érvek a belépés ellen és mekkora a szkeptikusok tábora.

Csehország

Csehországban a volt miniszterelnök Vaclav Klaus vezette Polgári Demokrata Párt a csatlakozás legnagyobb ellenzője. Elemzők szerint a jelenleg ellenzékben lévő Klaus - aki előszeretettel hasonlítja magát az egykori, híresen EU-szkeptikus angol miniszterelnökhöz, Margaret Thatcherhez - EU-ellenes kampányában a csehek félelmeire épít. Klaus azzal riogatja a közvéleményt, hogy az uniós csatlakozás után sérülnek a cseh érdekek, melyeket csak ő és pártja tud hatékonyan képviselni.

Klaus azonban veszített a 2002 nyarán tartott választásokon. A Vladimir Spidla vezette cseh kormány pedig - amely külpolitikájának középpontjába az uniós csatlakozást helyezte - már megkezdte a felkészülést az uniós csatlakozást támogató kampányra. A csatlakozás ellenzői azonban ellenkampányra készülnek. Az Állampolgárok az EU ellen elnevezésű szervezet, melyet szélsőjobboldali pártok hoztak létre, a csatlakozás árnyoldalait bemutató országos kampányt tervez.

A csatlakozás támogatottsága Csehországban alacsony. A 2002 végén készült felmérések szerint mindössze a csehek 50 százaléka támogatná a csatlakozást, 19 százalékuk pedig kifejezetten a belépés ellen van. A referendumot várhatóan június 15-16-án rendezik. Amennyiben elutasító eredmény születik, legközelebb 2005-ben tarthatnak voksolást ugyanerről a kérdésről.

Szlovákia

Szlovákiában az EU-ellenes politikai erők vezetője Vladimir Meciar. Miniszterelnöksége alatt - 1993-1998 között - az ország euroatlanti integrációja megtorpant. Meciar integráció-ellenessége miatt hiúsult meg az ország 1999-es NATO-csatlakozása is. Az EU és a NATO vezető diplomatái a 2002-es választások előtt figyelmeztették a szlovák közvéleményt: amennyiben ismét Meciar kerül hatalomra, az ország kimaradhat a bővítéséből és ismét lekésheti a NATO-csatlakozást. 2002-be azonban - akárcsak négy évvel korábban - ismét Mikulás Dzurinda alakíthatott kormányt, így elhárultak a belépés politikai akadályai.

A csatlakozás támogatottsága Szlovákiában az egyik legmagasabb. Egy 2002 végén készült felmérésben a megkérdezettek 58 százaléka vélte úgy, hogy az EU-csatlakozás jó dolog. A válaszadók 69 százaléka pedig azt mondta, hogy támogatná Szlovákia belépését az Unióba. A csatlakozásról szóló népszavazást 2003. május 16-17-én tartják. A szlovák törvények értelmében a referendum csak akkor érvényes, ha a szavazásra jogosultak legalább fele részt vesz a szavazáson. Amennyiben a voksolás érvénytelen, akkor ugyanerről a kérdésről csak három év múlva lehet újra népszavazást tartani.