Boglár Lajos emléke

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Az október 7-i Mindentudás Egyeteme Klub Boglár Lajos kulturális antropológusra emlékezett. A beszélgetés központi vonalát munkássága és a magyar kulturális antropológiában betöltött szerepe adta. A nézők soraiban több tanítványa és tisztelője foglalt helyet ezen az estén. Egyiküket, Kulcsár Dalmát kérdeztük.

A kulturális antropológia alig másfél évtizedes tudomány hazánkban. Milyen fejlődésen ment keresztül ez idő alatt? Hogyan ismerkedtetek meg ezzel a tudománnyal?
- Ebben mindenképpen Prónai Csaba, a mai esti beszélgetés egyik résztvevője a szakértő. Együtt kezdtünk el járni Boglár tanár úr óráira. Amikor a marxizmus-leninizmus helyett minden bölcsésznek kötelezően választani kellett valamilyen társadalomtudományi tárgyat, lehetőség adódott, hogy Boglár Lajos "törzsi művészetek" órájára járhassunk. Tőle hallottunk először arról, hogy létezik egy olyan tudomány, amely távoli kultúrákkal foglalkozik. Nem a hazai kultúrával, mint a néprajz, vagy az európai folklorisztika, hanem Amerika, Ausztrália kultúráival. Ebből a mindössze 15-20 emberből lett a későbbi antropológiai tanszék a Tanár úr vezetésével.

A laikus embernek az antropológiáról egy őserdő, a civilizáltságnak egy - számunkra - kezdeti szakaszán megrekedt népcsoport, törzs jut eszébe. Ehhez képest ma hazánkban ez egy tizenöt éves tudomány és egy egyetemei szak. Hogyan alkalmazkodott az antropológia a hazai "viszonyokhoz"?
- Amikor Boglár tanár úr beszélt nekünk erről a tudományról, akkor valóban mi is ilyen összefüggésben hallottunk róla. Ő testközelből is ismerte ezeket a viszonyokat, hiszen Brazíliában töltötte gyermekkorát. Először mások sem értették, mit lehet itt vizsgálni. Elsőként az antropológia olyan területei kerültek előtérbe, mint a fizikai antropológia, a városantropológia, vagy a szubkultúrák kutatása. Mára a globalizálódott világban eltűntek a független, elzárt területek, s a kultúrák keveredése miatt mindenütt - így Magyarországon is - megfigyelhető ez a diverzitás. Az antropológia jelenleg ezzel a kulturális sokféleséggel foglalkozik. Egy csoportot több helyszínen, különböző környezetben is vizsgálni kell. Ezzel küzd napjainkban a hazai és a nemzetközi antropológia is, hiszen teljes egészében megszűntek az elszigetelten élő csoportok.

Milyen alapvető nehézségekkel kell szembenéznie a tudománynak hazánkban?
- Ahogy a beszélgetés során is elhangzott, sajnos alapvető finanszírozási problémáink vannak. Nincs pénz olyan elemi szükségletekre, mint a tanárok fizetése, kutatás, könyvtár. Külföldön a végzett antropológustól megkérdezik, hogy hová szeretne terepmunkára menni, és két hónapot finanszíroznak számára; ilyen nálunk - pénz hiányában - nem fordulhat elő.

Mennyire népszerű ez a szak?
Azt gondolom, népszerű, de sokakat ér csalódás. A hallgatók nagy részét mindenképpen Boglár tanár úr személye varázsolta el, akinek néhány nappal ezelőtt bekövetkezett halálával talán a szak is veszíteni fog népszerűségéből.

Van olyan tanítvány, aki átveheti az ő szerepét?
- Prónai Csaba, aki Amerikában tanult és sok kutatást végzett itthon és külföldön egyaránt, mindig oroszlánrészt vállalt az ügyintézésben. Ő egyébként az egyik fizetett tanár, de az antropológián tanít még több itt végzett fiatal is.
Az előző generáció sajnos tele van feladatokkal. Egyik legmeghatározóbb tanárom, Fejős Zoltán - éppen a Néprajzi Múzeum feje - szerkeszti a szakirodalom fordítását az Osiris Kiadónál és a publikálási lehetőséget és a nemzetközi szakirodalomba is betekintést nyújtó Kisebbségi Szemlét. Csepeli György tanszékvezető - aki tekintélyes szociológus - időigényes politikai beosztást tölt be, ami kedvező politikai érdekérvényesítő helyzetet biztosít tudományunk számára.

Neked milyen személyes kötődésed van a kulturális antropológiához?
- Angol-spanyol középiskolai tanár vagyok, és közben tanultam az antropológiát. Néhány éve lehetőségem nyílt egy ösztöndíjjal Londonba is kijutni, ahol vallásantropológiával foglalkoztam, de végeztem kutatást mást területeken is. Jelenleg a Közép-Európai Egyetemen igyekszem diplomát szerezni antropológiából. Ennek ellenére én vagyok az egyik, akit Boglár tanár úr felkért, hogy tanítsak vallásantropológiát a tanszéken. Így a londoni jegyzeteimet, cikkeket felhasználva adtam át a vallásantropológiában megszerzett tudásomat a hallgatóknak.

Milyen lehetőségeitek vannak arra, hogy felhívjátok a figyelmet erre a tudományra?
-
Mindenképpen a publikálás lenne az első. Le kellene fordítani az idegen nyelvi szakfolyóiratokat, de sajnos nincs pénz semmire. Talán csak Boglár tanár úr személyének volt köszönhető, hogy egyáltalán ez a szak még működik - szakkönyvtár, szaksajtó nélkül. És sajnálatos módon a tanárok fizetését sem tudják megoldani. Ha erre nem hívjuk fel a figyelmet, az antropológia, mint szak és mint tudomány sem tud továbbfejlődni hazánkban.