Kislexikon

 

atomi szökőkút
Az atomórák működése azon alapszik, hogy egy atom két lehetséges energiaállapota közötti átmenetkor keletkező vagy elnyelődő sugárzás frekvenciája igen pontosan meghatározott. Az atom lehetséges energiaállapotai azonban - bár csak igen kismértékben - függenek a környezeti hatásoktól. Ennek kiküszöbölésére az atomokat egy lézeres csapdába ejtik, ahol gyakorlatilag megállnak, majd ugyancsak lézer segítségével az atomgömböt fellövik, hogy áthaladjon a mérőcellán. Eközben az atomok a függőleges hajítás törvényszerűségének megfelelően mozognak, mint egy szökőkútból kilövellő vízsugár.

Brown-mozgás
1828-ban Robert Brown angol botanikus megfigyelte, hogy a vízben lebegő virágporszemcsék furcsa, rendszertelen mozgást végeznek. A folyadékban vagy gázban lebegő mikroszkopikus részecskék rendszertelen mozgását azóta Brown-mozgásnak nevezik. A Brown-mozgást Einstennek sikerül 1905-ben az anyagot alkotó molekulák hőmozgására visszavezetni.

fénykvantum
Einstein 1905-ben felismerte, hogy a hullámtermészetűnek ismert elektromágneses sugárzás (fény) bizonyos estekben úgy viselkedik, mintha kis részecskékből állna, melyek energiája hn ahol n a sugárzás frekvenciája, h az ún. Planck-állandó. A hn szorzat az elektromágneses sugárzás energiájával kapcsolatban már korábban, Planck munkássága során felmerült, ő azonban ezt csak matematikai segédeszköznek tekintette. Einstein volt az, aki a fénykvantumoknak - más néven fotonoknak - fizikai realitást tulajdonított. A hullám-részecske kettős természet később a kvantumelmélet egyik alapgondolatává vált.

fotoeffektus (fényelektromos hatás)
Heinrich Hertz és Wilhelm Hallwachs 1887-ben megfigyelte, hogy ha fémlemezre megfelelőn rövid hullámhosszú fény esik, akkor abból elektronok lépnek ki. A későbbi kísérletek megmutatták, hogy a kilépő elektronok száma a fény erősségétől (intenzitásától), energiájuk a fény hullámhosszától függ. A jelenséget a fény kvantumos természetének feltételezésével 1905-ben Einstein értelmezte, amely eredményéért 1921-ben Nobel-díjat kapott.

peripatetikus mechanika
A peripatetikus mechanika Arisztotelész mechanikai rendszere. Az elnevezés minden bizonnyal a peripatetomai (=sétálni) görög szóból ered, miután Arisztotelész az athéni Lükeion ligetben sétálgatva tanította tanítványait. A peripatetikus mozgástan egyik alapelve, hogy a testek természetes állapota a nyugalom, a mozgások létrejöttéhez valamilyen okra van szükség.

torziós inga
A torziós ingát Eötvös Loránd a gravitációs mező tanulmányozásához fejlesztette ki. A torziós inga egy igen vékony szálra függesztett rúdból áll, amelynek végén mérőtömegek helyezkednek el. A tömegekre ható erő következtében a szál elcsavarodik. Az elcsavarodást a rúdra erősített tükörre eső fénysugár segítségével optikai úton mérik.