Miért ne csinálhatnák Budapesten a XXI. századot is?

- teszi fel a kérdést Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, akit a most zajló Országos Tudományos Diákköri Konferencia kapcsán a magyar tudomány helyzetéről kérdeztünk. Az akadémikus optimista a magyar tudomány jövőjével kapcsolatban, mégha látja is a hazai kutatás gondjait. Szerinte ha követjük a finnek példáját, akkor Magyarországnak igenis van jövője.

Vannak-e statisztikák arról, mennyire népszerű a tudomány, a tudományos kutatás a fiatalok körében?

- Ilyen nincsen, de ezzel nem is nekünk kell foglalkoznunk, hiszen ez inkább a közvélemény-kutatók feladata. Tavaly mégis készítettünk egy felmérést a fiatalok körében, de abban nem volt arra vonatkozó adat, milyen népszerűségnek örvend a tudomány a fiatalok között. Viszont többek között megkérdezték a diákoktól, hogy a különböző nemzeti intézményeket milyen rangsorban helyeznék el. Legnagyobb meglepetésünkre a Magyar Tudományos Akadémia az első helyen végzett ebben a 19 intézményt tartalmazó rangsorban. Egyébként véleményem szerint ebben az eredményben a Mindentudás Egyetemének komoly szerepe volt. Örömmel látom, hogy az előadásokon a nézők zöme fiatal.

Kroó Norbert, az MTA
főtitkára, c. egyetemi tanár (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem). Kutató munkájáért, tudománypolitikai tevékenységéért számos nemzetközi elismerésben részesült. 2003-ban Pro Scientia Honoris Causa Aranyérmet kapott, ami a tudományos diákkörökért végzett munka legjelentősebb elismerése.

Hatással van-e ez a fiatalok tudományos pálya iránti érdeklődésre? Érezhető-e változás a tudomány felsőbb szintjein is ezzel kapcsolatban?

A jobb főiskolák, egyetemek végzőseinek legjobbjaiért már Magyarországon is sorban állnak a nagyobb cégek, hogy saját kutatógárdájukba csábítsák őket. Mit érdemes egy fiatalnak inkább szem előtt tartania: saját érdeklődését, vagy azt, hogy a piacon mennyire tudja majd eladni tudását?
- Fontos leszögezni, hogy izgalmas feladatokat akkor tud az illető megoldani, ha el tud helyezkedni, és ezt mindenképpen érdemes figyelembe venni. Magyarországon gondot jelent, hogy egészségtelen a felsőoktatási képzés spektruma. Például túl sok szociológust, filozófust képzünk, és túl kevés mérnököt. Tehát ha én tanácsot adhatnék a fiataloknak, akkor azt mondanám, hogy menjenek minél többen mérnöki pályára. Hogy ott milyen témával érdemes foglalkozni, arra én kitérő választ adok. Az ember életében általában két fázis van - és ez az élet minden területére igaz. Az első, amikor az ember gyűjtöget, a második pedig, amikor ezt osztogatja. Na most a "gyűjtögetés" nem úgy történik, hogy az ember azt csinálja, amit majd egész életében osztogatni szeretne, hanem olyan dolgot tanul, amit később jól tud használni. Azért érdemes alapkutatással kezdeni - ezalatt azt értem, amit publikálni, használni és ellenőrizni lehet; ez lehet valami konkrét alkalmazás, melyet vállalatok is felhasználhatnak -, mert ennek során olyan képességeket kap, melyeket mindenhol jól lehet használni: nyelvek tanulásában, problémamegoldásban, modellalkotásban vagy a folyamatos tanulásban. Ez utóbbi a kutató számára például természetes, de ugyanilyen fontos a többi ember számára is, hiszen mindenki szembekerül néha új feladatokkal és kihívásokkal. A mérnöki szakmában például a tanult anyagok pár év alatt elévülnek, ezért a legjobb iskolákban, mint a zürichi ETH-n (Eidgenössische Technische Hochschule Zürich - a szerk.), vagy az amerikai MIT-en (Massachusetts Institute of Technology - a szerk.) erős alapképzés adnak a diákoknak és ráveszik őket, hogy diákkutatásaikat is alapkutatásban végezzék.

A Mindentudás Egyeteme honlapján sok interjú olvasható fizikaoktatókkal a Fizika Nemzetközi Éve kapcsán, akik egyetértettek abban, hogy az alapoktatással nálunk valami nincs rendjén. Ön is azon az állásponton van, hogy az általános- és középiskolai szinten kellene jóval inkább orientálni a diákokat a természettudományok felé?

Nanotechnológia a számitástechnikában

Albert Einstein

Hogyan lehet erre a fiatalok figyelmét ráirányítani?
- Kodály Zoltán szavaival tudnék válaszolni erre. Megkérdezték tőle, mikor kell elkezdeni egy gyermek zenei oktatását. Ő erre azt mondta, hogy a mínusz kilencedik hónapban. Érdekes módon bár az amerikai oktatás nem jó, ezt valamiért mégis jól csinálják. A gyerekeknek ott rendszeresen felteszik a kérdést, hogy mi a tudományos indok, tehát már az első perctől kezdve igyekeznek rábírni a gyermeket, hogy "tudományosan gondolkodjék". A lényeget kell minden állítás mögé tenni, mégpedig a tapasztalati tényeket és nem a véleményeket. És persze ezt minden korban - óvodában, iskolában - más módon kell a gyermekekbe plántálni. A klasszikus gondolkodás számára például a kvantummechanikai gondolkodás nehezen elfogadható, ezért kell minél korábban elkezdeni beletanulni.