Marosi Ernő

Művészettörténet - az emlékezés tudománya?

Winckelmann, az első művészettörténész

Johann Joachim Winckelmann (1717-1768) történészként, könyvtárosként működött, majd Drezdában nyílt alkalma a művészettel való foglalkozásra. Itt adta ki 1755-ben Gondolatok a görög műalkotások utánzásáról a festészetben és a szobrászművészetben című röpiratát. Még ugyanebben az évben Itáliába utazott, ahol magángyűjteményekben dolgozva kereste kenyerét, majd 1763-tól a pápai udvarban, a római régiségek felügyelőjeként, illetve a vatikáni könyvtárban kapott állást.

Anton Maron: Johann Joachim Winckelmann arcképe olaj, vászon, 1768. Halle A kép négy évvel Winckelmann főművének, ókori művészettörténetének megjelenése és híressé válása után készült. A tudós - híven felfogásához, amely ellenkezett a barokk hagyományával és mint természetellenest elítélte korának divatját is - szívesen ült modellt (így klasszicista festőként és gondolkodóként nagyra becsült barátjának, Anton Raphael Mengsnek) egyszerű öltözetben, paróka nélkül. Ezen a képen a híres tudós pompás, barokkos, prémes köpenyben jelenik meg, de paróka nélkül: fején turbánt visel. Gesztusai tevékenységét reprezentálják: antik szobrok között ír, keze ügyében metszet van.

Winckelmann: Geschichte der Kunst des Altertums [Az ókor művészetének története] Dresden, 1764 - az első rész címlapja A címlapon a lengyel királyi és szász választófejedelmi privilégium a tudós hovatartozását jelzi, címei Itáliában elért tisztségeit és rangjait: a római régiségek főfelügyelője, a vatikáni könyvtár írnoka, a londoni királyi régiségtani társaság, a római Szent Lukács festészeti akadémia és a cortonai etruriai akadémia tagja. A könyv rézmetszetei "soha nem ismertetett műalkotásokat" ábrázolnak. A címlapon lévő vésett karneol, amelyen a Théba ellen hadat viselő hét hős közül öt látható, annak a Stosch bárónak tulajdonában volt, akinek firenzei gyűjteményét Winckelmann 1758-59-ben katalogizálta. Az etruszk vésett kőről Winckelmann megjegyzi: "... az ő művészeik által ábrázolt hősök mindeddig csekély számban találhatók, s ezeket sem az ő népükből vették, hanem a görögöktől. ... E hősöknek más néptől átvett ábrázolásai arra a feltételezésre vezetnek, hogy a hősök történetének tekintetében az lehetett a helyzet a görögökkel és az etruszkokkal, ami a provanszálokkal és olaszokkal. Ahogyan a franciaországi Provence-ban készültek a középkorban az első regények, azaz hősi és szerelmes versek, s ezekből merítették más népek, s maguk az olaszok is a magukét, úgy látszik, az etruszkok sem művelték különösebben a költészet e nemét, s ez okból a görögök hősei az övéiket megelőzve lettek az etruszk művészek tárgyai."

vissza az előadásra