Művészettörténet - az emlékezés tudománya?

Emléknek nevezzük a művészettörténet tárgyait és forrásait, de a művészet története nem egyszerűen ezek felsorolása, például időrendbe szedett listája. Bár az emlékek időbeli egymásutánja is érzékelhetővé teszi a művészet történeti változásait, már kiválasztásuk, vagyis az az ítélet, amellyel műalkotásokként ismerjük el őket, feltételezi, hogy előzetes fogalmunk van a művészet mibenlétéről. Ebben az értelemben emlék az, amit aktuális művészetfelfogásunk és tudományos koncepciónk szerint annak tekintünk.

Művészettörténeti modellkonstrukciók

I. A művészettörténet-tudomány előfeltételei
A 18-19. századra kialakul a művészet általános fogalma, színre lép a műértő és egyre szélesebb körben kezdenek elterjedni az emlékek összevetését lehetővé tevő különböző reproduktív médiumok és sokszorosító eljárások.

II. Kortörténeti emlék vagy kortalan eszmény? Winckelmann és a Laokoón-szoborcsoport példája
A művészettörténész állandó dilemmája: a mű közvetlen jelenünkhöz szól, de egy távoli történelmi kor nyelvén beszél. Mikor és mit hüvelyezhetünk ki belőle?

III. A "szépművészettől" a "képzőművészetig"
Ahhoz, hogy a stílusok összefüggő története megírhatóvá váljon, meg kellett fosztani trónjától a klasszikus formaeszményt. Az ifjú Goethe támadt leghevesebben a görög norma ellen, és a strassburgi Münsterben a német művészi szellem öntörvényűségét fedezte fel.

IV. A nemzeti emlék
Ebből az elképzelésből fejlődött ki a 19. századra az emlék romantikus koncepciója, amely a vallási, a történeti és nemzeti szempontokat kívánta egyesíteni. Schinkel Szabadság-dóm-terve, mely a német szabadságvágyat és egységtörekvést szimbolizálta, illetve a kölni dóm befejezésének megvalósult példája jól mutatja, hogyan sajátította ki a politika a művészet és az emlék új fogalmát.

V. Monumentum és monumentalitás
Az emlék sajátos kvalitása a "monumentalitás", aminek a forrását modern művészetfelfogásunk kevésbé a méretekben, mint inkább a művészi formában és kompozícióban találja meg. Eltérő modern típusaira világít rá az 1937-es párizsi világkiállításon szereplő Picasso- és Aba-Novák-művek párhuzamos elemzése.

VI. Szándékolt és spontán emlékek: a Szentkorona példája
A magyar nyelvben különbséget teszünk emlékmű és műemlék között. Az értelmező tudat súlyos zavarához vezet, ha összekeverjük a kettőt, amint azt a Szentkorona mint Szent István-ereklye alaptalan kultusza példázza.

VII. "Konzerválni vagy restaurálni?"
Minden kor a maga szellemében rendezi be művészeti világát és ehhez igazítja a múlt emlékeivel kapcsolatos stratégiáját is. Csináljunk-e a műemlékekből látványparkokat a turistáknak, vagy inkább értelmezzük őket kritikusan a ma számára és őrizzük meg őket a jövő nemzedékeinek?