Több sportoló mehet az olimpiára

A Magyar Olimpiai Bizottság október 29-én jelentette be, hogy csökkenti a sportolókat kísérő politikai kísérők számát. Helyükre az utazólistáról korábban lecsúszott versenyzők kerülhettek. A váratlan átalakítások bizonyára a forradalmi szellemnek voltak köszönhetőek.

Nem utazik többek között Kelen Béla és Sebes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettesei, valamint Kutas István, a Sportoktatási Hivatal vezetője - mindhárman politikai sportfunkcionáriusok. "Az olimpiai csapat kísérőinek eredeti száma minden elképzelést felülmúlt" -írta a Népszava október 30-i száma. Az újság a sportvezetők felháborító túlkapásairól beszélt.

A megüresedett helyekre a műugró Siák Ferenc, Gerlach József, Papp Bálint, az úszó Dobay Gyula, az atléta Földessy Ödön, Krasznai Sándor, Somogyi János és az evezős Zimonyi Róbert kerültek. "A megváltozott, helyesebben sportolókkal és igazi szakemberekkel kibővült magyar olimpiai csapat új összetétele azt jelenti, hogy tehetséges fiatal sportolóink is lehetőséget kaptak arra, hogy tudásukat bizonyítsák, és felbecsülhetetlen értékű nemzetközi tapasztalatokat szerezzenek" - kommentálta a Népszava a változást.

"Eredetileg csak tartalék voltam" - mondja Földessy Ödön, aki szintén a csapat átszervezése után került bele a keretbe. "Az 52-es helsinki olimpián a belügyminisztériumból körülbelül tizenöt-húsz személy volt, majdnem minden sportágnak megvolt a maga embere." A forradalmi események hatására az akkori szokásoknak megfelelő nagy létszámú politikai kísérői létszámot hirtelen megritkították. "A szakosztályvezetőnket értesítették" - folytatja Földessy -, "ő keresett fel engem Rákospalotán azzal a hírrel, hogy kezdjek készülődni az útra."

"29-én is nagy lövöldözés volt" - meséli Krasznai Sándor. "Éppen haza értem, amikor kopognak, és az atlétikai szövetség egyik idősebb tagja lép be az ajtón. Közölte velem, hogy másnap reggel mennem kell a Margitszigetre, mivel olimpiai csapattag lettem, és onnan fogunk indulni."

Dobay Gyula szintén az újabb intézkedés nyomán került be az olimpiai csapatba. "Igen jó időket úsztam, úgy nézett ki, hogy bekerülök száz gyorson a világranglista legjobb tíz úszója közé. Ez volt a feltétele a repülőjegynek. Két szovjet eredmény miatt azonban hátrébb csúsztam, és már le is radíroztak az utazólistáról. Az utolsó pillanatban értesítettek, hogy végül is kicseréltek valakire."

"1956-ban rendre nyertem a versenyeket" - emlékszik Siák Ferenc. "Nagyon elkeserített, hogy mi, műugrók ennek ellenére szóba se kerültünk. A forradalomban találtuk meg az igazunkat."

"Én mindig azt hittem, hogy van esélyük kijutni az olimpiára, mert jöttek Magyarországra nagyon sikeres külföldi ugrók, és rendre megvertük őket. Az volt a vezetők elképzelése, hogy aki esélyes az első hat közé jutni, az mehet az olimpiára. Elképzelhetetlennek tartották, hogy mi be tudunk kerülni az elitbe. Szépen itthon maradunk, ha a forradalom nem szól közbe. Szerencsére kiderült, hogy többet érünk a helyünkre tervezett belügyminisztériumi alkalmazottaknál" - meséli Papp Bálint.