A kelták egységes európai világa

 

A hidegháború után újraéledt az egységes Európa-eszme. Ez nagyjából egybeesett az 1980-as évektől tudatosuló, régészeti eredményekkel: a Római Birodalom előtt Európában Írországtól Kárpát-Ukrajnáig, Dél-Lengyelországtól Észak-Itáliáig, sőt Kis-Ázsiáig olyan kelta néptörzsek laktak, amelyek képesek voltak együtt élni és keveredni más népekkel, az illírekkel, trákokkal, pannonokkal. Vagyis nem annyira a hódítások, hanem az asszimilációs képességük, és technikai újításaik révén hoztak létre közös kulturális örökséget.
Az európai műveltség ott alakult ki, ahol a rómaiak civilizációja megépítette az alapokat. Ez tetszetős közhely, és a Nyugat-Európa nagy részén még igaznak is látszik. Az Élet és tudomány kérdéseire Szabó Miklós régészprofesszor válaszol.

- A XIX. századi historikusok az európai történelmet a mediterrán kultúrából vezették le: Minden mögött ott voltak a görögök, azután a rómaiak, akik az elfoglalt területeken megszervezték provinciáikat, a jogi, gazdasági berendezkedésük átvétele a helyi lakosság romanizációjához vezetett. A XX. század régészete ezt a felfogást nemcsak finomította, hanem jelentősen módosította is. Fokozatosan bontakozott ki a hitelesebb kép a keltákról, akiket addig főként a görögök és rómaiak elfogult leírásaiból ismertünk. A görögök eleve minden a mediterráneumtól beljebb élő, más nyelvet beszélő népet barbárnak neveztek, de a római szerzők is a rablás vágyától hajtott barbár népek kategóriájába sorolják a keltákat, nyilván a fegyveres konfliktusok rossz emléke miatt.

Mikor jelent meg ez a népesség?

Kelta edény vadkant ábrázoló füllel (Polgár, részlet)

És a népfölösleg nekiindult új hazát keresni...
- A Kr. e. IV. században szervezetten elindultak. Egyidejűleg Észak-Itáliába és Pannóniába, onnan tovább a Balkánra és eljutottak egészen Delphoiig. Eközben a mediterráneum civilizáltabb világának látókörébe kerültek, és egyre pontosabbak lettek a történeti feljegyzések is. Már nem csak rablókról, fegyveres kalandozókról írtak, hanem felismerték, hogy letelepedési szándékú népcsoportokról van szó. Egy Diodorosz-töredék leírja, hogyan vitték kocsikon a nőket, gyerekeket, javaikat. Vándorolt az egész nép, és persze annak egy része fegyveresekből állt, akik az esetleges konfliktusokat erővel, vagy az erő felmutatásával igyekeztek megoldani.

A túlnépesedés az életmód, a civilizáció sikerességének jele.
- Kiváló vasművesek voltak. Európa első vasipari forradalmát hajtották végre. Az összes olyan eszközforma amely a XIX. századi nagyipari átalakulásig használatos volt, náluk alakult ki, nyerte el szinte tökéletes alakját. A mezőgazdaságuk sem lehetett rossz: római forrásokból a kelta aratógépről is tudunk. Innovációik egyike a hordó feltalálása. A délről amforákban érkező borokat hordókba fejtették át. A szőlő és bor történetében alapvető fordulatot hozott ez a mérsékelt égövi technikai újítás. Mindezek magyarázzák azt jólétet, ami azután jelentős népszaporulathoz vezetett. Ugyanakkor a fejlett vasipar minőségi fegyvereket is produkált, nem voltak véletlenek kezdeti sikereik a déli szomszédokkal vívott harcokban.

A mediterrán vidékek érthetően vonzották a telepeseket, de ott fejlett államalakulatokba ütköztek.

Bronzkarperec (Ludas, részlet)

Győztesnek, legyőzöttnek örök időkre intő szállóige. A rómaiak találékonyak voltak a politika, a háború sajátos törvényeinek megfogalmazásában.
- Róma számára nem fért kétség ahhoz, hogy a keltákat ki kell űzni Itáliából. Mert azok megtelepedtek a Po völgyében, attól délre és északra: Bologna, illetve Milánó környékén, valamint az Adria partján, Ancona térségében. Vagyis közvetlen veszélyt jelentettek Róma számára, egyes törzseik Hannibál Alpokon átkelő hadseregéhez csatlakoztak is. A Kr. e. III. században a görögök nem adtak lehetőséget a kelták betelepedésére. Delphoiból is visszaverték őket. Ezek egy része a Kárpát-medencébe vándorolt vissza, ahogy az Itáliából kivert boiusok is ide érkeztek.
Ezzel a kelták új hatalmi központja a Kárpát-medencében alakult ki. Az itt talált népekkel jött létre az az együttélés és kulturális keveredés, amit a régészeti leletek tükröznek.

Kelták, gallok, galaták. Van valami különbség?
- Hérodotosz írta le először a kelta nevet, a nép, amelyik a Duna forrásvidékén él. Nem sokkal ezután megjelent a római forrásokban a gall, és a Kr. e. III. században a galata. De ezek tökéletes szinonimák voltak, ahogy a történeti munkák is tanúsítják. Feltehetően az ókoriak egy néptörzs nevét terjesztették ki az egész népességre. A gyűjtőnév jelentése később differenciálódott: a kis-ázsiaiakat inkább galatáknak, a mai Franciaország területén élőket pedig galloknak nevezték. Minthogy egységes kelta állam nem jött létre, a törzsnév fontosabb volt, mint a gyűjtőnév. Nálunk éltek például a boiusok, a scordiscusok vagy a tauriscusok.

Juhari Zsuzsa
Herczeg János