Zűrös indulás a Margitszigetről

A sportvezetőségnek sok energiával sikerült megszerveznie, hogy az olimpiai csapat - három napos késéssel ugyan, de -a forradalmi körülmények ellenére is elindulhasson. A nagy sietség miatt azonban a szervezésben voltak hiányosságok. A helyzet kaotikusságát fokozta, hogy néhány sportoló csupán az indulás előtt egy nappal tudta meg, hogy ő is utazhat.

"Mondtam a szüleimnek, hogy előbb motorral lemegyek a Margitszigetre, és megnézem, hogy ez csak vicc-e, vagy tényleg mehetek az olimpiára"- meséli Krasznai Sándor, aki szintén azok közé a sportolók közé tartozott, akik a Magyar Olimpiai Bizottság döntése nyomán csak az utolsón pillanatban, október 29-én csatlakoztak az olimpiai csapathoz. A gerelyhajító emlékszik, hogy alig akarta elhinni, hogy ő is bekerült a csapatba. Mikor lement ellenőrizni a hírt a margitszigeti gyülekezőhelyre, Hegyi Gyula, az OTSB elnöke azzal fogadta: "Sanyi, hol a csomagod?" A megdöbbent sportoló szabadkozni kezdett: "Mondtam neki, hogy nem akartam elhinni, hogy én is mehetek. De már indultam is vissza a csomagomért." Hegyi kíméletlenül válaszolt: "Van egy órád. Ha ideérsz, akkor jössz, ha nem, akkor sajnálom." Krasznai gyors volt, utazott is Melbourne-be.

Szabó Miklós naplójából is kiderül, hogy nagy volt a zűrzavar az indulásnál. A felszerelés hiányos, az úticél kérdéses. Héder János visszaemlékezései szerint nem tudták biztosan, hogy hova tartanak. "Menet közben sokféle variáció látott napvilágot. A legutolsó az volt, hogy kimegyünk Budaörsre, ott az állomáson összeállítanak egy szerelvényt, beszállunk, és úgy utazunk tovább Bécsbe, ahol az eredetileg Pestre várt francia gépek majd leszállnak, hogy elrepítsenek bennünket Ausztráliába."