Szifilisz, a "bujaság betegsége"

Szifilisz: az embernek akarva-akaratlanul valamelyik híres történelmi vagy irodalmi személyiség jut az eszébe, és semmiképpen sem az, hogy bármikor elkaphatja ezt a betegséget. Pedig a kór a 90-es években újra egyre többször fertőz Kelet-Európában is, és ennek hatása Magyarországon érezhető.

A szifilisz (vérbaj, luesz, métely, bujakór, bujasenyv, franca, francia betegség, morbus gallicus, lues venera) a Treponema pallidum nevű baktérium által okozott nemi úton terjedő betegség, mely járványszerűen a XV. század végén jelent meg Európában. Hogy miként került a baktérium Európába, arról vitáznak a tudósok. Sokan állítják, hogy a kórokozót Kolumbusz hozta be Európába első amerikai hajóútja alkalmával. Mások szerint 1493-ban, a Nápoly ostrománál harcoló, valószínűleg afrikai (arab, berber, vagy türk) zsoldosok terjesztették el a betegséget.

A szifilisz egyik első ábrázolása Velencéből (1498)

Vannak olyan feltételezések is, hogy a betegség már korábban is jelen volt Európában. A kérdés az orvostörténelem egyik legérdekesebb fejezete, sokan is foglalkoztak már a témával. Kutatások sora próbálta kideríteni, hogy a régi görög írók által említett nousos théleia, vagy az ókori közhit szerint bizonyos bálványimádókat (Baal peorkultusz, kígyóimádók) büntető betegségek a vérbaj egyes fajtái voltak-e vagy sem. A szifiliszhez hasonló fertőzéseket ismer a történelem, a világ összes vidékén ismeretesek voltak nemi betegségek. Egy biztos: az első nagy vérbajjárványt Európában a nápolyi csata utánra teszik a krónikák.

Az orvostudomány évszázadokon keresztül próbált megfelelő gyógymódot találni a vérbajra. A középkori orvosok munkáját az is nehezítette, hogy egészen a XIX. század közepéig a gonorrhoeát és a szifiliszt egy betegségnek hitték. A bujakór vizsgálata közben a fertőzésekre jellemző tulajdonságokra, így a fertőzés inkubációs, lappangó szakaszára és a közvetett fertőzés lehetőségére jöttek rá (utóbbi jelentése, hogy lehet valaki hordozó úgy, hogy nem betegszik meg). Ezek a korabeli epidemológia hatalmas felfedezései voltak. A reneszánsz-korabeli asztronómiai eljárásoktól kezdve higanykezelésen át a gyógyvizes kezelésig és a koplalásig rengeteg módon kíséreltek szembeszállni a kórokozóval, míg végre a XX. században rájöttek, hogy a baktérium a penicillinre nagyon érzékeny, és ennek használatával a vérbaj hatékonyan kezelhető (az orvostörténeti részről bővebben itt lehet olvasni). Ezzel a gyógymóddal kezelik a kórt a mai napig.

A hírhedt betegségről manapság az emberek a többsége valamelyik korábban élt híres emberre - íróra, költőre - gondol (legutóbb épp Shakespeare-rel kapcsolatban merült fel a gyanú (lásd itt). Mindenképpen a múltba helyeznék tehát a vérbajnak is nevezett fertőzést, pedig a betegségtől újra félni kell: Magyarországon az utóbbi években a duplájára nőtt a szifiliszes megbetegedések száma. A rendszerváltás óta évente pár száz új beteget diagnosztizálnak, 2004-ben pedig a betegek száma elérte az ötszázat. Többségük 25-40 éves, harminc százalékuk homoszexuális - írta egy hazai napilap nemrég. A betegek számát tekintve 1989 volt a mélypont, akkor a bejelentett esetszám száz alatt maradt. 1994-ben ugrásszerűen, kettőszáz fölé emelkedett a statisztika, 1997-ben pedig meghaladta az évi háromszázat. Ekkor már több olyan esetet is regisztráltak, amikor a születendő gyermek kapta meg a kórt.

Vannak a világnak olyan részei, ahol a mai napig fertőz a betegség. A Szovjetunió szétbomlása után például a posztszovjet államokban terjed a sokáig eltűntnek hitt betegség. A hazánkban egyre növekvő számú megbetegedést mindenekelőtt a Romániából átszivárgó - gyakran Magyarországon csak átutazó - homo- és heteroszexuális prostituáltak okozzák. A betegség bent van, és nagyobb baj, hogy a felvilágosítás szinte nem is létezik, de még az orvosok nagy része sem igen tudná diagnosztizálni a vérbajt, mivel egy ma már ritka betegségről van szó.

Sok fiatal teljesen értetlenül áll a helyzet előtt. Közvélemény-kutatások alapján az Angliában, Svédországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban élő tizen- és huszonéveseknek akár felét is kiteszik azok, akik szinte semmit sem tudnak a nemi betegségekről, és ebbe beletartozik az AIDS is. Pedig jó lenne legalább azt szem előtt tartani, hogy jóllehet a szifiliszes megbetegedések az esetek többségében antibiotikummal kezelhetőek, viszont fontos, hogy korán kiderüljön a fertőzés, amelynek következményeként szívbetegség, csont- és ízületi károsodás, elmezavar és akár bénulás is bekövetkezhet.