Leblokkoltak a "villámikrek"

A Helsinkiben bronzérmes, "villámikrek" néven ismert négyes váltó most Melbourne-ben kiesett a középdöntőben. Varasdi Géza lesérült az elődöntő folyamán, nyilvánvalóan ez is közrejátszott a rossz szereplésben. A sprinterek nagyon csalódottak. "Nincsenek többé villámikrek" - mondja Goldoványi. "Véget ért a magyar váltó legendája."

A Helsinkiben harmadik helyezést elért híres Zarándy-Varasdi-Csányi-Goldoványi-váltóból Zarándy-t most Jakabfy Sándor helyettesíti, aki eddig távolugró volt, 1956 elején edzője biztatására kezdett a sprintszámokkal foglalkozni. Hiába jó futó Jakabfy, már a november 30-án tartott elődöntőben érezni lehetett a magyarok megtört lendületét. "Jakabfy remekül kezd, jól váltanak Varasdival" - meséli Goldoványi Béla. "Nyugodtan állok be elkészített rajthelyemre. Teljesen váratlanul ér, amikor a lengyel csapat harmadik embere méterekkel előbb tűnik fel. Évezredeknek érzem, míg végre Gyuri eléri az indulási jelet. A lendületem megtörik, és ellépés helyett visszatartom magam. Teljes erőmből futok előre; azonban világosan és tragikusan érzem: légüres tér van a hátam mögött."

Goldoványi emlékszik, hogy Csányi Gyurival aggódva várták a verseny után a többieket. "Gyuri mondta, hogy Varasdi Géza érthetetlenül rosszul jött, nem úgy, mint szokott. Varasdi már messziről kiabált is felénk: 'Fiúk! Lerándultam.' Valóban: szabályos rándulás volt." A váltó megegyezett abban, hogyha a szerencsétlen körülmények ellenére is bejutnak a döntőbe, felöltözve, cilinderrel a fejünkön futják végig a távot, és a botot tisztelegve adják át egymásnak. Végül nem lett cilinderes futás, mert a csapat a középdöntőben a csoportjában csupán ötödiknek futott be, és így kiesett.

Goldoványi szerint a legkönnyebb futamban indultak az elődöntőben: az Egyesült Államok, Lengyelország, Olaszország, Franciaország és Brazília az ellenfelük. Varasdi Géza sérülése azonban annyira rossz állapotban van, hogy a futó séta közben is sántít. Neki pedig minden körülmények közt futnia kell - méghozzá nem akármilyen mezőnyben. Mindenképpen injekcióra van szüksége a verseny előtt, hogy futni tudjon. A csapatot három orvos kíséri, azonban mindegyiküknek hűlt helye van a start előtt. Végül a svédek orvosa ad injekciót Varasdinak.

"Bemelegítés közben a szemünk sarkából figyeljük Gézát" - meséli Goldoványi. "Keményen tartja magát. Zokszó, panasz nélkül mozog, repülozik is. De mi lesz bent, s főleg a botátadásnál, a százhúsz méter végénél?" Varasdi jól indul, de a táv felénél mégis elmegy mellette a mezőny, Goldoványi hiába van jó formában, nem tudja behozni már a lemaradást. "Hiába volt mindez várható, az 'ítélet-végrehajtás' után rettenetesen el vagyok keseredve" - mondja a "villámiker".

Tábori László is csalódottnak érzi magát. A futó 1500 méteren indult, és negyediknek ért be a célba. A verseny nagyon szoros volt, a mezőnyben alig volt különbség az első és az utolsó futó között. "Helyezkedtünk is rendesen" - emlékszik Tábori. "Én inkább a mezőny vége felé futok. A második körben fölmegyek az ötödik-hatodik helyre. Egy fickó kiugrik, de valaki beletapos a lábába. Ki a pályáról a fűre. Akkor a zöld mezes Delany elkezd futni. 250 méter van hátra, kezd megritkulni a társaság, széthúzódik a mezőny." Nagy a küzdelem, Landy megelőzi Táborit, majdnem belefutnak hárman-négyen az ausztrálba. "Ha nincsen ez a gikszerem Landyvel..." - sóhajt Tábori.