A tudományos diákköri tevékenység (TDK)

A TDK lényege a kötelező tananyag elsajátításán túlmutató hallgató-tanár műhelymunka, amely már az alapképzés idején lehetőséget ad a hallgatóknak az önálló alkotó tevékenységre, egy-egy tématerület és az alkalmazható kutatási módszerek, eszközök mélyebb megismerésére.

Egyetemeinken és főiskoláinkon folyó hallgatói tudományos munkának, a tudományos diákköri mozgalomnak hosszú múltja, mára már félszázados történelme van. Építve a korábbi, a magyar iskolaügyben, a felsőoktatásban mélyen gyökerező önképzőköri tevékenység átörökíthető, tiszteletreméltó hagyományaira, az ötvenes évek elején a hallgatók egy részének önképzési szándéka, a minőségi képzés iránti igény, a felsőoktatási tudományos utánpótlás elősegítésének szándéka hívta életre.

Olyan hagyományról van szó, amely a változó időkben, a körülötte zajló viták ellenére is mindig alapfeladatának megfelelően működött, s mindig értéket tudott felmutatni. A tudományos diákköri tevékenység a minőségi értelmiségi képzés fontos területe, a tehetséggondozás legfontosabb, legjelentősebb formája a hazai felsőoktatásban. Alapja a kötelező tananyag elsajátításán túlmutató hallgató-tanár műhelymunka, szakmai kapcsolat, amely már az alapképzés idején lehetőséget ad a hallgatóknak az önálló alkotó tevékenységre, egy-egy tématerület és az alkalmazható kutatási módszerek, eszközök mélyebb megismerésére, a kötelezőn túlmutató új ismeretek megszerzésére. Hozzájárul a hallgatók tudományos kutatói pályán való elindulásához, megtanít a kitartó munkára, s közben érvelni, vitatkozni, mások igazát megismerni, elfogadni, a felnőtt tudós nemzedéknek példát mutatva örülni más sikereinek, elért eredményeinek is. Az intézmények oktatóinak, kutatóinak pedig lehetőséget ad a diákok szakmai ismereteinek, azok alkalmazásának jobb felmérésére, a szakmai utánpótlás, a PhD képzésre jelentkezők érdemi kiválogatására. Ugyanis a TDK keretei között folyó tudományos tevékenység a doktori képzés egyik legjobb előiskolája, a doktori iskolákba való felvétel fontos feltétele.

A tudományos diákköri munka sajátos életforma hallgatónak és tanárnak egyaránt. A szakmai, tudományos sikerek mellett, vagy inkább mindezek előtt emberségre, igényességre, együttműködésre és toleranciára nevel. Tudományos alázattal, szorgos, kitartó munkával jár, de a felfedezett, segített, támogatott tehetségek élete sikeresebb, örömtelibb, tudományt előrevivő lesz. Mindez megéri a "befektetést". Mára már az ország csaknem minden felsőoktatási intézményében folyik tudományos diákköri munka. Az utóbbi időben nőtt az egyházi intézmények diákköreinek száma, és a művészeti egyetemek, karok, tanszékek bekapcsolódása is jó úton halad. Arra, hogy valóban tehetséges, kiváló képességű szakemberek kerülnek ki ezekből a tudományos diákkörökből, igen meggyőző bizonyíték, ha az MTA rendes- és levelező tagjai névsorát, az írásos bemutatkozást megnézzük. Szinte mindenki diákkörben kezdte tudományos pályafutását, itt írta első dolgozatát, köztük szép számmal olyanok, akik ma gyakori TDK témavezetők, s olyanok is, akik kiemelkedő diáktudományos tevékenységet segítő tanári munkájukért Mestertanár elismerésben részesültek.