Véletlen-e, hogy vagyunk?

Bizonyítja-e a Coli baktérium ostorának motorja Isten létét? A tudományt vonja-e kétségbe, aki az evolúcióelméletet tagadja? Mit mondjanak a biológiatanárok az élet keletkezéséről diákjaiknak? Ehhez hasonló dilemmák felvetésére került sor a Mindentudás Egyeteme (ME) őszi szemeszterének második klubbeszélgetésén október 26-án, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) székházának Kistermében. A diskurzus során a közönség is igen aktívnak bizonyult.

- Egy sok-sok évvel ezelőtt látott film jutott eszembe, amikor az evolúció és kreáció kérdésköréről gondolkoztam - indította személyes élményeivel a beszélgetést Fábri György, az ME tudományos igazgatója. Az "Aki szelet vet" (Inherit the Wind - 1960) című alkotás az 1925-ben zajlott "majomper" történetét dolgozta el, melynek során egy John Thomas Scopes nevű biológiatanárt vétkesnek mondott ki a Tennesse állambeli bíróság, mivel tanítványaival megismertette az evolúció elméletét. Bár Magyarországon a film vetítése tájt egyértelműnek tűnt, hogy a darwinizmust vitatni retrográd szemléletmódra vall, manapság azt látjuk, újra komoly, politikai szintre kerülő viták tárgya, mely elméletek kaphatnak teret az oktatásban.

Tasi István, Kampis György, Jeszenszky Ferenc, Pléh Csaba, Fábri György

A rövid bevezetés után az est házigazdája Kampis Györgyhöz, az ELTE TTK Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszékének vezetőjéhez fordult, akinek 2000-ben fordította le Darwin "A fajok eredete" című művét. - Egy történeti érdekességű mű volt ez számodra, vagy egy élő, izgalmas, releváns tudományos elmélet adaptálását végezted?
- Azért kezdtem el fordítani, mert azt gondolom, ez a mű kiállja az idő próbáját, ha másért nem, hát azért, mert ennyien vitatják - hangzott a válasz. - Magam is meglepődtem azon, hogy Darwin ennyire modern. A modern felépítéséhez szükséges legfontosabb eszközök - a genetika, a populációbiológia, a matematikai modellezés stb. - nem álltak rendelkezésére, ennek ellenére lényegében semmiben nem téved, mert nagyon óvatos. Ő nem azt mondja ugyanis - ahogy a darwinizmust leegyszerűsíteni szokás -, hogy egyetlen magyarázati elv létezik, amely képes megmagyarázni, hogyan jutunk az amőbától az emberig, hanem azt mondja, hogy az evolúciót nagyon sokféle természeti erő alakítja. Ezek közül felsorol jó néhányat: elsőként és legrészletesebben a természetes szelekció elméletét fejti ki, amelyet valamilyen oknál fogva sokan az egész darwini tannal azonosítanak. Az egyik fő probléma az evolúcióelmélet körül, hogy akik vitatják, többnyire nem olvasták a művet, így információ hiányában próbálnak valamit megítélni.

Második körben Pléh Csaba pszichológust, az MTA főtitkár-helyettesét kérdezte a házigazda arról, vajon a darwini elmélet a pszichológia számára mennyiben jelentett új lehetőségeket?
A válaszból kiderült: bár a pszichológiát 130 éve megihlette a darwinizmus, ám 1920-tól kezdve egyre inkább csak az összehasonlító pszichológusok foglalkoztak ezzel a témakörrel. Az utóbbi két évtizedben újra felfedezték Darwin három, a mai pszichológia és ember számára is nagyon provokatív üzenetét. Először is ez volt az első komoly átgondolása annak, hogy nem vagyunk egyedül, és ez igaz a lelki jelenségekre is, amelyek nemcsak az ember privilegizált sajátosságai: nem tudjuk eldönteni, meddig vannak mentális jelenségei az élőlényeknek. A szelekciós szemlélet a pszichológia számára egy radikális eszmei üzenetet hordoz. Fel kell tennünk a kérdést: vajon a vak erők következménye-e mindaz, ahogyan létezünk? Tekinthetünk-e az emberre úgy, hogy a célok világa, a személyiség integritása bizonyos értelemben csak egy illúzió, melyet a természet azért hozott létre, hogy hatékonyan tudjunk működni a világban? A harmadik üzenet szerint nincsenek végső létezők, a faj fogalma változás tárgya, az ember csak egy az élőlények között, nem pedig a fajfejlődés csúcsa.

Fábri György ezek után Jeszenszky Ferenc fizikushoz fordult, akit arról kérdezett, vajon milyen szerepe lehet még az evolúcióelmélet kritikájának most, amikor a darwinizmus elfogadása egyházi oldalról is intézményesült.
- A fizikus szemével nézve az első dilemma nem a fajok, hanem az élet kialakulásának kérdése - mondta Jeszenszky Ferenc. - Régi probléma, hogyan áll össze a szervetlen élettelen anyagból az élő, ugyanis itt beleütközünk a termodinamika második főtételébe, amely azt mondja, hogy a természetben a dolgok a valószínűtlen állapotból a valószínűbb felé haladnak - márpedig az élő valószínűtlenebb, mint az élettelen. Az ún. abiogenezis, az élőnek az élettelenből való keletkezése azt tételezi fel, hogy az élettelen természetben spontán megteremtődnek azok a körülmények, amelyek lehetővé teszik a valószínűtlenebb állapotok létrejöttét. Az egész folyamat kiindulópontján olyasminek kellett tehát lennie, amely ezt lehetővé tette. Egy fizikus számára ez megemészthetetlen probléma. A másik problémám, hogy Darwin valóban nagyon óvatosan fogalmazott ugyan, azonban ha megnézzük a biológia tankönyveket, azt látjuk, hogy azok az elméletek, amelyeket maguk a kutatók óvatosan, feltételekkel körülbástyázva adnak elő, vitathatatlan tényekként jelennek meg a tankönyvekben.