Elemzés és kísérletezés

 

Beszélgetés a művészet és a tudomány kapcsolatáról, befogadásról Erdődy József Attilával, a MKE Festő tanszékének mester oktatójával.

Maurer Dóra tanítványa volt a festő szakon. Miért fordult az intermédia felé?
- A két szakot párhuzamosan végeztem. Maurer Dóra akkor is egy progresszív, interdiszciplináris festő osztályt vezetett, így nem véletlen, hogy jó kapcsolatunk volt az intermedia szakkal, mely később Intermedia tanszékké fejlodött.
Egyébként magáért beszél e két dolog, a festészet és a médiaművészet automatikus - talán nem tévedek, ha azt mondom - gyakran negatív előjelű szétválasztása. Elsős egyetemistaként úgy éreztem, ezt az intermediát nekem találták ki - mondtam ezt az apámtól is örökölt hagyománnyal festőként, egy festőművész növendék öntudatával, de attól a nyitottságtól és felfedezésvágytól is hajtva, mely valahol egy korábbi, nagyváradi mikrokozmoszban gyökerezik. Számomra ugyanolyan fontos a festészet is - munka közben hozok kizáró döntéseket, de szakma-politikai alapon nem rekesztek ki egy egész világot, mely technikai sokféleségébol adódóan számtalan alkotási és alkalmazási lehetőséget kínál. (Sokan megteszik.) Így talán érthető, hogy az, amit az Intermedia nyújtott a 90-es évek első felében, számomra valahol természetes volt. A camera obscurától Erdély Miklós varrott rajzain át az internetes alkalmazásokig igazán sok mindennel foglalkoztunk. Alternatív művészeti technikákat kutattunk, illetve ismerkedtünk az újabb lehetőségekkel - hangsúlyozom, a magam részéről a festészettel együtt, hierarchizálás nélkül.

Véleménye szerint mi nehezíti meg a megértés folyamatát a modern művészet esetében a befogadó számára?
- Azt hiszem, elsősorban maguk a befogadók nehezítik meg saját maguknak, mert a nem-befogadást, az elhárítás döntését - még ha külső ráhatás alatt is - ők hozzák meg. A megértés során az agynak olyan részeit kellene használni, melyek folyamatos elnyomás alatt, azaz használaton kívül vannak, ezért az emberek zavarba jönnek és a könnyebb ellenállás irányába mozdulnak el. Ha egy televíziós csatornán esetleg ilyen jellegű kihívás éri őket - például valamilyen kulturális műsorral szembesülve -, biztos, hogy sokan akkor is a könnyebb műfajú műsorra váltanak, ha az nem is érdekesebb. E könnyű menü összeállításában, mely azt a látszatot kelti, hogy van miből válogatni a befogadtatásra szánt dolgok között, a tömegkommunikációs eszközöknek rendkívül nagy a szerepe.

Miért érthetőbb a tudomány a művészetnél?
- Azt hiszem a tudomány nem érthetőbb, csupán közvetlenül, gyakran szó szerint a bőrünkön tapasztaljuk az eredményeit. Kész dolgokkal látja el az embereket, a befogadókat; nem kell feltétlenül ismerni a képleteit, vagy előállítási struktúráját, ha úgy tetszik, a tudományt egy sikeres művészetnek is nevezhetnénk. Tudjuk, mire jó az aszpirin, de nem értjük mögötte a tudományt, tudjuk, hogy forog a Föld, de nem igazán tudjuk, hogyan és miért.

Mióta beszélhetünk művészet és tudomány különválásáról?
- Valamiért mindig igény volt arra, hogy a művészetet, vagy bizonyos művészeteket és a tudományt néha egymással szembeállítva felosszák, tematizálják. Például Platón művészeteket érintő negatív "véleménye" is, a művészetnek a tudományokkal egyenértékű, kikerülhetetlen fontosságát mutatja. Plasztikusan reagálva azt is lehetne mondani: ha a tudomány a tyúk, akkor a művészet akár a tojás is lehetne. A XX. században több szempontból is tapasztalható egyfajta különállás tapasztalható tudomány és művészet tekintetében - ami persze sokkal korábbra nyúlik vissza. Lehet, hogy nem is különállásról kellene beszélni, talán helyesebb volna azt mondani: mindig egy kicsit másképp rendszerezték a különböző területeket. Leonardo da Vinci közismert példája azonban azt mutatja, hogy a történelem során voltak olyan időszakok is, amikor művészet és tudomány összekapcsolódott, vagy egyenértékű volt.

Mennyire határozható meg egzaktan a tudomány?
- Én nem tudnám pontosan meghatározni, mi is a tudomány, de a művészet egyszerű meghatározása sem kecsegtetne túl hamar átütő, képletszerű eredménnyel. Elég sokat lehet beszélni erről. Ma is sokan foglalkoznak e dolgok meghatározásának kísérleteivel.

Mi a közös a tudományban és a művészetben?
- Nagyon sok mindenrol lehetne itt beszélni, de ha a lényegi azonosságot keressük, lehet, hogy a gyakorlat, vagy a technika is választ adhat hiszen az alkalmazott módszerek tulajdonképpen azonosak. Én azt hiszem, ami a tudományban és a művészetben közös, az elemzés és a kísérletezés. Ezek nélkül talán művészet és tudomány sem lenne.