Szembenézni a veszélyekkel

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Szeretettel köszöntöm Önöket és nagyon örülök, hogy rendkívül zsúfolt programja ellenére időt szakított ránk és ellátogatott városunk egyetemi negyedébe. Külön öröm számomra, hogy életemben először Ön mellett ülhetek egy rendezvényen, ezidáig még nem volt szerencsém hozzá. Szeretném felkérni Marosi Ernő urat, hogy az Akadémia nevében mondja el rövid köszöntőjét.

Marosi Ernő: Szeretettel üdvözöljük a Magyar Tudományos Akadémia felolvasótermében, amely sokéves történelmi múlttal büszkélkedhet.

Rendezvényünk szervezője a Mindentudás Egyeteme. Sajnos nehezen fordítható németre ez a kifejezés, amely az Akadémia rendkívül sikeres és népszerű kezdeményezését takarja az univerzális tudás megszerzése iránt mutatkozó igény jegyében, az összes tudományág területén. Sok mindent nem tudunk, főleg olyan dolgokat nem, amelyek közvetlen múltunkkal kapcsolatosak. Napjainkban egyre nagyobb igény mutatkozik az iránt, hogy az elhallgatott történelmi tények napvilágra kerüljenek. Az Ön szellemiségének jelenléte Magyarországon folyamatosan támogatta ezt a tendenciát, ezért is öröm számunkra, hogy épp ezekben az időkben fizikailag is jelen lehet köztünk. Köszönöm, hogy zsúfolt programja mellett időt szakított ránk és nem is szeretném tovább szaporítani a szót, mivel ez a sok ember nem azért látogatott el ide, hogy engem hallgasson, hanem Günter Grass miatt. Szeretnék átadni Önnek egy ajándékot.

Wilhelm Droste: Feladatom látszólag egyszerűnek tűnik: bevezetőt kell mondanom. Léteznek azonban olyan személyiségek és gondolkodók, akik olyan jelentőset alkottak, hogy lehetetlen őket bevezetni. Ez azt tükrözi számomra, hogy az író sikeres művekkel büszkélkedhet, hogy világokat teremtett, akárcsak Ön, akinek írói nagysága igen nehezen önthető szavakba. Nem egyszer hangzanak el Önnel kapcsolatban a következő mondatok: "Ott jön a Grass, tényleg ő az!", "Hallottad, a Grass...!" Az, hogy Önt az emberek úgy emlegetik, mint "a Grass", egyértelműen erre a szavakkal csak nehezen kifejezhető dicsőségre utal. Az Ön dicsősége azért különleges, mert szívesen önállósítja magát, amit egyszer nagyon szépen meg is fogalmazott. Egy idézet kapcsán bukkantam rá, de nem tudom pontosan, hogy mikor hangzott el. A dicsőség, mint albérlő - nem tudom emlékszik-e rá.

Grass: "Egy csiga naplójából" (Aus dem Tagebuch einer Schnecke)

Droste: Ezek szerint egy "csigaidézettel" maradtam adósa.

"Als ich 32 jahre alt war, wurde ich berühmt. Seitdem beherbergen wir den Ruhm als Untermieter. Er steht überall rum, ist lästig und nur mit Mühe zu umgehen, ein manchmal aufgeblasener dann abgeschlappter Flegel. Besucher, die galuben mich zu meinen, blicken sich nach ihm um."
"32 évesen híres lettem. Azóta albéletben lakik nálunk a dicsőség. Jelen van mindenhol, terhünkre van, nehéz vele bánni. Felfuvalkodott és rendkívül neveletlen betolakodó. Vendégeim azt hiszik, hozzám jöttek látogatóba s nem is tudják, hogy őt pillantották meg."

Rilke egyik kedvenc gondolata is nagyon hasonlított ehhez az idézethez, ami talán kicsit meglepően hangzik azok számára, akiknek eddig még nem jutott eszébe, hogy Önt párhuzamba állítsák Rilkével. Rilke legalább három helyen említette, hogy a dicsőség testesíti meg az összes félreértést, amely egy név körül kialakulhat, ezért most nem is szeretnék tovább beszélni a dicsőségről.
Ön - bár ez mostanáig talán csak ritkán került szóba - úgy gondolom, nagy mestere az emberek bosszantásának. Én nyugatnémet kisfiú voltam, Sauerland-ban nevelkedtem és egy kis bosszúságot is köszönhetek Önnek. Erről szeretnék most röviden beszélni. Nagyon bizonytalan és rossz tanuló voltam, nem voltam eléggé öntudatos és végtelenül hálás voltam azért, hogy megtaláltam magamnak Brecht-et. 20 könyvét elfogyasztottam, egy egész ládányit, és hirtelen rengeteg új képesség birtokába kerültem.

Németórán mindig az enyém volt az utolsó szó, mert ezen képességek birtokában mindig meg tudtam védeni az álláspontomat. Nem sokkal ezután egy némettanár behozta "A plebejusok a felkelést próbálják" (Die Plebejer proben den Aufstand) című drámáját és bár annak idején nem volt teljesen egyértelmű számomra, de az volt az érzésem, hogy ez a műve nem a keletnémet értelmiségiről szól, aki nem boldogul a saját népével, hanem az író Brecht-et idézi meg. Mikor világossá vált számomra, hogy imádott Brechtemet ebben a drámában mennyire "szétdarabolják", nagyon mérges lettem és Grass emiatt jó néhány évig nem létezett számomra. Ezt az érzést még fokozta az is, hogy ez a tanár, aki külsőre egy kicsit Grass-ra hasonlított, mindenáron Grass képmása szeretett volna lenni Sauerland-ban. Jellegzetes Grass-szakállt növesztett, előre támaszkodva pillantott ránk szemüvege mögül és persze elsajátította Grass provokatív stílusát is.

Ez a tanár mondta nekünk - Ön éppen akkor lelkes elkötelezettje akart lenni az SPD-nek -, hogy, ha az ember ezen a helyen túl akar élni, vagy tenni szeretne valamit, akkor be kell lépnie a CDU-ba. Ő volt az egyetlen ember Sauerlandban, aki ki merte ezt mondani. Tanárunk pragmatikus gondolkodásával megpróbált minket ebbe az irányba terelni és így eggyel több okom volt arra, hogy mellőzzem Grass-t, ám hamarosan csodálatos dolog történt velem.

A tévében láttam egy filmet, amelynek címe "Macska és egér" volt. Ez a film nagyon nagy hatással volt rám, úgy éreztem végre van valaki, aki mesél a fiatalok tanácstalanságáról és ez az ember nem "okosabb" a fiatalok tanácstalanságánál, hanem őszintén, szívből mesél. Így aztán nemcsak hogy kibékültem Grass-szal, hanem újra kíváncsi lettem rá. Úgy gondoltam, hogy egy olyan tanácstalanságot ábrázol, amely az én tanácstalanságom is.

Így vált Grass élettörténetem pozitív hősévé és ezt a pozitív hőst szeretném most megkérni, hogy olvasson fel nekünk verseiből. Eredetileg a "Macska és egér"-hez igen hasonló "Ráklépésben" (Im Krebsgang) című kötetből olvasott volna fel, de erre idő hiányában sajnos nincs lehetőség, viszont nagyon örülök, hogy ez a sokoldalú ember verseket olvas fel nekünk, mivel a világon szinte alig ismert, hogy Günter Grass nem csak kiváló író, hanem egyúttal kiváló költő, aki verseit nem egyszer grafikákkal illusztrálja, amelyek azért tetszenek nekem, mert egyszerre valósághűek és valótlanok. Ez a kötet is rajzok és versek kombinációja, melyek közül most néhányat az író felolvasásában hallhatunk. Reménykedem benne, hogy még marad egy kis időnk és a Mindentudás Egyeteme hagyományaihoz hűen személyesen is feltehetik kérdéseiket.