A Holland Olimpiai Bizottság november 6-i ülésén döntött arról, lemondja-e részvételét a melbourne-i olimpiai játékokon. A közvélemény elítélte a szovjet politikát, óriási együttérzés és rokonszenv kísérte a magyar forradalmi eseményeket. Az erőszakos pusztítás képei bejárták a világsajtót. 11 évvel a II. világháború után újra lángol Európa közepe. Csak egy évtizedet bírt ki a béke? A magyarok szabadságvágya és tettereje felrázta és tisztelettel töltötte el a nyugati államokat.
A nemzetközi sportélet sem maradt közömbös. Több európai állam is bejelentette, hogy a magyarokkal való szolidaritás, illetve a zsarnoki brutalitás elleni tiltakozásul először a versenyek történetében bojkottálja a közelgő olimpiai játékokat. Svájc és a skabdináv országok szintén fontolóra veszik az olimpiai játékok bojkottját. A nemzetközi tiltakozás élére Hollandia áll.
A holland állam a II. világháború óta különösen érzékeny az idegen csizmák zajára, a kis országok katonai kiszolgáltatottságára. November 4-án, a szovjet invázió napján Willem Drees miniszterelnök rádióbeszédben tolmácsolja a holland nép együttérzését. Hollandiában országszerte tüntetéseket szerveznek kommunista érdekeltségű helyszíneken. November 5-én félárbocra engedik a nemzeti lobogót, és a kommunista párt kivételével mindegyik politikai párt nyilatkozatot ad ki a "kommunista erőszakról". Az országgyűlés elnöke és a miniszterelnök parlamenti beszédükben a magyar nép helyzetét a holland nép háborús szenvedéseihez hasonlítják.
A Holland Keresztény Sportunió és a Holland Katolikus Sportszövetség táviratban értesíti álláspontjáról a Holland Olimpiai Bizottságot: "a holland tisztességgel és az emberi méltósággal összeegyeztethetetlen a következő olimpiai játékokon a vérrel szennyezett szovjet zászló előtti tisztelgés" Egyúttal felszólítják a Holland Olimpiai Bizottságot, hogy hozzon olyan intézkedéseket, amelyek végső soron az orosz csapat kizárását vagy a már Melbourne-ben tartózkodó sportolói visszahívását eredményezhetnék.